|
 2012.07.18.
Megjelent a Magyar Fórum XXIV. évfolyamának
29. száma!
A tartalomból:
Nem felejtünk
Ezt
írták Csatáry László ajtajára a kivonuló tiltakozók. Csatáryról
a The Sun című brit szennylap írta meg, hogy háborús bűnös,
hogy 15 000 zsidó kegyetlen kiirtásáért felelős. Engedjék
meg, hogy legalább – amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik
– kétségeimnek hangot adjak. Hogyan lehetséges, hogy miközben
évtizedek óta üldöznek mindenkit, akinek csak köze volt a második
világháborúban a németekhez, ezenközben egy 15 000 ember haláláért
felelős ember csak úgy éldegélhetett Budapesten? Miközben
Rajkék – hogy aktuálisak legyünk – Nyirőt kétszer is
megpróbálták kikérni a Szövetséges Ellenőrző Bizottságtól,
holott egyetlen ember haláláért sem felelős, csak úgy
megfeledkeztek volna egy tömeggyilkosról. Mindenestre furcsa,
pedig a 97 éves Csatáry ajtajára ezért írták – természetesen
angolul –, hogy nem felejtünk. Ami azt illeti mi sem. Nehezen
tudom elfelejteni, hogy először 1921-ben a románok semmizték
ki a családom egyik felét, majd 1948-ban Rákosiék a másikat.
Nehezen tudom elfelejteni, hogy rokonaim egy jelentős része
kimenekült Amerikába, akik itthon maradtak, azok közül jó néhányat
börtönbe zártak, csak azért, mert katonák voltak. Még csak
nem is magas rangban. Nehezen tudom elfelejteni a Kistarcsáról,
Recskről és az Andrássy út 60-ról hallottakat. Nehezen tudom
elfelejteni, hogy a Biszku Béláknak semmi bajuk sem lett, sőt
életük végéig kapták a kiemelt nyugdíjat. Nehezen tudom
elfelejteni, hogy szadista ávós pribékeknek politikai és családi
képviseletük volt a parlamentben 1990 után. Nehezen tudom
elfelejteni Heller Ágnes szavait, hogy aszongya: legyen rövid az
emlékezetetek. Az ügynek van persze egy másik, aktuálpolitikai
oldala is. Miért jelenik meg a The Sunban ez a sztori? Ki a
rossebet érdekel Angliában, hogy Budapesten él egy 97 éves
ember, aki talán részt vett 57 évvel ezelőtt az amúgy valóban
felháborító kitelepítésekben. Milyen üzleti érdeke fűződik
a The Sunnak ehhez a sztorihoz? Ki vesz meg egy lapot Angliában
ezért?
Csurka István: Közép-Európa hó alatt (3.)
(2.oldal)
A
magyarság számára 1956-ban derült ki, hogy mi is történt
vele 1945-ben. Most már kétség sem lehetett az iránt, hogy hová
tolta át a nemzetet az a bizonyos hólapát, amelyik vele együtt
egész Közép-Európát is áttolta ugyanoda. Az osztrák
birodalom lerombolása után odalett Közép- Európa várfala.
Auschwitz lesöpörte róla a zsidó nemzetet – mintha a lélek
szállt volna ki belőle. Aztán kitépték Európából. Megvan-e
még Közép-Európa? Megvan, a megjelent művek és felbuzgó
forradalmak azt mutatják, „nincs még veszve”! hanem ha élni
azt jelenti, hogy ott élünk szeretteink égő tekintetében,
akkor Közép-Európa nincs már meg. Hogy egészen pontosak legyünk:
hőn szeretett Európájának a szemében Közép-Európa a nagy
szovjet birodalom része. Semmi más. (Milan Kundera: Az elrabolt
Nyugat avagy Közép- Európa tragédiája.)
