| 
               2012.01.20. Mi van a jobboldali sajtóval?
              
               Az éppen csak
              megerősödött, a hatalmas túlerőt minimálisan csökkenteni képes
              jobboldali média alig jelent meg a barikádon, máris bevonult a
              fedezékek mögé. Sőt, egyesek a kétharmados hátország anyagi
              biztonságát élvezve nyíltan fanyalognak. Nem jó ez így, másképpen
              kellene, kellett volna csinálni. A fanyalgás élharcosa a Heti Válasz,
              de a Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap sem mentes az ál-objektivitástól.
              A szerkesztőségekben egy-egy közös cigarettázás, kávézás
              közben már a fanyalgáson is túlmennek. Miért kell mindenkinek
              nekimenni, kár, hogy Orbán ilyen konfrontatív – értik meg
              egymást szerkesztők és publicisták. 
               Hát igen, nem lesz mindig Fidesz-kormány, magunkra
              is gondolni kell, meg különben is. A siker a mi sikerünk, de ha
              valami nem jól működik, az bizony Orbán kudarca. És már
              senki sem emlékszik a lapindításra, a hatalmas lelkesedésre, a
              nagy profizmusra és persze az óriási összegekre, amikbe ez a
              nagy profizmus került. Jó, kétmilliárdba került, de ma már
              20 ezer példány is elmegy. Vagy nem, de nem ez a lényeg, kell
              egy modern, nyugati stílusú hetilap, napilap, rádió, tévé.
              És kétségtelen tény, hogy kell. Az már nem
              annyira biztos, hogy Andy Vajna is kell, meg hogy Jáksó László
              is kell, meg Kulka János mint plakátarc is kell. Ebben már nem
              vagyok annyira biztos, hacsak Vajna ki nem áll, úgy is mint világhírű
              producer a nemzetközi sajtó elé és el nem bődül: Stop it!
              Miről beszéltek, milyen diktatúra, milyen putyinizálódás?!
              Én, Andy Vajna mondom nektek, hogy Magyarországon minden
              rendben. Ameddig ez nem történik meg, addig nem lehetek biztos. És egyáltalán,
              hogyan lehet, hogy a baloldali értelmiségi (urbánus,
              kozmopolita, globalista, cionista) mindig tudja, hogy mikor kell
              ordítozni, mindig kiáll, mindig aláír, mindig nyilatkozik, ha
              kell Berlinből, ha kell Budapestről? Mindig befurakszik egy-egy
              külföldi lapba, műsorba. És hogyan lehet,
              hogy a jobboldali értelmiség lapít a fűben és egyrészről, másrészről
              szemléli az eseményeket. Miért nem szerveznek a jobboldali
              professzorok, művészek és egyéb mérvadók sajtószerepléseket
              maguknak, ahol kiállnak a kétharmad mellett? Hova lett a bátorság,
              a nemzeti kiállás, most, hogy dörögnek az ágyuk? Nem lesz mindig
              Fidesz-kormány. Nem kell ugrálni a fedezék mögött, mert még
              eltalál egy eltévedt golyó – hümmög az értelmiség. El sem
              tudják képzelni, mennyivel jobb az eltévedt golyótól hősként
              elesni, mint a hóhérra várni. Amikor már nincs Fidesz-kormány.
              Azt hiszik, hogy megússzák, hogy őket nem? Heller Ágnes
              megmondta: legyen rövid az emlékezetetek. Nos, kedves jobboldali
              hölgyek és urak, úgy tűnik, megfogadták a tanácsot. De ettől
              még a Heller Ágnesek megírják a vádiratot. Amikor már nem
              lesz Fidesz-kormány. 
               
               Csorja Gergely
              
              
             |