vissza a főoldalra

 2012.07.13. 

Megtörtént az elképzelhetetlen

Ezt a mostani bejelentést sok év várakozás előzte meg. Van Magyarországon egy sajnálatosan vékony réteg, a tisztességes magyar vállalkozók rétege és van egy másik szélesebb, de még mindig szerény létszámú társaság az ún. versenyszférában alkalmazottak rétege. Ezek száma együtt sem éri el a 2 millió főt. Magyarországot lényegében ez a 2 millió ember tartja el. Ezek termelik meg azt az adómennyiséget, melyet az állam újra eloszt, ebből vannak a nyugdíjak, ebből működik az oktatás, a közvilágítás és minden más.

 A magyar társadalom – részben az 1948 és 1989 között átélt közjogi és erkölcsi cezúra – részben az 1990-től tapasztalható erkölcsi padlón maradás eredményeképpen teljesen jogosnak tartja, ha ezeket az embereket mindenféle létező módon vegzáljuk. Igazából nem váltott ki különösebb felháborodást a mára már több tízre szaporodó járulékok és díjak tengere, a társadalom különösebb megütközés nélkül szemléli a vállalkozásokat sújtó adókat, valójában senkit sem érdekel, hogy az ország gazdasági teljesítményének jelentős részét összekeccsölő rétegen élősködő hivatalok a sokadik bőrt húzzák le szerencsétlenekről.

A gazdasági társaságok formáját jelölő rövidítések, a kft., a bt. majdhogynem szitokszóvá váltak, a vállalkozó szó hallatán pedig leginkább Mercedesből kiordító tetovált napszemüveges IQ-betyár képe jelenik meg.

Pedig működő vállalkozások, kockázatot vállaló, dolgozni, teremteni akaró emberek nélkül nincs jövője Magyarországnak.

A különböző vállalkozásélénkítő programoknak se szeri, se száma. 1990-től annyi vállalkozásélénkítő programmal találkozhattunk a sajtóban, hogy a magyar vállalkozások még vagy tíz évig kipattanó szemekkel termelhetnék a hatalmas profitot.

Csakhogy az élénkítésre szánt milliárdok a legritkább esetben jutottak el a címzettekhez. Azok ugyanis – elvileg – a tisztességes működő magyar vállalkozók lennének. A tisztességes magyar vállalkozó a harmadik szrtókon túl a legtöbbször tudomást sem szerzett róla, hogy őt az állam élénkítené, vagy ha mégis akkor biztosan volt valamilyen követelmény, melynek nem tudott megfelelni, mely őt teljes mértékben alkalmatlanná tette az élénkítésre.

Ellenben a semmilyen termelőtevékenységet, semmilyen értelmes szolgáltatást sem nyújtó álvállalkozók minden esetben alkalmasnak bizonyultak és néhányan annyira felélénkültek, hogy alig tudták időben megrendelni a matt feketére festett luxusautókat, vagy a dzsetszkít a Tisza-tóra. A legélénkebbek meg sem álltak Horvátországig, Ciprusig, Monacóig vagy Los Angelesig, ltd-ket és off-shore cégeket gründolni. Kettő közülük még miniszterelnökségig is vitte. Bajnai és Gyurcsány az álvállalkozó és álmenedzser archetípusa. Tőlük megoldást várni teljesen értelmetlennek tűnt.

Be kell valljam, hogy az Orbán-kormány első gazdaságélénkítő lépéseit jómagam is teljes értetlenséggel figyeltem. Az ingatlanvásárlási támogatások, vagy a Széchenyi-kártya bizonyos megszorításai annak ellenére kizárták a vállalkozások egy jelentős részét a pénzhez jutásból, hogy maga az elképzelés jó volt. Az elmúlt két év intézkedéseire az volt a jellemző, hogy miközben a kormányzati akaratban nem volt hiba, a végrehajtásnál újra győzedelmeskedett a bürokrácia. A telephelybővítés címén indított ingatlanvásárlási támogatások pillanatok alatt elfogytak, a pályázati ügyintézők kész programmal várták a kedves ügyfeleket, hogy hogyan lehet stiklikkel kiszedni a pályázatokból a pénzeket. Aki tehette, már vásárolta is meg a haver lakását, boltját, telkét – természetesen csak papíron – a hasznon pedig riszteltek.

