vissza a főoldalra

 2012.07.06. 

Humánusan, erőfitogtatás nélkül is el lehet végezni a végrehajtást

Kollegák, jogászok félnek a retorzióktól, ezért nem lépnek be az egyesületünkbe

A végrehajtás napjaink egyik legaktuálisabb témája, nagyon sok tévéműsor szól erről, s ezekben a jó és a rossz harcává egyszerűsítik le a végrehajtási eljárást. Közben az egyik napilapból megtudhattuk, hogy nyílt ellenségeskedés folyik a végrehajtói szakmában és, hogy az országban élő kb. kétszáz önálló bírósági végrehajtó körülbelül tíz százaléka nem a jogszabályok szerint jár el.

Milyen végzettség kell ahhoz, hogy valaki végrehajtó legyen, hiszen a közelmúltban azt tetszett nyilatkozni, hogy a végrehatók hetven százalékának csupán érettségije van – kérdezem dr. Kállay Judittól, a Magyar Végrehajtók Országos Egyesületének alelnökétől.

–A végrehajtási törvény szabályozza a kinevezést, a kinevezések feltételét. Ez a jogszabály összefoglalóan végrehajtónak nevezi az önálló bírósági végrehajtót, a végrehajtó-helyettest és a végrehajtó-jelöltet. Ahhoz, hogy valaki végrehajtó-jelölt legyen, a végzettségét tekintve érettségivel kell, hogy rendelkezzen – ezen kívül magyar állampolgárnak és büntetlen előéletűnek kell lennie, igaz ez a végrehajtó-helyettesre is. A végrehajtói munkakört csak felsőfokú végzettségű töltheti be a megfelelő idejű szakmai gyakorlat mellett. Ez a végzettségre vonatkozó kitétel viszont csak néhány évvel ezelőtt jelent meg a jogszabályban, és a gyakorlatban ez visszamenőlegesen nem jelentett változást. Másik probléma, hogy a felsőfokú képzettség kitételénél a jogalkotó nem tett különbséget a főiskola és a jogi egyetem között. Az utóbbi időkben kinevezett önálló bírósági végrehajtók rendelkeznek felsőfokú végzettséggel, de azoknál, akik régebben űzik ezt a szakmát, ez a végzettség többnyire hiányzik. Azt is tudni kell, hogy a végrehajtási eljárás az első lépéstől az utolsóig jogi eljárás, így kifejezetten igényelné a magas fokú jogi ismereteket. Miért is nem tesszük kötelezővé azt, hogyha valaki jogi tevékenységet végez, akkor jogi egyetemi végzettséggel rendelkezzen? Annál is inkább, mert a végrehajtókat az igazságügy miniszter nevezi ki, míg a végrehajtó-helyettest és a jelöltet a kamara elnöke. Az önálló bírósági végrehajtók pedig vagy irodaként, kvázi gazdasági társaságként, vagy egyéni vállalkozóként végzik tevékenységüket. Ez a tevékenység pedig a cégkivonatokból is kiderül: jogi tevékenység. Ezért mi kötelezővé tennénk a jogi végzettséget.

–Hogyne kéne, hiszen esetünkben nagyon sűrűn változnak a jogszabályok. A legutóbb az elektronikus megkeresések rendszere és az elektronikus ingatlanárverés bevezetése is több változást eredményezett a jogszabályban. A képesítéshez megjegyezendő, hogy a jogi szakvizsgával rendelkezők, ha megfelelnek az adekvát feltételeknek, egyből végrehajtó-helyettesek lehetnek. Nem véletlenül tesz ilyen kitételt a jogalkotó. Ezért is lenne logikus lépés a jogi egyetemi végzettség kritériumkénti bevezetése. Ma jogász-túlképzés van, így kifejezetten nem okozna problémát, ha a szakmát feltöltenénk jogászokkal. Sőt…

