|
 2012.07.13.
„Márpedig a régi nagy Magyarország
nem hazugság.”
(Keresztény közéleti személyiségek a XX. században)
2011-ben jelent
meg a Kairosz Kiadó gondozásában Földesi Margit és Szerencsés
Károly által szerkesztett ismeretterjesztő portrékötet, a
Keresztény közéleti személyiségek a XX. században. Ez
a könyv azokról szól, akik az egyház-és istenellenes korban
kiálltak, és cselekedtek a hitükért. A mai kornak azt üzeni a
könyv, hogy van kitől erőt meríteni, megtanulni az ellenállást
az elkényelmesedéssel szemben. A könyvvel nemcsak emléket állítanak
keresztény hitvallóknak, hanem megjelenítik a mai olvasók előtt
tetteiket és nézeteiket is. A történelmi egyházak pedig
puszta létükkel fenyegették a kommunista rendszert. 27 hitvallóról
van szó. Bár többségük a XIX. században született, mégis a
rá következő században kellett élniük. Akkor kellett képviselniük
értékrendjüket, hitüket. Sokukat sokszor és sokan támadtak még
haláluk után is. A könyvben szereplők életútja nehéz volt.
Mártírhalál, perek, börtön, emigráció. Mind a 27 személyről
természetesen nem tudunk szólni ebben az ismertetőben, de talán
sikerül bemutatunk azt, hogy olyanokról van szó, akik nem csupán
önmagukért, vagy szűkebb családjukért éltek.
Az első életút 1901-ben kezdődik a bácskai Torzsán és
1978-ban fejeződik be. Az életút fejezetei a bíróság és a börtön
is. Ordass Lajos evangélikus püspökről van szó. A róla szóló
tanulmányt a könyvben Erdős Kristóf állította össze. Milyen
ember lehetett ő? Furiakovics Miklós c. esperes, római
katolikus plébános, a püspök egykori cellatársa így emlékezik
rá: Bámultam bátor helytállását, kemény hitvallói
magatartását, hősies helytállását a szenvedések közepette,
fennkölt modorát, nagy tudását, szeretetreméltó egyéniségét,
amellyel mindnyájunknak példát mutatott az igazi keresztyény
lelkület megőrzésében, a türelemben… Bonyhádon érettségizett
1920-ban és kérvényt adott be a budapesti egyetemre
matematika-fizika szakra, ahová ekkor nem vették fel. Ezzel párhuzamosa
viszont felvételizett a budapesti Teológiai Akadémiára is. Ide
felvették. Egyházi segítséggel és magántanítással tartotta
fenn magát és párhuzamosan hallgatta a magyar-történelem
szakot a Budapesten működő Pozsonyi Menekült Egyetemen. A
budapesti Teológiai Akadémia az eperjesi és a pozsonyi Teológiának
az ország összeomlása után Budapestre elmenekített változata
volt. Itt 1919-ben indult meg a tanítás az egykori tanárokkal,
akik Eperjesen vagy Pozsonyban tanítottak, egyenlőre ideiglenes
jelleggel. Az 1922-23-as tanévben azonban már Sopronban tanultak
a diákok. 1924 szeptemberében teszi le szakvizsgáját
Sopronban, lelkészvizsgáját pedig 1924. október 4-én
Budapesten. A következő nap avatja fel Raffay püspök lelkésszé.
Ezzel kapcsolatban is idéz két emlékét. Amikor Raffay püspök
meglátta, ahogyan egyenként rajzolja a betűket, megrémült:
„Ebből a fiúból aligha lesz jó lelkész, ha ennyi időt
rabol el az írásra”. A másik eset akkor történt, amikor a
lelkészavatására nem érkezett meg időben a Sopronból rendelt
Lutherkabátja. Ekkor Raffay a következő szavakkal adta rá a
sajátját: „Vedd föl ezt a kabátot, hátha püspök lesz belőled!”