És itt jutottunk el a következő ősi problémához, hogy a vállalkozók bizony csalnak. Csakhogy jelentős különbségek vannak. A kényszerből, megélhetésből csaló vállalkozó egy kalap alá van véve a bűnözővel, a gazdasági társaságot eleve a csalás szándékával létrehozó számlagyárossal, a milliárdos áfa csalásokat sorozatban végrehajtó off-shore lovagokkal. Nem kell azokat félteni – mármint a vállalkozókat –, én még nem találkoztam olyannal, aki ne csalna – szól a kocsmai okoskodás.

De hát hogy ne csalna, ha másképp képtelen üzemeltetni a vállalkozását, ha a harmincféle adó és járulék, az idiótábbnál idiótább nevű bevallási kötelezettségek, a hülyébbnél-hülyébb szabályok tömkelege keseríti meg az életüket! Hát hogy ne csalna, ha az általános forgalmi adó magasabb, mint a tisztességes tevékenység kitermelhető haszonkulcsa! Hát hogy ne csalna, ha a jövedelemelvonás – az egészségbiztosítás nélkül is – 60 százalék körül van! Hát hogy ne csalna, ha az átlagos gazdasági tevékenységet ilyen terhek mellett még papíron sem lehet jövedelmezővé tenni!

Mindeközben a televíziókból álproblémák tömegével sokkolják a közvéleményt. A csaló vállalkozók szlovák rendszámú autóval járnak – hallhatjuk még kormánykörökből is. Előre bocsátom, hogy se én, se családom egyetlen tagja sem jár szlovák rendszámú autóval. Tehát teljesen kívülálló vagyok az ügyben. De tessék már nekem megmondani: nem arról volt szó 2004-ben, amikor az EU-hoz csatlakoztunk, hogy itt majd minden szabadon áramlik? Nem arról volt szó, hogy majd versenyeznek az államok a kegyeinkért? Ami rossz, ami megnehezíti, megdrágítja az életünket az minden áramolhat szabadon, csak éppen azt nem dönthetem el, hogy milyen rendszámú autóval járjak? Az óriásvállalatok versenyeztethetik az államokat, hogy melyik ad többet, melyikbe invesztál az állam 20-30-60 milliárdot, de én nem járhatok az olcsóbban üzemeltethető szlovák rendszámú autóval ebben a fene nagy szabadságban?

A közgazdaság teljes érthetetlenségének alkonyati szürkeségét egyszer csak egy erős reflektor szúrta át. A dolog éppen sörivás közben ért el, így egy pillanatig nem is hittem a fülemnek. Látom a hírt, hogy Orbán Viktor bejelenti a munkahelyvédelmi akciótervet és egyszer csak jön a felsorolás. Az a felsorolás, melynek minden pontjára évek óta várok az öszszes rendes vállalkozóval egyetemben. Az a felsorolás, melyről már teljesen lemondtam, melynek az esélyét sem láttam, hogy megvalósul, nem most, de 2014-ben sem. És akkor tessék. Orbán bejelenti, idézem az MTI-t:

Kifejtette, hogy a 25 év alattiak, az 55 év felettiek és a képzettséget nem igénylő munkát végzők után fizetendő munkáltatói járulékot a felére csökkentik. Az utóbbi intézkedés körülbelül negyedmillió ember foglalkoztatását könnyíti meg – mondta, példaként említve a takarítókat, a kubikosokat és a rakodómunkásokat.

A tartósan munkanélküliek alkalmazását segítendő a kormány javasolja, hogy esetükben az első két évben a munkáltatónak ne kelljen fizetniük dolgozóik után, a harmadik évben pedig a tervek szerint a jelenlegi fele lehet a munkáltatói teher.