–Felfüggesztésre fegyelmi eljárás keretében van lehetőség. A Végrehajtási Törvény nevesíti, hogy kik jogosultak a fegyelmi eljárás elindítására. Megnevezi a kamara elnökét, az illetékes törvényszék elnökét és az igazságügy minisztert. A kamara pedig az önálló bírósági végrehajtó, a végrehajtó-helyettes és a jelölt-, mint kamarai tagok- ellen kezdeményezhet fegyelmi eljárást. Az eddig eljárások döntő többségében a kamara elnöke tette meg a fegyelmi feljelentést. A törvény azt is szabályozza, milyen esetekben lehet fegyelmi eljárást elindítani. Így többek között pl. ha a végrehajtó hivatásbeli kötelezettségét vétkesen megszegi, vagy közbizalmat megingató magatartást tanúsít, vagy ezzel hivatásának tekintélyét csorbítja. Esetünkben viszont a törvény nem teszi kötelezővé, hogy a büntetőeljárás alá vont személy praxisát felfüggesszék, addig, míg a jogerősbűnösséget megállapító bírósági ítélet meg nem születik. Természetesen elő lehet hozakodni az ártatlanság vélelmével, de ahol már vádemelésen túl, bírósági szakaszban van az ügy, ott már abszurdum, hogy az illető tovább dolgozhat. Nemrég egy végrehajtó és a helyettese első fokon 2 év börtönbüntetést kapott 4 évre felfüggesztve. Esetükben egy ingóság árveréséről készült jegyzőkönyv, és kiderült, hogy az abban foglalt tények valótlanok, hisz abban az időpontban még csak árverést sem tartottak Pár hónappal ezelőtt más fél év börtönt kapott, másfél évre felfüggesztve hivatali visszaélés miatt. De mai napig gyakorolják hivatásukat. Ráadásul az elsőfokú ítéletben megjelölt bűncselekményt a hivatásukkal kapcsolatban követték el, annak gyakorlása folytán. Ekkor azt gondolom, már igencsak beszélhetünk a közbizalom megingatásáról, vagy a hivatás tekintélyének csorbításáról. Fegyelmi eljárást mégsem kezdeményezett senki velük szemben. Ne csodálkozzunk hát, ha az adós azt mondja, minek fizessek be a végrehajtónak bármekkora összeget is, ha úgyis elsikkasztja. Az általánosítás pedig elkerülhetetlen.

Az pedig szintén nem csoda, ha a fent említett végrehajtók nem félnek a retorzióktól, hisz a Kamara ügyvezető alelnöke név szerint nekik mond köszöntet egy igen megható több oldalas levélben. Erről nincs is mit mondani többet.

–A végrehajtásban dolgozóknak azzal számolni kell, hogy ez nem egy szeretett szakma. Ahogy a BKV-ellenőr, vagy a parkoló őr, vagy a politikus sem. De ő reggel ugyanúgy felöltözik, bemegy dolgozni, mint bárki más, és ha munkáját lelkiismeretesen végzi, semmi egyebet nem tesz, mint amit feladatköre meghatároz, tehát amit tennie kell. A végrehajtó is ilyen. Természetesen vannak olyan végrehajtók, akik azt hangsúlyozzák, hogy mindent megtehetnek. Ez azonban koránt sincs így, hanem a megadott hatósági dokumentum, a végrehajtható okirat szerint kell eljárniuk. Ha a végrehajtónak ki kell lakoltatnia, akkor meg kell, hogy tegye. Ha nem teszi, épp úgy törvényt sért. Nem tehet se többet, se kevesebbet, mint amit a törtvény előír, illetve, ami a bíróság, a közjegyző, vagy más arra jogosult részére előírt. A dolgoknak ezt az oldalát is meg kéne ismertetni az állampolgárokkal. Tudom, nem szeretik a végrehajtókat, de azt gondolom, hogy humánusan, erőfitogtatás nélkül is lehet végezni a végrehajtást. Meddig tart az, – ha idős emberről van szó – , hogy felhívjuk az önkormányzat szociális osztályát, hogy el tudják-e helyezni az illetőt? Tehát normálisan is el lehet végezni a végrehajtói munkát. Igaz, nem könnyíti meg a sajtó a dolgukat, de a kamara ezzel a viselkedésével nem igazán javít a végrehajtói szakma megítélésén. És amíg nincs kimunkált felügyelet a végrehajtói kamara fölött, addig a tagok függelmi viszonya saját vezetőikkel sok mindent befolyásolhat. Kb. 200 önálló bírósági végrehajtó van ma Magyarországon. Miért nem lehet erre a posztra olyanokat helyezni, akik normálisan, humánusan és mindenkor a törvénynek megfelelően végzik a dolgukat? Persze mára a végrehajtói kamara olyan zárt közösség lett, ahol ellenvélemény sem lehet- legalábbis megtorlások nélkül. Ez pedig egyértelműen a szakma szégyene.