Sikeres megújuló energia-hasznosítási
beruházások Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében
Feladatunk a termelők integrációján alapuló
feldolgozóipar megteremtése (4.oldal)
Seszták
Oszkár országgyűlési képviselő, a Szabolcs-Szatmár-Bereg
Megyei Közgyűlés elnöke: A megyei tervezési stratégia fókuszában
elsősorban – amint az EU 2014 elejétől kezdődő ciklusának
középpontjában is – a gazdaságfejlesztés áll. Olyan nagy
programokat kell kidolgozniuk a megyei önkormányzatoknak, melyek
méltán számíthatnak kormányzati és EU-s támogatásra is. Mi
ezért olyan gazdaságfejlesztési programokban gondolkozunk,
melyek az eddigi pontszerű fejlesztéseket összekapcsolják akár
a megújuló energiával, akár a logisztikával. Fontos és mindmáig
kiaknázatlan lehetőségeink vannak az idegenforgalomban.
A fenntartható üzemeltetés iskolapéldája
Mi nem ölbe tett kézzel várjuk a befektetőket
(5.oldal)
Dr.
Tiba István, Balmazújváros polgármestere, országgyűlési képviselő:
Balmazújvárost nem jellemzi drasztikus méretű elvándorlás.
Hogy ez így is maradjon, miután az egészségügyi, szociális,
oktatási alapellátásokat fejlesztettük, feladatunk, hogy minél
több munkahelyet biztosító vállalkozás települjön a városba.
Mi nem ölbe tett kézzel várjuk a befektetőket, hanem – éppen
a termálvízhez kapcsolódóan – gondoltunk üvegházak létesítésére
és mezőgazdasági munkákra.
Sértő az az állami adomány, amelyet a székelyföldi
román egyházak kapnak
Az „édeserdélyezés” pótcselekvéssé
satnyul, ha nem társul hozzá a konkrét cselekvés sikerélménye
(7.oldal)
2012.
június 30. és július 1. között ismét megrendezték – immáron
hatodik alkalommal – az „Erdélyország
az én hazám” világtalálkozót, az Erdélyből elszármazottak
és Erdély sorsáért elkötelezettek nagy találkozóját. A színes
programokban bővelkedő nagyszabású rendezvénynek az idei évben
a Verőce melletti Lósi-völgy adott otthont, a megejtően szép
Kárpát-Haza Temploma lábánál. A rendezvényről a kolozsvári
székhelyű Diaszpóra Alapítvány elnökét, Vetési László
református lelkészt kérdezem.
Nem lehet cél a vasúthálózat csökkentése
Szerkesztőségünk vendége Dr. Fónagy János,
a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára, a
közösségi közlekedés átalakításáért felelős kormánybiztos
(9.oldal)
Ma
kb.
7000 km
a vasúti hálózat hossza, és mi kezdettől azt mondjuk, hogy ez
adja az ország gazdaságának a vázát. Nem véletlen, hogy
amikor 1920-ban megcsonkították az országot, szétszaggatták
az egységes vasúti hálózatot is. A Monarchiában a sugárirányú
pályákat két nagy kör kapcsolta össze. A külső gyűrű
Brassó és Krakkó vonalában futott, majd Trieszt felé
kanyarodott délnek, a kisebbik kör a Pancsova–Arad–Nagyvárad–
Munkács– Kassa–Fülek–Pozsony–Graz útvonalon ért le az
Adriáig. Magyarország határait közismerten a belső vasúti körről
történő levágás mentén alakították ki, meghazudtolva a győztes
fél által hangoztatott etnikai elvet. Ezért sem lehet a célunk
a vasúthálózat csökkentése, és hamis az az érvelés, hogy
ezzel költségeket takaríthatunk meg, mert a vasútnak nagyon
magas az állandó költségaránya, és ezek az állandó költségek
azokon a fővonalakon jelennek meg, amelyeket mindenképpen fent
kell tartani. Bocsáthatnánk
el embereket a MÁV-tól, ami rövid ideig megtakarítást eredményezne,
de Magyarországon nem az elbocsátás a politikai cél, hanem a
foglalkoztatás. Lényeges: ma a teljes közösségi
utasforgalomnak négyötöd részét a volántársaságok viszik.
