vissza a főoldalra

 2012.01.27. 

Ez színpadért kiált!

(Bánk bán Gyöngyösön)

Történt, hogy miskolci, debreceni és budapesti művészek – hogy stílusosan fogalmazzak – gondoltak egy merészet és nagyot, és arra tették fel életüket, hogy a magyar klasszikus zene gyöngyszemeit megismertessék a vidék Magyarországával. Ez a cél nem újkeletű, hiszen még a két világháború között is jártak tájolni operákkal fővárosi és szegedi énekesek és pl. Hódmezővásárhelyen még operatagozat is működött egy ideig. De mindez akkor még, ahogy most is, politikailag ideológiamentes alapon történt. 1945 után, annak érdekében, hogy megszüntessék az operajátszás Budapest-központúságát, felvetődött egy utazótársulat kialakításának ötlete, így született meg az 1940-es évek végén a Gördülő Opera. Ennek megszervezése a vidéki társulatok felszámolását is maga után vonta, de a helyi erők mindenütt a túlzott központosítás ellen voltak, így hamarosan Szegeden és Miskolcon újra elindult az operajátszás, párhuzamosan a Gördülő Operával. A „Gördülő” társulata operai énekes személyzettel, a MÁV zenekarával és vonatjain utazott, és az ideológiai cél az volt, hogy a szocialista kultúrát levigyék falura. Attól függetlenül, hogy pártos darabokat is játszani kellett, legalább sokan megismerték ezt a zenei műfajt is. Kétségtelen, hogy jelenleg az Operaházba nem fér be mindenki. Oka lehet ennek a borsos jegyár, de egy sajátos Budapest központúság is. Ezért lényeges vállalkozás az,amelynek célja, szétvinni az országba az operakultúra kincseit.

            Gyöngyösön, a Magyar Kultúra Napja alkalmából ,január 20-án adták elő Erkel Ferenc Bánk bán c. operájának keresztmetszetét. Mit is jelent esetünkben a keresztmetszet szó? Egy népszerű opera koncertszerű előadását, prózai átvezetéssel. Ahogy a bevezetőben Kincses Károly operaénekestől, színművésztől hallhattuk, Erkel műve a magyar függetlenségi harc jelképe. Az opera valódi monumentális díszleteit nem hozhattuk le, és célunk az opera megismertetése egy keresztmetszet által. Ezért a zeneszámok között képszerűen elmondjuk a cselekményt. Tehát fantáziánk segítségével éljük bele magunkat a középkori eseménybe. Mivel az előadás nem teljes opera, kimaradtak belőle a kórusjelenetek, és Biberach szerepétől is el kell tekinteni. A produkcióba így csak az áriák, kettősök és a dramaturgiailag fontos jelenetek kerültek be, és Tóth Anikó miskolci zongoraművész kísérte az énekeseket. Nagyon sokat számít, hogy van a darabnak narrátora, aki ismerteti a cselekményt és elmondja a darab keletkezésének történetét is. A ’80-as években az Erkel Színház ifjúsági matinéi azért is voltak különlegesek, mert a nyitány felcsendülése előtt a remek és legendás zenetanár, Lukin László tartott kiselőadást az adott mű kapcsán. Sajnos 1990 után a kulturális életben a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntöttük. Ezért is dicséretes az a vállalkozás, melynek életrevalóságáról Gyöngyösön meggyőződhettünk.