Első állomáshelye a magyar-német vegyeslakosságú Harta volt
(1924-26), majd Mezőberénybe kerül (1926-27), innen a budapesti
Deák-téri gyülekezetbe. 1927-ben egy évet tanulmányi szabadságként
tölt el Svédországban. Az itt töltött tanulmányok nagyban
befolyásolták későbbi teológiai látását is. Hazaérkezése
után Sotvadkertre kerül, átmeneti időre kisegítésképpen
(1928). Egy év múlva újra a Deák-téren van, de nem sokáig,
hiszen a protestáns tábori püspökség próbaszolgálatba
Debrecenbe osztotta be, tábori lelkésznek. 1929. május 19-én
eljegyzi Apostagon Kirner Irént. Egy év múlva Budapestre kerül
az itteni vegyesdandárhoz. Ekkor már nős, öt gyermeke születik,
de közülük egy még kisgyermek korában meghal. 1934. januárjától
a Sopronban megjelenő Keresztyén Igazság című evangélikus
egyházi, társadalmi és hitvédelmi folyóirat belső munkatársa.
1937. augusztus 6-tól a Pest megyei középső egyházmegye
esperese. 1941. október 5-én megválasztották Budapest-Kelenföld
lelkészének, november 2-án iktatta be Kemény Lajos esperes.
Budapesti működése során a háborús évek alatt egyre több
feladattal bízzák meg: Egyetemes egyházi aljegyző, a Magyar
Luther Társaság, evangélikus egyházvédelmi, kulturális,
szociális intézmény lelkészi elnöke. 1944-ben tiltakozva
az ország német megszállása ellen, kérvényt nyújtott be
vezetéknevének Wolfról Ordassra módosítására. A zsidóüldözések
idején kapcsolatban állt a svéd követséggel és a Svéd Vöröskereszt
fődelegátusával, Valdemar Langlettel. A Langlettől kapott svéd
védlevelek segítségével mentette az üldözötteket. Ezt a
cselekedetét soha sem hálálták meg, sőt! Már püspök volt,
mikor Rákosi Mátyás másokkal együtt magához
rendelte Ordasst, hogy az egyházi vezetésben történő
őrségváltás végrehajtását és a „reakciósok” eltávolítását
sürgesse. A püspök azonban ez alkalommal is kiállt saját nézetei
mellett, és azokból nem engedett. Csak abban az esetben volt kész
együttműködni az állam és egyház között 1948 májusában
megkezdett tárgyalások folytatásában, ha az Országgyűlés
leveszi napirendjéről az iskolák államosításáról szóló
beterjesztést. Ordass ugyanis meggyőződéssel vallotta, hogy az
egyházi iskolák is az egyház testéhez tartoznak. A kormány
az államosítást követően Ordass lemondását követelte.
Ebben az időben a sajtó rágalmazó cikkeket jelentetett meg róla
az „evangélikus Minszentynek" nevezték. Megtorlásul
1948. augusztus 24-én letartóztatják. Ordass már várta ezt,
hiszen érezhető volt a közhangulatból. Házkutatás során
nagyon sok iratot és könyvet elvisznek, köztük a
magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó iratokat, melyek
nagyon sok adattal szolgáltak egyes emberek szerepéről. Másnap
hazabocsátották, majd házi őrizet alatt tartják, később ezt
is feloldják és szeptember 5-én ő tarthatja az
istentiszteletet a Deák-téri templomban. 1948. szeptember 8-án
ismét letartóztatták, eddig kapott ugyanis haladékot a püspöki
székéről való lemondásra, majd dollársegély bejelentésének
„szándékos elmulasztása”, külföldi adóssal szemben fennálló
követelés bejelentésének elmulasztása miatt és külföldi
(Svédországi) „utikölcsön felvétele” címen vád alá
helyezték. Két évi fegyházra és öt év hivatalvesztésre ítélték.
Kevéssel szabadulása előtt, 1950. április 1-jén Ordasst az
egyházi bíróság elmozdította püspöki hivatalából. Mint később
kiderült, az ítélet végrehajtására maga Rákosi Mátyás
adott utasítást. Mit csinált ő és családja, hogy meg
tudjanak élni? Pl. harisnyát kötöttek. Emellett Ordass passióelemzéseket
fordított. 1956 nyarán rehabilitálták. Ősszel újra püspök
lett. Ez sem tartott sokáig, mert 1958-ban végérvényesen eltávolították
a püspöki székből, ennek fő oka, hogy nem volt békepap. Ezután
visszavonultan élt, szűk családi körében, Budapesten, vagy
vejénél Nagybörzsönyben. Skandináv egyházi művek fordításával
foglalkozott. Az Allentown-i (Pennsylvania, USA, 1947) és a
Reykjavik-i (Island,1971) Egyetem díszdoktorává avatta. Az
Evangélikus Világszövetség elnökségének tiszteletbeli tagja
volt (Helsinki,1963). Szívbántalmak miatt hunyt el, 1978.
augusztus 14-én.