Ez érthető is, hiszen a vasút ma kb. 900 településre jár be,
míg a volán szinte mind a 3200-ra. Sajnos ma a vasúti szolgáltatás
színvonala nem elégséges. De erre nem a szolgáltatás szűkítése
a normális válasz, hanem a fejlesztés.
Beszélgetés Haris László fotóművésszel (10.oldal)
A
Szigetvári utcából az akkori Köztársaság térre vezetett az
utunk, ott éppen nagy ásatások folytak, mert elterjedt a hír,
hogy földalatti folyosókon szöktek el a pártvezetők és
katakombabörtönök is vannak. A pártház akkor romokban állt.
Ez volt az első helyszín, amit lefényképeztem. Majd kimentünk
a Rákóczi útra, ahol a Divatcsarnok működött. Eredetileg az
Andrássy úton volt ez az áruház, de azt a világháború idején
lebombázták. A sors különös fintora, hogy a „helyettes épületet”
pedig 1956-ban rombolták porig. Ez volt a második helyszín,
amit a Rókus-kápolna követett. Ez az épület szinte
„kiugrik” a Rákóczi úton, bizonyára ezért kapott súlyos
belövést a tornya. Az egyik fotó a hajdani Szabad Nép székházát
mutatja. Onnan kihordták a diktatúrát dicsőítő könyveket,
és elégették azokat. A bejárat felett pedig elkezdték leverni
a betűket. Végül is, sokatmondóan ennyi maradt meg: a nép. A
másik fotó a Kilián laktanya bejáratát mutatja egy magyar
tankkal együtt. Sokan azt mondták, hogy ez a Maléter tankja.
A történelem „normális” menetét állítottuk
helyre
Világnézetre van szüksége az érett
embernek, hogy értelmesen tudja leélni az életét
(12.oldal)
Dr. Korzenszky Richárd, konventuális perjel:
Ha a célkitűzéseinket meg
kell fogalmazni, akkor ez a leglényegesebb: az ember, a teljes
ember. Nem lehet az iskolának csak az a feladata, hogy
ismereteket, információt, ún. „hasznos és használható”
tudást adjon a tanulóknak. Ez is fontos. De még fontosabb, hogy
teljes emberré tudjon válni, aki megtalálja a helyét az
emberek között, és aki képes arra, hogy elhelyezze magát a
világban. Világképre, világnézetre van szüksége az érett
embernek, hogy értelmesen tudja leélni az életét.
Koncepciós per a XVII. Században
(13.oldal)
A
címszereplőt a székelyföldi születésű Benedekffy Katalin
alakítja, énekli. Jó volt újra magyar színpadon látni a külföldön
sok sikert elért művésznőt. Benedekffy Katalin előbb a győri,
majd a szolnoki, végül a zalaegerszegi színháznak volt a
primadonnája. Viszont hiába nyert külföldön ének- és
operaversenyeket, hiába ért el sikert Németországban, mint a Víg
özvegy Valencienne-je, itthon nem volt rá szükség. Érdekes ez
a kulturális sajtó, ha egy brancsbeli emberke, mondjuk felmossa
a Scala színpadát, az bezzeg hír… Erzsébet szerepében a művésznőnek
sikerül bebizonyítani énektechnikai tudását, mert hol szinte
rockosan keményen kellett odavágni a hangokat, hol líraian,
romantikus érzelmekkel átitatva kellett énekelnie. Ez az,
amihez nem elég a felkapottság, a hírnév, ez az, amihez tehetség
és tudás kell. Benedekffy Katalin remekül alakította hol a
hitvest, hol a szeretőt, hol a grófnét, de a legjobban azt a várúrnőt,
aki arra törekszik, hogy a Báthory névhez méltó módon éljen.
A Waltert játszó Szemenyei János volt az est másik fénypontja.
Keresse a Magyar Fórumot csütörtöktől az újságárusoknál!
Vagy
fizessen rá elő!
Kiadóhivatal:
1092 Budapest, Ráday u. 32., I. em. 3. Levélcím: 1464 Budapest,
Pf. 1575. Telefon és telefax: 781-3236, 06-30/754-5017. E-mail: info
@magyarforum. hu
Kiadja:
A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány
|
