| 
               2012.02.01. Megjelent a Magyar Fórum XXIV. évfolyamának
              5. száma!
              
               A tartalomból:
              
               Csurka István: Történelemhamisítás
              
               Döntetlen (2.oldal) Valami nagyszerű
              van most a vészben kibontakozóban. Minél több egyén, úgynevezett
              kisember, aki sokszor a legnagyobb, áll ki a maga életével, tanúságtevőként
              egyszerűen és bátran, minél világosabban látszik, hogyan
              akar Vásárosnamény, Bugac és Mohács hozzájárulni az új
              magyar kultúrához, minél többet és többször serénykedünk
              akár kis jelenetek megformálásában, annál többet tettünk az
              új magyar kultúráért. Csak ez ment meg bennünket. Panaszkodó
              népből, akármennyire nehezek is az anyagi körülmények, most
              kell teremtő nemzetté válnunk. Ne azt magyarázgassuk egymásnak
              folyton-folyvást, hogy valamit miért nem lehet megcsinálni,
              hanem lássunk hozzá, próbáljuk meg! Kulturális életterünket
              semmilyen bankok-tankok, semmilyen bombák és Uzi-géppisztolyosok
              nem vehetik el tőlünk. Van ebben a nagy megpróbáltatásban, vészben,
              világválságban és globalizmusban valami biztató kezdet,
              valami magyar hajnalodás is. Ezt most bátran és világosan meg
              kell állapítanunk. Lehet, mindig így volt? A magyarságot a
              nagy veszélyek emelték békébeni tespedtsége fölé? De ne is
              ezen lamentáljunk: csináljuk! Ez a megmaradás egyetlen módja. 
               Mészáros Tamás újratöltve – azaz tolvajból feljelentő
              (3.oldal) 
              
               Az
              ATV-n gyakorta feltűnő Mészárosnak hétről hétre kell
              kellemetlen kérdéseket feltennünk. A múlt héten az MT
              monogramú úr magántulajdonhoz való sajátos viszonyát tártuk
              fel egy 1970-es évek elején kelt cikkből. Azóta időben sokkal
              közelebbi események késztetnek minket kérdésekre, de új
              iratok kerültek elő a régi ügyről is. Egy egészen elképesztő
              történetet ismerhetünk meg, mely valószínűleg csak
              Magyarországon és csak egy Mészáros Tamás-szerű emberrel történhet
              meg.
              
               
               A patrióta szellem erősítéséért
              
               A válságból a helyi gazdaság megerősítésével
              kerülhetünk ki (4.oldal)
              
               Aki
              segít, tűzifát kap Jászapátin – így szól a fáma, és ez
              bizony jó hír lehet azoknak, akik most a téli időszakban
              dideregnek a hűvös szobában. Szerkesztőségünk vendége Pócs
              János, Jászapáti polgármestere, országgyűlési képviselő,
              akivel ezen az akción kívül a fontosabb beruházásokról is
              beszélgetünk.
              
               
               Devecser a megújulás útján
              
               A végső cél egy biztonságos, értékteremtő
              település létrehozása (4.oldal)
              
               Szociális
              szövetkezet létrehozását tervezik a devecseri kistérségben.
              Devecser egyike volt annak a három településnek, melyet 2010.
              október 4-én elöntött a Magyar Alumínium Termelő és
              Kereskedelmi Zrt. Ajka melletti tározójából kiömlő vörösiszap.
              A katasztrófa következtében tíz ember meghalt, több mint százhúszan
              megsérültek, több száz ház vált lakhatatlanná. Toldi Tamást,
              a település polgármesterét arra kértük, hogy vázolja föl a
              szociális szövetkezet keretei közt létrehozandó mezőgazdasági
              tevékenység körvonalait és beszéljen a munkahelyteremtő
              tervekről.
              
               
               A kozmopolitizmus az egyik legnagyobb veszély
              
               Nem lesz jobb a magyarnak, ha szlováknak
              vallja magát (5.oldal)
              
               „Felvidékről
              tizenhat iskola kapcsolódott be a Palóc Társaság esszéíró pályázatába,
              kiemelt első díjban részesült a somorjai Halász Gábor”–
              tudósít a Felvidek.ma hírportál. A Magyar Kultúra
              
               Napja
              tiszteletére tizenhatodik alkalommal meghirdetett pályázatra beérkezett
              pályaműveket a Kolczonay Katalin egyetemi oktató vezette zsűri
              értékelte. Az ünnepélyes eredményhirdetésre Budapesten, január
              22-én, vasárnap délután a Magyarság Háza Deák termében került
              sor. Az ünnepségről, a pályázat jelentőségéről és a társaság
              munkájáról Z. Urbán Aladárt, a Palóc Társaság elnökét, a
              Magyar Kultúra Lovagját, a Krúdy-díj kitüntetettjét kérdezem.
              
