vissza a főoldalra

 2012.07.06. 

Díjazták a csernátoni „élő múzeumot”

A székely-magyar örökséget gyarapítani kell

A III. Székelyföld Napok keretében május 24-én este Orbán Balázs-díjban részesült Beder Tibor, Haszmann Pál és Domokos Ilona a csíkszeredai Szent Ágoston plébániatemplomban. Hargita, Kovászna és Maros megye önkormányzata azokat a személyiségeket tünteti ki az Orbán Balázs-díjjal, akik elévülhetetlen érdemeket szereztek az egységes Székelyföld-kép kialakításában, akik sokat tettet Székelyföld fejlődéséért, a szülőföldön való megmaradásért és a közösségi értékek megőrzéséért.

Szívből gratulálunk a díjhoz Haszmann Pál úrnak, a csernátoni Haszmann Pál Múzeum muzeográfusának! Hogyan fogadta, hogy az egyik legnagyobb székely nevét viselő díj tulajdonosa lett?

–Számomra Orbán Balázs nem az egyik, hanem a legnagyobb székely. És nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy a róla elnevezett díjat adta át nekem a plébániatemplom oltára előtt Kovászna megye tanácsának elnöke, Tamás Sándor. Ugyanis mindegyik „székely megye” jelölt egy személyt a díjra. Még ott a templomban mondott rövid beszédemben megfogalmaztam, hogy ezen a díjon jelképesen osztozom a múzeum munkaközösségével, két testvéremmel, családjainkkal, s minden jó emberrel, aki támogatott minket hagyományápoló tevékenységünkben. Drága emlékezetű szüleimmel is megosztom ezt a díjat, akik elindítottak a pályán. Ők mindig arra bíztattak, hogy a székely-magyar örökséget gyarapítani, és nemzedékről nemzedékre átörökíteni kell. Különben ez a drága örökség elveszik. Így töltöttünk el testvéreimmel 47 évet a múzeumi munkával. Öregedő korban a számvetés ideje is elérkezett: nagyon sok szép dologra emlékezhetünk. A lényeg, hogy az intézmény nemcsak megmaradt, hanem folyamatosan gyarapodik. A nehéz esztendőket is sikerült átvészelnünk úgy, hogy senkinek a derekát nem bírta a hatalom megroppantani. A díj arra bíztat minket, hogy ezt a munkát utolsó leheletünkig kell végezni.

–Édesapámnak nagy része volt abban, hogy a Kovászna Megyei Múzeum hosszú éveken keresztül Csernáton községben és környékén végzett fontos régészeti kutatásokat. Bennünk, a fiaiban a történeti múlt iránti érdeklődést korán felébresztette, és állandóan a falu határát kutatta. Számos olyan települést, régészeti leletegyüttest fedeztünk fel, melyek feltárásuk után a nemzetközi szakirodalomban ismertté váltak, így többek között a Hegyesen levő kora vaskori települést s az ott talált vasleletet. Apám a vonatkozó adatokat összegyűjtve, önzetlenül, készségesen minden kutatónak rendelkezésére bocsájtotta, s örült, ha valakinek segítségére lehetett. Ez az önzetlenség s a közvetlen vendégszeretet jellemezte egész egyéniségét. A múzeum barátainak körében kifejtett munkásságáért a Sepsiszentgyörgyi Múzeum 90 éves évfordulója alkalmából megkapta a munka érdemrendet. Ez a kitüntetés, valamint a Csernátonban létesített tájmúzeum, apám kulturális téren kifejtett munkássága érdemének elismerését jelenti. Apám, ismerve gyűjteménye értékeit, mindig arra vágyott, hogy ezt a nagy kincset mindenki számára hozzáférhetővé tehesse, mert az itteni embernek is múzeumra ,és népnevelő művelődési intézményre van szüksége. Állandó és jó kapcsolatot tartott írókkal, képzőművészekkel, történészekkel, népzenekutatókkal, folkloristákkal, levéltárosokkal, numizmatikusokkal, geológusokkal és minden számottevő értelmiségivel, akiktől biztatást, segítséget kaphatott eljövendő múzeuma anyagának szakszerű berendezését, értékelését illetően. Élettapasztalatát, tudását sokakkal megosztotta. Igyekezett mindenkit segíteni, tanítani, támogatni. Ezt az utat járom én is. Múzeumunk rendhagyó intézmény, élő múzeum, és pontosan az állandó népfőiskolai tevékenysége tette azzá. A Népfőiskola nyári és téli tevékenységébe, alkotótáboraiba, előadásaira százával jelentkeznek fiatalok. Számukra alkotóműhelyek, kb. 50 férőhelyes szálláshely, sátorhely, konyha, ebédlő, zuhanyozó van biztosítva. Ez a reklám helye, hiszen szeretettel várjuk az anyaországi fiatalokat is.

Medveczky Attila