vissza a főoldalra

 2012.01.20. 

Műveltnek, tájékozottnak és magyarnak kell lenni

Le kell gyűrni a kishitűséget

Nagy Ervin alternatív Kossuth-díjas építészt tavaly májusban nevezte ki országos főépítésznek Pintér Sándor belügyminiszter. Főépítész úrral a plázaépítésről, a Nemzeti Építészeti Politikáról, a sokszínű és a kaotikus közti határról és a magyar építészek helyzetbe hozásáról beszélgettünk.

 Kinevezésekor azt nyilatkozta, hogy egyik fő feladata az építészszakma összefogása. Hol tart ebben a nem könnyű munkában?

 –A félig tele vagy félig üres pohár esetéről beszélhetünk, mert nagyon sokat dolgoztam ezen. Haladtam is, de még mindig messze vagyok a céltól. Majdnem 500 építésszel beszéltem, olyanokkal, akik építészeti kiállással rendelkeznek. Ha ezt a szempontot nézem, akkor nagyon sokat haladtam előre. Vidéki városok, települések feltérképezésével kezdtem és a főváros felé haladtam. Már csak néhány kerület „meglátogatása” hiányzik. Annak idején a Nemzeti Konzultáció keretében is kikérte a Kormány a lakosság véleményét, így arra gondoltam, első körben én is az építészszakma problémáira, véleményére vagyok kíváncsi, hiszen a demokráciában ezt meg kell tenni. Lényegében azokat a válaszokat, kérdéseket kaptam vissza, amit vártam. Az a tapasztalatom, hogy az építészek az evidenciák szintjén egyetértenek. Az építészek arra vannak szocializálva, hogy segítsenek az embereken. Mi ugyanígy szeretnénk a kormányzatnak segíteni. Szeretnénk előre véleményt mondani az építészetet érintő kérdésekben. Szeretnénk nagyon jutányos áron koncepciókat készíteni. Ez azért is lényeges, hogy a több milliárd forintot kitevő EU-s pénzek szakszerűen legyenek felhasználva. Egy példa: ne az utolsó pillanatban döntsék el, hogy épüljön valahol még egy uszoda.

 Amit említett, az a Nemzeti Építészeti Politika része?

 –Természetesen. Minden annak a része, ami a magyar építészettel kapcsolatos. A Nemzeti Építészeti Politika dokumentációja bizonnyal a leglényegesebb részeket fogja csak tartalmazni. Ahogy azt, hogy milyen módon kell a vidéket fejleszteni a főváros mellett. Mondok egy példát: ha valahol autópályát építünk, felértékelődnek a szántóföldek. Mi ezeket előre átlátjuk. Abban szeretnénk segíteni a kormánynak, hogy amikor kevés az anyagi forrás, az állami monopóliumok – hiszen állami monopólium egy szántóföld építési övezetbe való átminősítése – annyi pénzt hozzanak, hogy abból az állam nagyvonalúan tudjon házakat építetni egy adott környéken. Így a fiatalok olcsón kaphatnak telket, és a mindenkori kormányzat maga mellé tudná állítani az ifjakat azzal, hogy a 21. századi igényeknek megfelelő tisztviselőtelepeket épít. Ebben előttünk van Wekerle példája. Abban egyetért az építészszakma, hogy a politikusokat informálnunk kell az általunk jónak látott koncepciókról.

 A koncepciókhoz anyagi forrást is megneveznének?

 –Van, amihez nem kell, van, mihez meg tudunk nevezni forrást, de becsülettel azt is bevalljuk, ha valamihez nem találtuk meg még a pénzt. Mi azt szeretnénk, ha a Budai Vár olyan szép lenne, mint hajdanában. Ehhez hatalmas összegek kellenek és nyilvánvaló, hogy mi nem tudjuk kitalálni azt, honnan teremtsék elő a forrást.

 Mit jelent a Vár esetében a hajdan? Meddig menjünk vissza az időben?

 –Minden épület történetében van egy olyan szakasz, amikor az a legszebb. A Vár Mária Terézia kora óta a barokk stílusjegyeket hordozva fejlődött. Az eklektikus, Hauszmann-féle építészettel ért a zenitjére. Ezt szétlőtték az oroszok a háborúban. A modernista helyreállítás több disszonáns nyomot hagyott maga után.

 Tehát a régi Vár visszaállítása pénzbe kerülne, de mihez nem kell forrás?