Magyarország nagyurát, a címszereplőt Urbán-Nagy Róbert szólaltatta meg. Igaz, hősiesre próbálta venni a figurát, hangja mégis inkább lírai, mint drámai. Nála a II. felvonás elején a Hazám, hazám c. nagyária így, pontosan a líraibb szín miatt vált bensőséges vallomássá. Az alakítás a legmagasabb hőfokon felelt meg az igényeknek – azt a nagyáriát követő vastaps is bizonyította – , mert Bánk bánt énekelni nem lehet félgőzzel, átérzés és technikai tudás nélkül. Melindát a Miskolci Nemzeti Színház operaénekesnője, Eperjesi Erika alakította, akinek most is megcsodálhattuk mély és őszinte emberábrázoló készségét, szárnyaló koloratúráit és kifinomult énektechnikáját. A művésznő évekkel ezelőtt szintén koncertszerűen adta elő Melinda szerepét, és annak a produkciónak részletei fenn vannak az interneten is. Érezhető és értékelendő a fejlődés, nyomon követhető így az élő előadások során megérlelt, nagy formátumú alakítás. Az ő Melindája nem akar sodródni az árral, hanem igenis harccol a maga eszközeivel. Az opera harmadik felvonása a Tisza-parti jelenettel kezdődik: Tiborc át akar kelni, ezért sürgeti asszonyát, aki bomlott ésszel gerlicéről énekel, a fiát altatja, miközben kitört a vihar. Tiborc ténylegesen árnyként követi Melindát, de az úrnőjét megszálló őrülettel nem tud mit kezdeni. Erkel zenei bravúrja, hogy a magyar szereplők magyar motívumokat, pl. csárdást „kapnak”, míg a merániak olasz és németes dallamokat. Mindez odáig megy, hogy Melinda egy csárdás dallamára veti magát és gyermekét a háborgó Tisza habjai közé. Ezt a nagyon kényes és nehéz, magas hangokkal teletűzdelt nagyjelenetet hallhattuk Eperjesi művésznőtől annyira magas fokon, hogy még a szöveget is megérthettük, ami ilyen esetekben bizony ritkaság.

Petur bán és II. Endre szólamát a professzionista művész tökéletes biztonságával Kincses Károly énekelte. Egy kellő indulati töltettel rendelkező Peturt hallhattunk tőle, és igazi átéléssel alakította a lázadó főurat, s az üsd az orrát magyar, ki bántja a tiéd! –felszólítás is meggyőzően hangzott előadásában. A király szerepe és áriája nem a legnépszerűbb az operában, pedig a zsoltárszerű dallam pontosan az uralkodó apostoli fejedelemégére utal. Kincses II. Endréje nem „papucsférj” mint Petőfinél, hanem kemény és férfias. Laczák Boglárka Gertrudisa agilis, kemény és erős női karakter. Jól oldotta meg feladatát, impozáns művészi teljesítményt nyújtott. Tökéletesen kiegyenlített hanggal énekelt, éppen ezért sajnálhatjuk, hogy duettjét a címszereplővel nem hallhattuk, láthattuk végig. Wagner Lajos, a debreceni színház tagja, bámulatos hitelességgel szólaltatja meg Tiborcot, az elkeseredett jobbágyot. Tiborc és Bánk jelenetéből az operában hiányzik Katona drámájának forradalmisága, de a lengyel himnusz beleszövése mégis forradalmi hangulatúvá tette a jelenetet, amit hitelesen, sallangmentesen adott elő Urbán-Nagy Róbert és Wagner Lajos. A cívis város baritonistáját külön dicséret illeti a hibátlan és magyaros hangsúlyozásért. Daróczi Tamás, a Magyar Állami Operaház magánékese hibátlanul énekelte a csábító Ottó herceg szólamát, karaktere telitalálat. Nagyon sokáig ezt a szerepet olyan szólisták énekelték, akik fülszaggató hangjukkal elűzték az opera műfajával barátkozni kívánókat a nézőtérről. Csak Berkes János beállásával szűnt meg ez az „átok”. Azóta a karmesterek, rendezők is tudják, hogy Ottó szerepére is jó hangú tenoristát kell keresni.

A Bánk bán –keresztmetszetet hallva jogosan bízhatunk abban, hogy ez a társulat meg tudja teremteni a minőségi produkciók tárházát. Dicséretes, hogy vannak, akik be akarják vezetni a fiatalokat és azokat, akik nem tudják, mi is a magyar opera, a magas művészet világába. Örülhetünk neki, hogy az opera még mindig ilyen népszerű műfaj, s egyszersmind ez a próbálkozás arra is figyelmeztet: sűrűbben lehetne – bár tudom, ez főleg pénz kérdés – ilyen produkciókat meghívni az adott önkormányzatoknak. Sajnálhatjuk, hogy ez a produkció „csak” keresztmetszet és „csak” koncertszerű. Aki ott volt a gyöngyösi esten, velem együtt állíthatja, hogy ez a Bánk bán bizony nagyszínpadért kiált!

Medveczky Attila