Ravasz László református püspökről a könyv két
szerkesztője írt dolgozatot. Ebben sok új információt tudunk
meg a református egyház nagyjáról. Így azt is, hogy az I.
világháború idején missziós munkát vállalt a kolozsvári
hadikórházban. 1918 januárjában Kenesey Béla püspök szívbetegségben
elhunyt, így üres lett az erdélyi református püspöki szék.
Püspökké Nagy Károlyt választották. Beiktatásakor Ravaszt
egyhangúan egyházkerületi főjegyzővé választották, s mint
ő mondja: „Erdélyben a főjegyző püspökhelyettes is, mert a
püspököt nem csak igazgatási, hanem elnöki teendőiben is
helyettesíti. 1921-ben a budapesti Kálvin téri egyházközösség
meghívta lelkipásztornak, s ugyanakkor a Dunamelléki Református
Egyházkerület püspökévé is választotta. Döntenie kellett,
marad-e szülőföldjén, Erdélyben, avagy elfogadja az új kihívást,
a nagyobb lehetőséget, és Budapestre költözik. Hosszú vívódás
után Erdély elhagyása mellett döntött. Emiatt aztán később
sokan és sok helyütt elítélték. Ravasz döntésében az is közrejátszott,
hogy Lacika fia egy betegség miatt siketnéma lett, s fejlődése
Budapesten jobban biztosítva volt. Püspökként a felsőház
tagja is lett 1927-től 1944-ig. A katolikus egyház akkori fejével,
Serédi Jusztuniánnal meglehetősen hűvös volt a viszonya.
Ravasz szerint nem tudta az érsek az embereket megnyerni, sőt
merevségével elriasztotta. A református püspök a két háború
között számos elismerésben részesült, a többi között
megkapta a Corvin Láncot is. 1945 újabb fordulópont. Ravasz
szavaival: „Ahol a Szovjetunió a katonai főhatalmat
gyakorolta, ott hozzáfogott a politikai élet átszervezéséhez
is a ránézve egyedül lehetséges módon: marxista alapon,
kommunista pártpolitikával, kifelé izolációval, befelé egységes
irányítással.” A református egyház is ragaszkodott az
iskolai vallástanításhoz, saját felekezeti iskoláihoz. Lemondásához
a végső lökést az adta meg, hogy 1948. március 31-én
felkereste őt Veres Péter honvédelmi miniszter és Dobi István,
a kisgazdapárt elnöke. Ezen a beszélgetésen kijelentették: „A
református egyház nem maradhat tovább a jelenlegi rendszerrel
szemben passzív ellenállásban és rendeznie kell vele a viszonyát.”
Nem sokkal később Rákosi Mátyás kimondta: „a kormányzat szükségesnek
látja, hogy ön a református egyház vezetésétől
visszavonuljon”. 1948-as lemondása után Ravasz még
utazhatott külföldre, egy ideig. 1953-ig tarthatta meg Kálvin téri
lelkészi állását. Ezután elvonult
a közélettől, és leányfalui házában élte életét.
Bárány Krisztián pedig felidézi Apor Vilmos életpályáját.
Érdekesség, hogy az Apor család eredetét a Székely krónika
egészen a X. században élt Aporig, a székely rabonbánig
vezeti vissza. A legenda szerint tehát nem más, mint a Bálványosvár
ura és a székelység főbírája, főpapja volt a család egyik
őse. Apor Vilmost 1915-ben szenteli pappá a brixeni segédpüspök.
