vissza a főoldalra

 2012.07.13. 

Írók-költők vagy zeneszerzők műveit akarják eltüntetni a magyar kultúrából

A székely-magyar író csak eszköz, akit zsigerből gyűlölködve, alaptalanul lehet gyalázni

Nyirő József erdélyi íróra emlékeztek a csepeli Radnóti Miklós Művelődési Házban június 15-én délután. A megemlékezés előtt egy órával a Demokratikus Koalíció (DK) mintegy hatvan szimpatizánsa gyűlt össze tiltakozásul az épület előtt, mert szerintük Nyirő József „vállalhatatlan” és nem érdemes arra, hogy piedesztálra emeljék. Az eseményről Németh Szilárddal, Csepel polgármesterével beszélgetünk.

 Tisztelt polgármester úr! Az önkormányzat szervezte ezt a megemlékezést?

 –Igen. Év elején, óriási érdeklődés mellett, az író születésnapján, január 8-án Takaró Mihály irodalomtörténész lebilincselő előadásával emlékeztünk Wass Albertre a Nagy Imre Általános Művelődési Központban. Úgy gondoltuk, hogy amikor Wass Albert és Nyirő József is végre bekerült a Nemzeti Alaptantervbe, s láttuk, hogy milyen érthetetlen és alávaló provokációval zavarták meg Nyirő hamvainak végrendelete szerinti elhantolását, akkor ideje van róla és irodalmi művéről is beszélnünk. Nem tévedtünk, a Radnóti Miklós Művelődési Házban sokan hallgatták Takaró Mihály és Fráter Olivér történész szavait, ezt az érdekes és értékes irodalmi és művelődéstörténeti előadást.

 Számított arra, hogy mindez milyen visszhangot kelt majd az ellenzék körében, akik az irodalmi est ellen tüntetni jöttek a művelődési ház elé?

 –Az irodalomban, a művészetekben nincs ellenzék, csak szerzők és művek vannak. Ma bármelyik magyar könyvesboltba vagy könyvtárba is tér be az olvasó, Nyirő József, Radnóti Miklós, Wass Albert, József Attila, Csurka István vagy éppen Esterházy Péter műveit egyaránt megtalálhatja. A magyar kulturális sokszínűség megfér egymás mellett, csak a kulturálatlanság és a vad gyűlölet képes éket verni emberek és értékek közé.

 Polgármester úr szerint mégis mi vezérli a baloldali ellenzéket, hogy ilyen elánnal támadnak neki Nyirő Józsefnek?

 –Számukra ez az egész nem Nyirő Józsefről szól. A székely-magyar író csak eszköz, akit minden bűntudat és szégyenérzet nélkül, zsigerből gyűlölködve, alaptalanul lehet gyalázni. Cinikus provokátorok ők, akik alantas politikai haszonszerzés céljára használják az egészet. Ők azok, akik a politikai dzsungelben, a népszerűségvesztés elleni harcban már odáig süllyedtek, hogy írók-költők vagy zeneszerzők műveit akarják eltüntetni a magyar kultúrából. Ép eszű és ép lelkű ember számára érthetetlen ugyanis az a vehemencia, ahogyan egy magát demokratikusnak tartó párt a kultúra cenzúráját követeli. Teszi ezt úgy, hogy Nyirő József egyetlen könyvét sem olvasta.

 Vadai Ágnes képviselőasszony szerint tiltakozni kell a „nyilas restauráció ellen” Mi erről a csepeliek véleménye?