A miniszterelnök bejelentette, hogy ehhez hasonlóan a gyesről és a gyedről visszatérők után az elhelyezkedést követő első két évben sem kell majd járulékot fizetni a munkáltatóknak, harmadik évben pedig csak a jelenlegi felét. A többféle kedvezményre jogosultak a számukra legkedvezőbbet vehetik igénybe.

Közölte azt is: az öt említett munkavállalói csoport esetében a szociális hozzájárulási adót és a szakképzési hozzájárulást százezer forintos bruttó bérig csökkentik.

Hatodik pontként a kisadózók adó- és adminisztrációs terheinek csökkentését, számukra tételes adózás bevezetését javasolta Orbán Viktor. A miniszterelnök szerint a 6 millió forint alatti árbevételű mikrovállalkozásoknak – egyéni vállalkozóknak, betéti és közkereseti társaságoknak – az adófizetés rendkívül egyszerű, választható formáját kínálják majd. Aki ezt választja, annak egyetlen adót kell fizetnie, főállású kisadózó esetében havi 50 ezer forintot, mellékállásban 25 ezer forintot.

A kisadó kiváltja a társasági adót, a személyi jövedelemadót, a járulékokat és a szociális hozzájárulási adót – ismertette.

Akik ezt a lehetőséget választják, azok nem nyújtanak be beszámolót sem, csak bevételi és kiadási számláikat tartják nyilván. A kormányfő szerint ez az adózás azoknak lesz kedvező, akik szolgáltatást nyújtanak, vagyis akiknek számláit más adóalanyok költségként már nem számolják el.

A miniszterelnök azt is elmondta, tovább szeretnék növelni a kisvállalatok súlyát a munkaerőpiacon, ezért a legfeljebb 25 embert alkalmazó cégeknek a foglalkoztatást serkentő, választható adózási módot vezetnek be, a kisvállalatok adóját.

Ismertetése szerint ez a válaszható adónem kiváltja a vállalkozás profitját terhelő adókat és a bérek után fizetendő közterheket, így a társasági adót, egyéni vállalkozók esetében a nyereség utáni személyi jövedelemadót, a szakképzési hozzájárulást, az osztalék után fizetendő egészségügyi hozzájárulást és a szociális hozzájárulási adót.

Mint mondta, az adó alapja a kisvállalat nyereségének és az általa foglalkoztatottak bérköltségének összege lesz, mértéke pedig 16 százalék. Úgy számolnak, hogy 300 ezer kisvállalatnak segíthetnek ezzel, akik több mint 800 ezer embert foglakoztatnak.

Orbán Viktor az „áfacsapda” felszámolása érdekében, nyolcadik intézkedésként bejelentette, hogy pénzforgalmi szemléletű általános forgalmi adózást vezetnek be, ennek lényege, hogy az 500 ezer euró árbevétel alatti vállalkozások csak akkor kötelesek befizetni az áfát, ha nekik azt már kifizették.

A munkahelyvédelmi akció része, hogy a számviteli szabályok könnyítésével segítenek a devizaárfolyam-veszteségek miatt nehéz helyzetbe került vállalkozásokon. Közölte: olyan jogszabály-módosításra van szükség, amely szerint a cégeknek tőkehelyzetük megítélésénél nem kell beszámítaniuk a devizaárfolyamok változásából származó veszteségüket, így azoknak, amelyek csak a kedvezőtlen árfolyammozgások miatt szenvedtek el átmeneti tőkevesztést, nem kell azonnal visszapótolniuk elvesztett tőkéjüket.

A miniszterelnök tizedik pontként a házipénztárakra vonatkozó adminisztráció radikális egyszerűsítését említette. Emlékeztetett arra, hogy a kormány tavaly jelentősen megemelte a házipénztári készpénz-záróállomány megengedett legmagasabb mértékét, de a szabályozás még így is jelentős adminisztrációt követel meg a vállalkozásoktól, ezért úgy gondolják, hogy a korlátozásokat meg kell szüntetni.

Megtörtént az elképzelhetetlen és még folytatása is lehet. Ez igen!