vissza a főoldalra

 2012.01.20. 

Szét akarták veretni a magyarság nagygyűlését

Belső önrendelkezésről ma már szó sem lehet

A szlovákiai magyarság 1994. január 8-án Révkomáromba ment, hogy nyilvánosan hangot adjon konkrét elképzeléseinek, és érvényt szerezzen kisebbségi jogainak. Január 8-án 15.00 órakor megemlékező koszorúzást tartottak a városban arra emlékezve, hogy 18 évvel ezelőtt Révkomáromban tartották a szlovákiai magyar választott képviselők és polgármesterek országos nagygyűlését. A nagygyűlés közös állásfoglalását Duray Miklós, Kvarda József és Rózsa Ernő készítette elő, jóváhagyta a Magyar Koalíció Tanácsa, valamint a Csallóközi Városok és Falvak Társulásának elnöksége. Duray Miklós felvidéki író-politikussal arról beszélgettünk, vajon délibábot kergettek-e akkor a résztvevők, illetve mi az üzenete, a tanulsága a ’94-es nagygyűlésnek.

 A felvidéki magyarság II. világháború utáni egyik legnagyobb politikai eseményeként számon tartott nagygyűlés mottója A magyarság Szlovákia államhatárain belüli önrendelkezése volt. Milyen reményekkel érkezett arra a találkozóra?

 – A nagyszabású rendezvényen megjelentek a magyar közösség akkori parlamenti képviselői, a felvidéki magyar polgármesterek és az önkormányzati képviselők többsége, pártállásukra való tekintet nélkül. A 3500 jelenlévő közül sokan nem fértek be a sportcsarnokba, ők az épület előtt, a parkolóban, órákig fagyoskodva, hangszórón át hallgatták a bent elhangzott beszédeket. Tudni kell, hogy az akkori Szlovákiában az önkormányzatiság nagyon szűkkörűen jelent meg. A helyi önkormányzatoknak korlátozott volt a jogköre, másrészt nem létezett nagyobb területi egységekre vonatkozó önkormányzatiság. A felvidéki magyarság belső önrendelkezése, önkormányzatiságának, annak jogainak megteremtése is célunk volt. A nagygyűlés vitaindító témái a következők voltak: az önkormányzatok jogi helyzete, Szlovákia közigazgatási és területi átszervezése, a szlovákiai magyarság alkotmányos jogállása és a dél-szlovákiai választott képviselők társulásának kezdeményezései. Tudatosítani kell, hogy a legjelentősebb hátterét ennek a törekvésnek a polgármesterek és a helyi önkormányzatok képviselői jelentették. Még azok a polgármesterek és képviselők is, akik olyan pártok színeiben kerültek tisztségbe, melyek nem támogatták az önrendelkezési törekvést. Ők egyénileg biztosítottak minket támogatásukról.

 Az akkori hatalom, a belügy, mennyire tartott ettől a rendezvénytől?

 –A szlovák hivatalos politika, a kormány és a pártok is féltek ettől a rendezvénytől. Szlovák részről semmilyen támogatást se kaptunk. Sajnos a magyarok sem voltak egységesek. A háromból az egyik magyar párt, a Magyar Polgári Párt, el is határolódott a rendezvénytől. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom pedig megpróbálta megakadályozni a nagygyűlés létrejöttét. Így egyedül maradt az Együttélés, mint ötletgazda és főszervező. A hivatalos szlovák politika úgy próbált mindent megtenni a rendezvény létrejötte ellen, hogy a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom akkori elnökét, Bugár Bélát, és néhány társát befolyásolta. Már nyitottuk a kapukat, amikor Bugár Béla azt próbálta velünk elhitetni, hogy azt az üzenetet kapta: bomba van az épületben, jobb, ha kimegyünk. A komáromi polgármester lélekjelenlétén múlott, hogy ez nem történt meg, ő magára vállalta a nagygyűlés megtartásának felelősségét. A Meciar –kormányzat útakadályokat helyezett el és országos közúti ellenőrzést rendelt el. Így a rendőrök megállították azokat az autóbuszokat és személy gépkocsikat, ami Komáromba igyekeztek. Családnevek alapján próbálták megállapítani azt, ki mehet a rendezvényre. Több autóbuszt is visszafordított a rendőrség. Komárom különböző helyein pedig a rohamrendőrök várták a parancsot. Megfogalmazódott az a szándék, hogy széjjelveretik a rendőrökkel a nagygyűlést. Ez azért nem következett be, mert 240 újságíró akkreditáltatta magát az összejövetelre. Japántól Mexikóig jelen voltak a tévés társaság képviselői. El kell mondani, hogy voltak józanabbul gondolkodó szlovák politikusok, akik azt mondták: ne alkalmazzunk erőszakot, inkább más eszközzel hatástalanítsuk a nagygyűlés következményeit. Nekik nagyon nem kellett már igyekezniük, mert már akkor jelen voltak a megvásárolt magyarok. Ők a rendezvény igazi küldetését meghiúsították, mert a magyar közösség önkormányzatiságával kapcsolatos legfontosabb döntéseket nem hozhattuk meg. Így azt sem támogatta a többség, hogy jöjjön létre egy 100 tagú bizottmány, mely a pártok felett képviselte volna a magyar közösség érdekeit mindaddig, amíg nem sikerül a belső önrendelkezés megvalósítása. Az igazságos közigazgatási és területi átszervezés alapelvét a nagygyűlés résztvevői a következőképpen fogalmazták meg: a közigazgatás átszervezésénél és az új területbeosztásnál figyelembe kell venni a történelmi, kulturális, etnikai és nyelvi sajátosságokon túl a községeknek, azok társulásainak akaratát és a hovatartozás ügyében rendezett helyi és regionális népszavazások eredményeit is. Ebből a mai napig nem lett semmi. A nagygyűlés résztvevői megállapították viszont, hogy a szlovákiai magyarság a jogkorlátozás, a többszörös üldöztetés és a második világháború óta tartó totalitárius rendszer alatti elnyomás és egyéb homogenizációs igyekezet ellenére megtartotta azt a képességét, hogy újra kifejezze politikai alanyiságát, újra megszervezze társadalmát, és megőrizze eredeti településszerkezetének nagy részét azon a területen, ahol ezer éve őshonosként él, és a helyi lakosság viszonylatában legtöbb esetben számbeli többséget alkot. Ebből fakadóan a szlovákiai magyarság nemzeti közösségként határozza meg magát, eltökélten küzd a mindenkit megillető egyéni jogokon túlmenően közösségi jogaiért, és közösségi státusának alkotmányos rögzítéséért. Az ENSZ közgyűlésének abból a határozatából indulnak ki, hogy az identitáshoz való jog alapvető emberi jog, amely megillet egyéneket és közösségeket. Ezen alapszik az a meggyőződésük, hogy a szlovákiai magyar nemzeti közösségnek alapvető joga a politikai és kulturális önmeghatározás, valamint az állam keretei közötti önrendelkezés.