 –Először is tisztázzuk: Nyirő József soha sem volt sem náci, sem nyilas, sem fasiszta. Háborús bűnös sem volt, hiszen a magyar kommunista belügyminisztérium Nyirő elleni kiadatási kérelmét a Szövetséges Ellenőrző Bizottság kétszer is elutasította! Így, Vadai Ágnesnek és csepeli elvtársainak az akciója nem volt más, mint egy szélsőséges politikai provokáció, amit a csepeli többség nevében visszautasítok! A csepeli emberek sokszor bizonyították, hogy elutasítják a szélsőséges nézeteket. 1944. december 4-6. között Csepel község elöljárósága, lakói és gyárának munkásai sikerrel akadályozták meg a település nyilasok általi kiürítését. Az 1956-os forradalom és szabadságharc során kerületünk lakói, katonák, munkások voltak azok, akik legtovább ellenálltak a külső és belső kommunista hordák támadásainak. 300 évvel ezelőtt, pontosan 1712. július 18-án Savoyai Jenő három sváb családnak adott lehetőséget a török dúlás utáni újjáépítésre. A XIX. század végén egy zsidó nagyiparosnak, báró Weiss Manfrédnak és családjának köszönhetően lett világhírű a csepeli ipar, s vált várossá Csepel. Kerületünkben az életünket, kultúránkat gazdagító svábok, zsidók, lengyelek, bolgárok, örmények, görögök és cigányok évszázadok óta élnek békében, egymást tisztelve a magyarsággal. Éppen ezért Csepel nem kér a szélsőséges megnyilatkozásokból, a provokátorokból!

 A másik vád: Radnóti emlékét gyalázzák meg…

 –Én bizony nem gyaláztam senkit, de még az emlékét sem, ellentétben a Vadai Ágnesék által odacsődített „tüntetőkkel”. Én úgy látom, hogy azok tipornak sárba bármilyen emlékezést, akik egy feltüzelt pártaktíva csoport mögé bújva cinikusan, mi több gúnyosan jókat nevetgélnek az egészen. Így történt ez Csepelen is, a Radnóti Miklós Művelődési Ház előtt. Nagyon veszélyes játékot űznek ezek politikai provokátorok. Aki nem tiszteli és megtagadja mások fájdalmát, az azt kockáztatja, hogy ugyanez vele is megtörténhet.

 Érdekes, mintha Radnóti Miklósra csak a balliberálisok hivatkozhatnának.

 –Senki sem sajátíthatja ki a magyar irodalom, a magyar kultúra kiválóságait saját magának, még a politika sem. Irodalmunk mindkét neves alakja sorsdöntő történelmi időszakban élt és alkotott.
Nyirő József a két világháború közti erdélyi magyar irodalom termékeny képviselőjeként műveiben a székelység lelki alkatát és életét mutatja be mély együttérzéssel. 1953-ban, halála előtt nem sokkal, madridi száműzetésében írta az alábbi sorokat: „Istenem, mégis milyen fenséges és szép dolog magyarnak lenni és népem igaz lelkének revelációjában részesülni, megismerni a nagy titkot, ami ezt a nemzetet több mint ezer éve fenntartja /…/”. Radnóti Miklós, a magyar líra kiemelkedő képviselője, már a közelgő erőszakos halál árnyékában írta a magyar irodalom egyik legszebb remekművét, a „Nem tudhatom…” című versét. A hazához, a magyar nemzethez való kötődésről kevesen írtak ilyen gyönyörű költeményt. Komlós Aladárhoz írt híres levelében (1942) így fogalmaz:  „A zsidóságom ’életproblémám’, mert azzá tették a körülmények, a törvények, a világ. Kényszerből probléma. Különben magyar költő vagyok /…/”. Számunkra mindketten, egyszerre képviselik a magyar kulturális örökséget, mindkettőjük tragédiája fájdalom, és intő példa.

 Igaz, hogy az önkormányzat Nyirő-kötet ajándékoz a diákoknak?

 – Igen, egy Nyirő József regényt, az Uz Bencét, és egy Radnóti Miklós verseskötetet kapnak az érettségizettek. A már említett Nemzeti Alaptantervben is Nyirő József epikája és Radnóti Miklós lírája együtt, egyoldalon szerepel a középiskolások számára előírt kötelező irodalomban. A mi választásunk is tudatos, „nem Nyirő vagy Radnóti” hanem „Nyirő és Radnóti”.