vissza a főoldalra

 2012.07.06. 

A hitközségi gój, a Jobbikos zsidó és Gyurcsány

Teljes a zűrzavar a faji viszonyokban. Radnóti Zoltán XI. kerületi rabbi kiderítette, hogy a Mazsihisz ügyvezetői posztjára várományos Egri Oszkár nem is igazi zsidó. Azaz anyai ágon nem zsidó családból származik. Az ügyből rendőrségi feljelentés kerekedett, melynek eredményeként a rabbit elő is állította a rendőrség. Most azt a kérdést ne feszegessük, hogy milyen visszhangja lenne, ha egy katolikus pap előállna azzal, hogy valamely püspök nem is keresztény származású. Igaz, az Új- és az Ószövetség között éppen az az egyik legfontosabb különbség, hogy előbbi nem köti származáshoz a megváltást.

De ezen a hétvégén más faji jellegű zavarok is beálltak. A Jobbik frissen megválasztott B-A-Z megyei elnöke bevallotta, hogy anyai ágon zsidó származású. Szegedi Csanád természetesen nem önszántából tárta fel származását, hanem a Jobbikban hónapok óta dúló, pocsolyaszagú harc eredményeként. A pártból kizárt megyei vezetők ugyanis kikurkászták, hogy Szegedi nagymamája auschwitzi deportált volt, sőt az anyakönyveket is elővették, miszerint a kedves mama családja teljes mértékben ortodox zsidókból állt.

Mivel a Jobbik környékén és különösen Borsod megyében folyamatosan cigányoznak és zsidóznak, Szegedi eltitkolt zsidó származása komoly megdöbbenést váltott ki a tagságból. Ráadásul Szegedit a megyei elnökök közül egyetlenként most nem is a tagság jelölte, hanem a pártközpontból Szabó Gábor pártigazgató tájékoztatta a választmány tagjait, hogy kizárólagosan Szegedi Csanádra lehet szavazni.

Miközben a Jobbik-közeli portálon egészen elképesztő írások jelennek meg – példának okáért legutóbb auschwitzi transzportokat hiányoltak –, a Jobbik meghatározó személyei sorra lepleződnek le. Morvai Krisztináról évek óta tudható, hogy édesanyja zsidó származású volt. Vona Gáborról is több helyen megírták, hogy zsidó származású, de miután bármicvójáról egy nyilvánvalóan hamis iratot terjesztettek az interneten, a botrány elcsitult.

A zsidó származás és identitás kérdésének jelentős előtérbe kerülését idén január óta figyelhetjük meg a magyar közéletben. Januárban hozta nyilvánosságra Kis János kormánybuktató programját, melynek szerves része az antiszemita Magyarország és ezen belül is a rejtett antiszemita Fidesz és az antidemokratikus Orbán képe.

A program szerint – ahogy azt ezeken a hasábokon már többször megírtam – a 2014-es választások után a választási eredményeket, azaz a Fidesz győzelmét kétségbe fogják vonni. A hivatkozási alap az új választási rendszer lesz. Ha nem ez a rendszer lenne, akkor más lett volna az eredmény, harsogják majd a szervezett tüntetők és természetesen az egész sajtó.

Csakhogy ez önmagában kevés. Ahhoz, hogy a botrány eladható legyen, ahhoz, hogy a nyugati közvélemény homloklebenyébe égessék, hogy Magyarországon veszélyes diktatúra épül, ahhoz kellenek antiszemita atrocitások. A múlt héten már meg is történt az első kettő.

Az atrocitások a Jobbik, a nyíltan vagy burkoltan, de mindenképpen ostobán cigányozó és zsidózó parlamenti párt nélkül mit sem érnek. Csakhogy ezt a pártot egykori rendőrök, titkosszolgálati emberek, MSZP-tagok és Baló György köreinek segítségével, bizonyos zsidó csoportok támogatásá-val sikerült felépíteni. Sikerül néhány hülyegyerekről elhitetni, hogy ők bizony politikai tényezők, és egyben a valódi nemzeti radikalizmust nevetség tárgyává tenni. Maga az ötlet, a Fideszt jobbról támadó párt ötlete amúgy baloldalról nézve kimondottan ügyes.

Szegedi Csanád származása ellen még a XI. kerületi rabbinak sem lehet kifogása, így talán nem véletlen, hogy éppen Szegedi fogalmazta meg a párt irányvonalát a választások előtt. A Jobbik éppen úgy fogja zsarolni a Fideszt, ahogy az SZDSZ zsarolta az MSZP-t.

Az elképzelés azonban nem valósult meg, a Fidesz kétharmados győzelmével a Jobbik jelentőségét vesztette. Azóta lényegében egyik botrányból a másikba zuhannak, és még akkor sem képesek sikeres szereplővé avanzsálni, ha olyan, amúgy tényleg tehetséges véleménymunkások egyengetik az útjukat, mint a politológus Török Gábor.

Az áttörést persze akadályozza, hogy a nép egyszerű gyermekei érthetően nem a nemzeti radikalizmust látják a Jobbikban, hanem ahogy a Molnár presszóban tévét bámuló idős úr fogalmazott a Jobbikról szóló hír láttán: Nézz oda, megint egy zsidógyerek!

A Jobbik tehát nem teljesít megfelelően, de a nemzetellenes erők egyetlen lehetősége mégis a párt fenntartása marad. Gyurcsány pár nappal ezelőtt világosan fogalmazott Százhalombattán. Ha a Fidesz megpróbálja a Jobbikot mint pártot levenni a politikai térképről, az a Magyarország stabilitását veszélyeztető egyik legfontosabb esemény lenne. Még azt is hozzátette, hogy az nem fog könnyen menni.

Mit jelent ez a fenyegetés? Gyurcsány, a 2006-os események kirobbantója pontosan tudja, hogy miről beszél. A provokációk, az MTV-székház ostroma, majd a kegyetlen megtorlás, ártatlan emberek összeverése a megfélemlítésen túl a Jobbik felemelését szolgálta. A balhék után a Jobbik szervezeteit volt rendőrök és MSZP-aktivisták is szervezték, a Szima vezette rendőrszakszervezet nyíltan beállt a párt mögé. Gyurcsány tudja, hogy a rendőrség, a titkosszolgálatok, az államigazgatás, ha egyre csökkenő számban is, de még mindig tele van megbízható, jó emberekkel.

A Jobbik felszámolása, akárcsak az önfelszámolás támogatása esetén a választásokra tervezett balhékat előre kell hozni. A Vizoviczki-ügy, hogy a rendőrséget keresztbe-kasul szövő szervezett bűnözői csoportokhoz hozzá mertek nyúlni, hogy magas beosztású rendőröket lehetett leütni, bizony rossz ómen a Jobbikot fenntartó köröknek.

A belső támogatás nélkül ugyanis nem lehet újabb székházfoglalásokat, hídlezárásokat, taxisblokádokat szervezni. És akkor mi lesz a kormányt elsöprő tüntetésekkel? Reméljük, semmi.

Csorja Gergely