 –A már említett tisztviselőtelepek létrehozásához. Az előző kormány azt mondta, hogy „fiatalok, vegyetek fel egy csomó hitelt a lakáshoz”. De azt nem mondták, hogy építészt is adunk ingyen. Az építészek nem kerültek volna sokba a kormánynak, hogy a házépítéshez típusterveket készítettek volna a fiataloknak. Az a gond, hogy amit a fiatalok nyert pénzen építettek föl, sokszor építészetileg sok kívánnivalót hagy maga után, így eladhatatlan. Mi építészek abban is tudnánk segíteni, hogy az állam vagy az adott önkormányzat értelmes dolgokra költse el a pénzt.

 A Belügyminisztériumon belül dolgozik. Mire terjed ki az országos főépítész hatásköre?

 –Több lényeges dologra is kiterjed. Az országos főépítész a Központi Építészeti Tervtanács elnökeként véleményezi az építészeti-műszaki terveket. Nemrég a XI. kerületi Etele tér beépítését tárgyaltuk, ami igen fontos ügy. Az építészeti díjak területén nemrég még anomália volt, de sikerült e téren is rendet teremtenünk. Most tudják, kik a véleményezők és ezek a személyek vállalják is álláspontjaikat.

 Az országos főépítész beleszólhat-e abba, hogy épülhet-e több pláza az országban?

 –Nem én írtam a plázastopról szóló törvényt, de az én álláspontom is hozzájárult ahhoz, hogy a döntéshozók elgondolkodtak. Nem a pláza építésével, hanem annak hatásaival vannak gondok. Amikor ezt a sok plázát a fővárosba hozták, nem gondoltak annak a következményeire. Ez a fő baj. A plázák építése elszívta az életerőt a belvárosból és ennek fájó következményei lettek. Az államnak, az önkormányzatnak felelős döntést kell hoznia és ha egy adott dologhoz nem ért, akkor meg kell kérdeznie a szakma képviselőjét. Ha ön beteg, akkor elmegy az orvoshoz, aki közli, hogy az egészségtelen életvitelének milyen következményei lehetnek. A volt főpolgármester nem kérdezte ezt meg az építészektől, hanem a plázalobbit támogatta.

 Az építészetet érintő törvények előkészítésénél is kikérik az ön véleményét?

 –Pontosan, viszont a törvényeket nem mi készítjük elő és bizony vitáink is vannak ezen a területen.

 Azt hallom, hogy a magyar építészjog igencsak bonyolult. Lobbizik az egyszerűsítésért?

 –Ezt teszem. A „bonyolult” számomra nem egyértelmű fogalom. Arról van szó, hogy régi, megmaradt jogi formulákat javítanak, azokon módosítanak.

 Tehát az a toldozás-foltozás megy, mint a régi alkotmány esetében?

 –Remek a példa! Magánemberként többször felvetődik bennem, ha a miniszterelnök úr és munkatársai egy új alkotmány kidolgozásán fáradtak, akkor mi miért nem tudunk létrehozni egy új építészeti alaptörvényt. Szeretném, ha az építészettel kapcsolatos módosítási javaslataimat elfogadnák – de önmagában ettől az egész építésjog egészében nem lesz jó, csak kevésbé rossz. Maga a hazai építésjog indokolatlanul bonyolult halmaz. Egy építési törvény legyen rövid, legfeljebb 20 oldalas és átlátható. A kisebb részletezésre ki lehet térni az alacsonyabb rendű jogszabályokban.

 A törvénynek kéne kimondania, hogy kik döntsenek az építészeti pályázatok sorsáról?

 –A törvénynek ki kell mondani, hogy a döntést a politikusok hozzák, de az építészeknek lehetőségük legyen becsülettel felvállalt véleményt mondani. Az építészeti szakmai hátteret kell megerősíteni.

 Egyszer azt nyilatkozta, hogy azt tartaná jónak, ha minden településnek lenne egy főépítésze. Ezt komolyan gondolta?

 –Természetesen. A nagyobb és fontosabb településeknek most is van főépítésze. Bárhol éljen az ember, nagyvárosban vagy falun, szükség esetén orvosi vagy jogi segítséget kap. Sok tehetséges építész van munka nélkül és több település nem von be építészt a működésébe. Ezen szeretnék változtatni. Természetesen azt nehéz lenne megvalósítani, hogy az összes kis falunak legyen saját főépítésze, de a körjegyzőséghez hasonlóan e téren is létre lehetne hozni, hogy 4-5 falunak egy főépítésze legyen.