–A jogszabály leírja, hogy kifogással lehet fordulni a bírósághoz, panasszal pedig a kamarához. De hát a mondás is úgy tartja: holló a hollónak nem vájja ki a szemét…Az elmúlt időszakban, főleg miután az egyik napilapban megjelent egy interjú, sokan jelentkeztek és kértek tőlünk segítséget. Olyanok, akik eddig nem mertek, vagy nem tudtak hová fordulni. A lehetőségeinkhez képest segítünk; szakmabeliek- végrehajtók, jogászok- vállaltuk az egyesületen belül azt, hogy tanácsot adunk az ügyfélnek, miként tudja a végrehajtást a leggyorsabban, legkultúráltabban intézni.

–A közeljövőben tartunk közgyűlést, ahol az újabb tagok felvételéről is döntünk. Nagyon sokan vannak, a kamarán belül kollegák, jogászok, akik félnek a retorzióktól, ezért nem lépnek be az egyesületbe. Így a nyilvántartás szerint jelenleg 13 tagja van az egyesületnek, viszont 50-60 fő dolgozik a célkitűzéseinknek megfelelően.

–Az. De,mint mindenki ők is pénzből élnek, és senki sem szeretne munka nélkül maradni. Féltik, féltjük a családjainkat, a munkánkat, a megélhetésünket.

– Önmagát mindenki jogi eszközökkel tudja kulturáltan megvédeni. Viszont a jogi eljárások nem néhány nap alatt fejeződnek be. De ez ebben az esetben nem ilyen fekete-fehér. Tudni kell, hogy a törvény szerint a végrehajtóval szemben háromévente kötelező módon rendes, de bármilyen egyéb konkrét ok alapján pedig rendkívüli vizsgálatot lehet elrendelni. A végrehajtók saját kamarájukon belül revizorokat, vizsgálókat választanak. A revizoroknak kell a kollégák ellenőrizni, majd arról jelentést írni, és azt a kamara elnökének leadni. Amennyiben a revizorok visszásságot tapasztalnak, akkor fegyelmi eljárást kezdeményezhet a kamara elnöke. És ha kell, tapasztalnak… Tehát minden a kamarai berkeken belül történik és nem külső , elfogulatlan szakértőt alkalmaznak. Sőt kijöhet ellenőrizni olyan revizor, akivel az adott végrehajtónak peres ügye van. Hogyan zárható ki ebben az esetben az elfogultság? A magyar jogrendszer összes eljárási törvény szabályozza az elfogultság, a kizárás kérdését. Ki nem lehet bíró, stb. egy ügyben. Ez itt nem működik. Ahogy gyakorlatilag semmilyen más jogi alapelv, vagy alapjog sem. Miként is tudja magát megvédeni ilyen esetben az adott végrehajtó? Például bírósághoz fordul, ahogy ilyen esetben bárki más is tenné. Viszont a kamara 2010-ben Sárváron tartott egy konferenciát, ahol a tagság többsége megszavazta azt, hogy az elnök kötelező módon indítson fegyelmi eljárást azon kamarai tagok ellen, akik a kamarával vagy kamarai tagokkal szemben bírósághoz, vagy más hatósághoz fordulnak. Ezt megszavazták. Hogyne tették volna. És itt köszön vissza az előbb említett függelmi viszony, és a képzettség kérdése is, hiszen vannak olyan 50 év körüli végrehajtók, akik munkájuk elvesztésével igen nehéz helyzetben lennének, agy inkább hallgatnak. Féltik az állásukat. Különösen az után, hogy a fenti határozat alapján indult is fegyelmi eljárás. De szerencsére idén januárban változott a jogszabály, így ma már a fegyelmei tanács már nem az egy hivatásos bíró- két végrehajtó felállásban működik. Ma már a jogszabály szerint csak hivatásos bírók ülhetnek a fegyelmi tanácsban. Így egyértelmű, hogy más döntés nem is születhetett az említett ügyben, mint hogy a felfüggesztési és fegyelmi kérelmet első,majd másod fokon is elutasították. Indokolásukban leírták, hogy „…Magyarország demokratikus jogállam, ahol mindenkinek alapvető joga, hogy vélt vagy valós sérelmeinek orvoslása, jogainak érvényesítése végett a jogszabályok által feljogosított hatósághoz vagy bírósághoz forduljon. …”Ebből is egyértelműen látszik, hogy amíg a belső szabályozás és a külső ellenőrzés, kontroll és felügyelet nem változik meg hathatósan, addig a végrehajtáson belül nagy változásokra nem számíthatunk, ami társadalmi szerepéből adódóan gazdasági és szociális problémákhoz vezethet.

Medveczky Attila