vissza a főoldalra

 2012.07.06. 

Kettős mérce

A bolsevizmust felesleges más rendszerekhez hasonlítgatni, elég borzalmas önmagában is

Kövér László magyar parlamenti elnököt már nem látják szívesen Izraelben, jeruzsálemi kollégája, Reuven Rivlin visszamondta a neki szóló meghívást. Az ok: a Fidesz politikusa egy szélsőjobboldali íróval szimpatizál.

De hát akkor mi legyen Churchillel, aki a gonosz elleni háborúban egy gonosztevővel, Sztalinnal szövetkezett? A bolsevik ideológia mintegy százmillió ember haláláért felelős. Izraelben a szovjet hadsereg tiszteletére (!) emlékművet emeltek.

Anne Applebaum szerint „A modern Kelet-Európa nehézségeit nem a ‘30-as évek eszmei maradványai képezik, hanem a kommunizmus fel nem számolt öröksége, legyen az korrupció, szegénység, környezetszennyezés, rossz egészségügyi helyzet vagy megrendült értékek”.

Hruscsov valamelyik beszédében kijelentette, hogy „annyi zsidót fognak felvenni a felsőoktatási intézményekbe, ahányan a bányákban dolgoznak. 1961–64-ben gazdasági bűncselekmények miatt az OSZFSZK-ban 39, Ukrajnában 79, más köztársaságokban összesen 43 zsidót ítéltek halálra. Ezekben a perekben a vádlottak túlnyomó többsége zsidó volt.

Az 1962. évi nagy frunzei perben a 46 vádlottból 19 volt zsidó. Semmiféle alapja sincs annak, hogy úgy gondoljuk, mintha ez az új politika zsidóellenes intézkedések rendszereként került volna alkalmazásra” – mondták.

A valutázók perében Vilniusban, 1962 januárjában mind a 8 vádlott zsidó volt. A vádbeszédben elhangzott: „az ügyleteket a zsinagógában kötötték, a vitákat a rabbi rendezte”.

1959 októberében Malahovka településen – „félórányi utazásra Moszkvától… 30 ezer lakossal, amelynek mintegy 10%-a zsidó – október 3-ról 4-re virradó éjjel kigyulladt a zsinagóga teteje és a zsidó temetőőr házikója. A tűzben elpusztult az őr felesége. Ugyanazon az éjszakán szórólapokat ragasztottak ki, és szórtak szét Malahovkában: El a zsidókkal a kereskedelemből… Megmentettük őket a németektől… ők meg olyan gyorsan elszemtelenedtek, hogy az orosz nép nem érti… ki is él a másik földjén.

És a nyomasztó állapot fokozódása még olyan tünetekhez is vezetett, mint amelyekről D. Schturman írt: „a zsidók egy része olyan állapotba került, hogy elkezdte gyűlölni Izraelt mint az antiszemitizmus szítóját a szovjet politikában. Emlékszem az egyik túlzásokra hajla-mos zsidó tanárnő szavaira: „Egy jó kis bombát kéne odahajítani arra az Izraelre, és könnyebb volna az életünk.”

És 20 év múlva elhangzik: „általában a zsidók számára a hruscsovi időszak volt az egyik legnyugodtabb az egész szovjet történelemben.”

Az antiszemitizmus furkósbotját forgatóknak ajánlom Szolzsenyicin Együtt című művéből az alábbi részletet:

„Eszembe jut egy, ezekben az években – éppen 1965-ben – az amerikaiaknál megtörtént eset. Az amerikai zsidó bizottság New York-i kirendeltsége négy hónapon keresztül titkos felmérést folytatott ötven New York-i bank ezernél több munkatársa körében. Ezt követően a zsidó bizottság tiltakozást jelentett be. Ugyanis a megkérdezetteknek kevesebb, mint 3%-a volt zsidó, habár New York lakosságának egynegyedét zsidók képezik. A bizottság követelte a százalékos arány betartását. Erre New York állam bankjai egyesületének elnöke azt válaszolta, hogy a bankok a törvény értelmében nem vehetnek fel munkatársakat „faji, vallási, bőrszín vagy nemzetiségi hovatartozás szerinti alapon”, és nem tarthatják nyilván dolgozóikat ilyen kategóriák szerint (hiszen ez a mi hírhedett „ötödik pontunk” lenne!). Meg kell jegyeznünk, hogy ugyanaz a zsidó bizottság két évvel korábban is végzett felmérést az USA ötven legnagyobb kommunális szolgáltató vállalata vezetőségének nemzetiségi összetételéről, 1964-ben pedig hasonlóképpen felmérte a philadelphiai járás iparának vezetőit.” És érdekesnek találom, hogy Amerikát még soha nem vádolták antiszemitizmussal.

czyla