 Több internetes portál idézi az ön akkori nyilatkozatát, miszerint „ ez a nap a szlovák-magyar kiegyezés napja lehet.”

 –Pontosítsunk: azt mondtam, hogy lehetett volna.

 Valóban bíztak abban, hogy a szlovákok kezet fognak a magyarokkal?

 –Ez az elvárás nem volt teljesen alaptalan, mert megfogalmaztunk egy olyan elképzelést, ami a felvidéki magyarok önrendelkezésével, önkormányzatiságával párhuzamosan elindította volna a szlovák-magyar társnemzeti kapcsolat kiépítésének a folyamatát. Ennek a folyamatnak lett volna a lényege a szlovák-magyar kiegyezés. Ahogy nem sikerült az I. világháború előtt létrehozni olyan közjogi konstrukciót, ami egyezményes állapotot teremtett volna a magyarság és a nem magyar ajkúak között, úgy 100 évvel később sem sikerült eljutni egy olyan kiegyezéshez, ami megteremtette volna azt, hogy túllépjünk Trianon következményein. A nagygyűlés eljelentéktelenítése érdekében állt azoknak a magyaroknak is, akik úgy érezték, hogy háttérbe szorulhatnak az egyéni érdekeik és az ambícióik a nagygyűlés sikere, illetve az utána következő helyzetteremtő politizálás miatt. Ez ugyanis hosszantartó politikai küzdelmeket teremtett volna, amely közepette nem lehet egyéni politikai vagy gazdasági karriert építeni. A nagygyűlés utáni helyzet alakulására vonatkozóan a legtöbb információ a szlovák titkosszolgálat jelentéséből és ajánlásaiból szerezhető. A jelentés arra utalt, hogy a nagygyűlésen kialakult magyar egységet külföldi, magyarországi támogatással lehetett csak létrehozni. Az így kialakult egységet ugyan létezőnek kell tekinteni, de meg kell bontani, és ki kell szorítani a szlovákiai magyar politikából mindazokat, akik a komáromi nagygyűlés értelmi szerzői és odaadó előkészítői voltak. Azokat kell velük szemben előtérbe helyezni, akik elhatárolódtak az eseménytől vagy már eddig is hajlandók voltak az előkészületek akadályozására. Továbbmenve, annyiban rosszabb a helyzet, mint 1994-ben volt, hogy a települési önkormányzatok anyagi állapota a mai napig rendezetlen, noha az eddig megvalósult reform jóvoltából ma már több jogkörrel rendelkeznek a községek, mint tíz évvel ezelőtt - a jogok működtetésére pedig nincs elegendő pénz. A nyelvhasználati ügyek máig zavarosak, és azóta sem született meg a magyarok jogállását rendező törvény. Belső önrendelkezésről pedig szó sem lehet, sőt ma már beszélni sem merünk róla.

 Hamarosan választ Szlovákia. Most, a kampányidőszakban mi a tanulsága a 18 évvel ezelőtti nagygyűlésnek?

 – Amit 1994-ben megfogalmaztunk, mindaz érvényes ma is. Egyrészt olyan értelemben, hogy az általános önkormányzatiság jogkörének a kiterjesztése ma is időszerű kérdés. Igaz, hogy egy része tulajdonképpen megvalósult, de ugyanakkor a felvidéki magyar közösségnek a közösségi önkormányzata nem jött létre. A tanulsága az, hogy ahogy akkor megosztottak voltunk, és ezért nem lettünk sikeresek. Viszont 1994-ben még a magyar pártok annyira nem voltak ellenségesek egymással, mint jelenleg. Akkor csak vetélytársak voltak. Az MKP és a Most-Híd most ugyanazokat a magyar választókat akarja meggyőzni, és az ellenségeskedés kárát a felvidéki magyar közösség látja.

Medveczky Attila