 Annak idején ön Balatonakarattyán volt főépítész. Ez a település ráadásul közigazgatásilag nem is önálló.

 –Erre a településre az összetartozás jellemző. A jó közösség kiharcolta magának, hogy legyen főépítésze.

 Arról, ha nekem van egy kis parasztbarokk házam és a szomszéd mellé egy üvegpalotát akar építeni…

 –Akkor lehetőleg ne építse fel. Az is lényeges, hogy olyan mondja ki ezt, aki ért a szakmához. A magyar építésügyben mintegy 3000 ember dolgozik, de a nagy részük nem építész, hanem adminisztrátor. Egy ilyen munkakörben nem építész végzettséggel viszont nem tudja hitelesen megítélni azt, hogy milyen stílusú házak illenek egymás mellé. Félre ne értsenek: nem az építészeknek akarok hatalmat adni, de azt nagyon szeretném, ha hozzáértő emberek mondanának véleményt egy építési terv előtt.

 Az ön mestere a közelmúltban elhunyt Makovecz Imre volt. Szeretné, ha több épület lenne az országban, melyek organikus építészeti stílus jegyeit viselnék magukon?

 –Nem. Ezt nem szabad erőltetni. Mindenki olyan házat építessen, ami szíve szerint való. Imre sem akarta azt, hogy csak az organikus építészeti stílus jegyeit hordozzák a házak. Ő rendet akart az építészetben, s azt, hogy az emberek olyan házat építessenek, ami az ő szemléletüket hordozza.

 Ha a szomszédban áll egy Makovecz-típusú ház, s én egy többtornyos mini várkastélyt akarok mellé építeni, akkor a szomszéd ház a kiindulási pont vagy az, hogy a szemléletem kifejezésre jusson?

 –Ez nagyon nehéz kérdés, amit nem tudnék egy mondatban megválaszolni. Az a joga az embereknek, hogy kifejezzék magukat, nem vitatható. Ettől függetlenül mindennek egy ízléshatár közt kell lennie. Los Angeles külvárosában hamburger-alakú házak is vannak. Európában ez viszont meghökkentő lenne. Még egyszer mondom, az organikus építészetnek van létjogosultsága, de nem szabad kötelezővé tenni. A lényeg itt nem is az, hogy „görbe a tető” – az következmény –, hanem az, hogy a gondolat belülről indul ki.

A budapesti, belvárosi épületeket figyelve felvetődik a kérdés: mi választja el a sokszínűt a kaotikustól?

 –A jó ízlés. A sokszínűség nem elegendő, lényeges a harmónia is. Nemzetünknek nem tudták megtörni az identitását, de megroppant. Egy osztrák kisvárosban a lakók a helyi identitás szerint viselkednek, építkeznek.

 De egy osztrák nem is nézi le azt, ami osztrák.

 –Mi miért tesszük ezt magunkkal? Semmivel sem vagyunk rosszabbak a külföldieknél. Műveltnek, tájékozottnak és magyarnak kell lenni. Nem azért, mert magyarkodunk, hanem mert itt élünk.

 Ahhoz, hogy a magyar építészeknek munkájuk legyen, gondolom, azt is meg kell határozni, hogy a hazai feladatok hányad részét bízzuk rá külföldi mesterekre.

 –Meg lehet ezt határozni, de nem jogszabályokkal, hanem úgy: nekünk kell a legjobbnak lennünk! Ha nem mi vagyunk azok, akkor jönnek a külföldiek. Magyarországon kiváló építészek dolgoznak. Le kell gyűrni a kishitűséget. Az Alpokalján nem épülnek ún. mediterrán házak, míg nálunk igen. Miért? Mert azt sulykolják belénk, hogy a magyar építészek rosszak. Nem tilthatjuk ki a külföldieket, de mutassuk meg, hogy hiába vannak itt, mi jobbak vagyunk náluk!

 Megélnek itthon az építészek?

 –Ma divat a fiatal orvosok elvándorlásáról beszélni. Mi, építészek erről nem beszélünk, holott építészelvándorlás is létezik. Ez szomorú, mégis azt bizonyítja, hogy nem vagyunk rosszabbak a nyugatiaknál.

Medveczky Attila