               
               A vidéki életmód népszerűsítéséért
              
               Megismertetjük a gyerekekkel a helyben előállított
              termékek fontosságát
              (7.oldal)
              
               A
              Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége (AGRYA) meghirdette általános
              iskolásoknak szóló akcióját, a Vesd bele magad! programot. A
              mozgalom keretében a diákok vetőmagokat kapnak zöldségek
              termesztésére – közölte a kezdeményezést támogató Vidékfejlesztési
              Minisztérium. A vetőmagokat adományokból veszik, és annyi
              gyereknek jut, amennyi pénz összegyűlik. A programról dr.
              Mikula Lajost, az AGRYA ügyvezető elnökét kérdeztem.
              
               
               A régi rítus az új evangelizáció eszköze
              
               Amit az előző nemzedékek szentnek
              tartottak, hogyan is lehetne károsnak ítélni?
              (9.oldal)
              
               Kovács
              Ervin Gellért, premontrei szerzetes: Egy közhiedelmet
              szeretnék eloszlatni: a II. Vatikáni Zsinat soha nem törölte
              el a régi római miseformát. Amikor XVI. Benedek pápa kiadta a
              2007-es Motu proprio-t a régi rítus újbóli engedélyezéséről,
              akkor kijelentette, soha nem törölték el ezt a rítust, mert az
              egyház nem törölheti el az emberemlékezetet meghaladó hagyományt.
              Amit az előző nemzedékek szentnek tartottak, hogyan is lehetne
              károsnak ítélni? Tehát nem volt törvényen kívül helyezve a
              tridenti rítus, de az új átvétele, és tömeges végzése arra
              engedte következtetni a híveket, hogy a régit betiltották. Inkább
              azt lehetne felvetni: miért volt szükséges egy új létrehozása
              a régi mellett?
              
               
               Az élet célja a várás maga
              
               (Godot-ra
              várva a Térszínházban) (12.oldal)
              
               A
              Térszínház Godot-ja pont azért különleges, mert jóval tömörebb
              és lényegre törőbb, mint a többi, csak a franciából történő
              fordítás alapján előadott produkció. A Godot ma már rádöbbentő,
              katartikus mű, igazi modern klasszikus. Azt lehet olvasni, hogy
              Beckettnek ez a darabja az abszurd dráma kiindulópontja. Viszont
              ez mégsem annyira abszurd, mint Mrozek, vagy Ionesco drámái.
              Itt sokkal több a – nem is a tragikum, hanem a fájdalom. Az üresség
              fájdalma. Maga a színpadkép is az elidegenült világ azonosíthatatlan
              tája. És ott várakozik a két főszereplő. Nem tudják, hol
              vannak: ott-e, ahol tegnap, és egyáltalán jó helyen várnak-e?
              
               Estragon: Mondtam már, hogy tegnap este nem
              voltunk itt. Álmodtad az egészet. / Vladimir: És szerinted hol
              voltunk tegnap este? / E: Nem tudom. Máshol. Ürességben itt
              nincs hiány./ Vladimir: Nem ismerős a környék? / E: Mi legyen
              ismerős? Ebben a sivárságban töltöttem az egész kurva életet.
              Ki figyel ilyenkor az árnyalatokra?
              
               Az
              üresség pedig maga a nihil, a földre költözött pokol. Az a
              pokol, ahol még arra sincs erejük az embereknek, hogy öngyilkosok
              legyenek, mert bizonytalanok tetteik sikerében. Tehát már rég
              nincs szó a középkori pokolról, kénköves füstök közül előbukó
              Mefisztóról. Helyette az üresség az, ami a fájó, kínzó és
              a csönd. Ezt a csöndet akarják a főszereplők megtörni bármi
              áron.
              
               
               
               Keresse
              a Magyar Fórumot csütörtöktől az újságárusoknál!
              
               Vagy
              fizessen rá elő!
              
               info@magyarforum.hu
              
              Telefon. +3630-7545-017 |