Abban az évben volt első miséje Gyulán. 1916-ban sikeres
doktori szigorlatot tesz és egy évig a nagyváradi szeminárium
prefektusa és dogmatikatanára. 1918-tól 1941-ig Gyula város plébánosa
volt. Mindig pártatlan és egyenes maradt világi és egyházi
ügyekben egyaránt. A világra nyitott plébános követte a
politikai eseményeket, véleményét nagyobb ünnepeken a Békés
nevű politikai lapban közre is adta. 1930 húsvétján Jézus
Krisztus feltámadását állítja párhuzamba Magyarországgal,
mint írja: „Végleg csak az hal meg, ami életképtelen. Igazságok
nem halhatnak meg, csak hazugságok. Márpedig a régi nagy
Magyarország nem hazugság. Ezer évig bevált hatalmas állameszme,
amelynek tatárral, törökkel, nyugattal, kelettel kellett
dacolnia. Életképes volt, mert gazdasági és kulturális,
anyagi és szellemi kincsei bő forrást nyújtottak. Ezekkel a sírból
is elő kell mindig újra törniük, mint ahogy az üdítő víz
előbukkan a sziklából, bárhogy igyekezzenek is elfojtani
azt.” 1931-ben Krisztus világosságát állítja az olvasó elé:
„Keleten a bolsevizmus titokzatos fantomja, nyugat felől a
felhalmozódó tőke zsarnoksága fenyegeti az emberiséget. Törvényhozást,
fényt várnak tudósok és tömegek egyaránt. Igen, a Lumen
Christi kell a XX. századnak.” Ausztria bekebelezése rádöbbentette,
hogy „a háborút meg lehet nyerni, de a békét jóvátehetetlenül
elveszti az emberiség.” Apor Vilmos bizonyára ezért is vállalta,
hogy többek közt Mindszenty József zalaegerszegi plébánossal
a Nemzetpolitikai Szolgálat munkatársa legyen. A Teleki Pál
miniszterelnöksége alatt megalakult osztály célja a független
tájékoztatás volt. Apor Vilmos az igazán aktív munka közben,
1941. január 21-én kapott hírt győri püspöki kinevezéséről;
Serédi hercegprímás 1941. február 24-én szentelte püspökké.
Az eseményről készült páratlan filmfelvételek egy különleges
történelmi személyiség egyik legemlékezetesebb napját örökítették
meg. A díszbe öltözött város lakói tekintetükkel mint legféltettebb
kincset követik a díszpolgári címmel kitüntetett Aport. A képkockákról
nem maradnak le az Apor Vilmos Napközi Otthon lakói sem, akik között
Vilmos atya beszél, majd szeretettel és örömmel fogadja az ajándékokat.
Beiktatására március 2-án Győrben kerül sor, ahol a város
országgyűlési képviselője, Közi-Horváth József mint „a
munkás Krisztus apostolát” köszöntötte Apor Vilmost. Működésére
rányomta bélyegét a háború réme. Bár nagyon sokat tett az
ifjúság valláserkölcsi nevelése érdekében - népfőiskolát
alapított a falusi ifjúság számára - a szegények ügyét itt
is szívügyének tekintette.
Amikor a háború elérte Győr városát, mindenkit
befogadott és sok százan találtak menedéket a Püspökvárban.
A püspök atya a háború idején saját maga szabadságát tette
kockára tetteivel, hogy minél több üldözöttet megmentsen a háború
idején. A nyilas hatalomátvétel után letartóztatott
Mindszenty József és Shvoy Lajos püspökök érdekében emelt
szót. 1945. március 28-án Szálasi Ferenc a győri püspököt
is Kőszegre rendeli, de ekkorra már a szovjetek elérték Győr
térségét. Számítva a brutalitás veszélyére, kijelentette:
„Egyszer úgy is meg kell halni, inkább ilyenkor adja oda az
ember az életét”. Ez be is következett akkor, amikor részeg
orosz katonák a pincében tartózkodó asszonyok és lányok közül
százat el akartak vinni, ő pedig ellenállt. A katona előbb a
mennyezetbe lőtt, ahol a négy golyó helye most is látható.
Majd rálőtt. Egy lövés a fején, egy a kezén és egy a gyomrán
érte. A katonák elmenekültek és senkinek sem lett bántódása.
Kórházba szállították az ostromlott városon keresztül, ahol
petróleum lámpa fényénél műtötték meg. Halálát érezve közeledni,
imádkozott papjaiért, híveiért, a „szerencsétlen"
magyar hazáért és azokért, akik meglőtték. Majd április 2-án
éjfél után meghalt. A méltó búcsúztatást az egyház 1948.
november 24-ére tervezte, amelyet azonban az utolsó pillanatban
leállított a Belügyminisztérium. A hatalom még holtában is félt
a püspöktől. II. János Pál pápa 1997-ben avatta boldoggá a
szent életű vértanút. A három főpap példája mutatja, hogy
a kitartásnak, a harcnak, az értékekhez való ragaszkodásnak
akkor is van értelme, ha az egy bizonyos időszakban nem nyilvánvaló.
M.A.
(Keresztény
közéleti személyiségek a XX. században; szerk: Földesi
Margit, Szerencsés Károly, Kairosz, 2011.)
|
