|
 2012.07.27.
Koncepciós per a XVII. Században
Báthory Erzsébet-premier a Margitszigeten
Július 13-án –
a szemerkélő eső miatt 40 perc késéssel – mutatták be
Szomor György, Pejtsik Péter és Miklós Tibor új két felvonásos
musical-operáját, a Báthory Erzsébetet a Margitszigeti Szabadtéri
Színpadon. Mielőtt magára a darabra térnék rá, be kell
vallanom, hogy kissé előítélettel mentem ki a szigetre: ugyan,
milyen musicalt tudunk mi magyarok alkotni? Hiszen ez egy angolszász
műfaj, és ők bizonyára jobban értenek ehhez. Éjfélre, mire
az előadás véget ért, már megváltozott a véleményem. S
arra is gondoltam, hogy az opera eredetileg olasz műfaj volt, de
Erkel zenedrámái mégis halhatatlanok, és mesterművek.
A
féltékenység és hatalomvágy által ostromolt erős, ám érző
nőalakot tárt elénk a nagy ívű dallamvilággal megalkotott,
operai igénnyel komponált musical. Walter főnyomozó dala, a
„Quo vadis?”, Erzsébet és Walter kettőse, valamit Erzsébet
búcsúdala már-már slágergyanúsnak tűnnek. A legendás Báthory
Erzsébet alakja és sorsa még ma is foglalkoztatja az emberek
fantáziáját. A köztudatban egyfajta női Drakulaként él. A
szerzők szerint a grófné teljesen normális istenfélő nő
volt, aki politikai játszma áldozatává vált. Egyrészt a
birtokára fájt a foga a nádornak, másrészt attól tartottak,
hogy megerősödik az erdélyi vonal, hiszen rokona volt a
fejedelem. Ami igazán tragikus ennek az asszonynak a történetében,
az hogy a személyével kapcsolatos tévhit a mai napig tartja magát.
Báthory Erzsébet, amikor megözvegyült, amikor elveszítette
nagyhatalmú férjét, Nádasdy Ferencet, a „fekete béget” szálka
lett az udvar szemében, mivel óriási birtokokkal rendelkezett.
Akkor egy önálló, független asszonyra nagyon könnyen ráfoghatták
a boszorkányság vádját. S ez a vád a mai napig él. A szerzők
zseniálisan bemutatják azt is, miként befolyásolta Thurzó György
nádor a közvéleményt. Akkor a médiát a krónikások,
lantosok jelentették. S még Báthory Erzsébet életében
megjelenik a csejtei vár környékén egy krónikás, aki énekli:
„Élt egy gazdag grófné Csejtén/vérzett a föld vára
mentén/ véreső hullott az égből/vérpatak kélt fehér kéztől./
Érckakas ül Csejte tornyán/szépasszonyból lett boszorkány.”
Tehát a mai napig azt hiszi el a többség, amit akkor a nádor
kitalált.
A valós történelmi személyek között egyetlen kitalált
alak szerepel a műben, Walter királyi főnyomozó, aki nyomába
ered Báthory Erzsébet rejtélyes történetének. A nádor úgy
gondolja, hogy ez az alkoholista férfi megfelelő személy arra,
hogy összegyűjtse a bizonyítékokat Erzsébet ellen. A nyomozó
megvizsgálja a hallott nőket, azokat, akikről úgy tartják a
grófné végzett velük, és kiderül minden arra utal, harcászatban
jártas ember volt a gyilkos. Ekkor új vizsgálatot kér a nádortól,
de az nyíltan közli vele: az ügyet már lezárták, a király
sem kegyelmez az asszonynak. Erre Walter, aki megkedvelte Erzsébetet,
megpróbálja megszöktetni az asszonyt – sikertelenül. Közben
a környékbeli népet feltüzelték a nádor emberei, és máglyára
akarják küldeni Erzsébetet. Az ítélet megszületik: Erzsébetet
befalazzák cellájába, ahol még három évet él – nem merik
kivégezni arisztokrata származása miatt – , elzárva a külvilágtól.
A címszereplőt a székelyföldi születésű Benedekffy
Katalin alakítja, énekli. Jó volt újra magyar színpadon látni
a külföldön sok sikert elért művésznőt. Benedekffy Katalin
előbb a győri, majd a szolnoki, végül a zalaegerszegi színháznak
volt a primadonnája. Viszont hiába nyert külföldön ének-és
operaversenyeket, hiába ért el sikert Németországban, mint a Víg
özvegy Valencienne-je, nem volt rá itthon szükség. Érdekes ez
a kulturális sajtó, ha egy brancsbeli emberke, mondjuk felmossa
a Scala színpadát, az bezzeg hír…Erzsébet szerepében a művésznőnek
sikerül bebizonyítani énektechnikai tudását, mert hol szinte
rockosan keményen kellett odavágni a hangokat, máshol líraian,
romantikus érzelmekkel átitatva énekelt. Ez az, amihez nem elég
a felkapottság, a hírnév, ez az, amihez tehetség és tudás
kell. Benedekffy Katalin remekül alakította hol a hitvest, hol a
szeretőt, hol a grófnét, de a legjobban azt a várúrnőt, aki
arra törekszik, hogy a Báthory névhez méltó módon éljen. A
Waltert játszó Szemenyei János volt az est másik fénypontja.
Utoljára tavaly szeptemberben láttam Kecskeméten, amikor az Egérfogóban
a rendőrőrmestert játszotta. Aki ismeri a krimi királynőjének
a színjátékát, tudja, hogy ott is egy labilis idegzetű férfiúról
van szó. Walter számára keserű az élet, mindent feladott már.
Csak a whiskys pohár áttetsző tejüvegén keresztül látja a
világot a bécsi kocsmában, ahová megérkeznek a nádor katonái,
mondván, hogy ő az egyetlen, aki alkalmas a feladatra: kideríteni,
bűnös-e Erzsébet. Ahogy egyre beljebb jut Walter a nyomozásban,
úgy hullik le a szeméről a hályog. Szemenyei mind hangilag,
mind játék terén nagyot alakított, sehol egy felesleges, túlzó
mozdulat. Itt jegyzem meg, hogy a musicalekre jellemző giccses
mozgásvilág, szerencsére elmaradt. Szomor György nem
csak egyik szerzője, de szereplője is volt a darabnak; teljes átéléssel
játszotta a hatalommániás nádort. Szomor első zenekarát 11
évesen, barátaival közösen alakította meg. 1995-ben szerződtette
le a székesfehérvári Vörösmarty Színház ahol a Grease
mellett, a Hair-ben, a Bob hercegben, valamint a Dés-Geszti-Békés
által jegyzett Dzsungel könyve musical Akelájaként szerepelt.
1999. június 2-án mutatták be a Fiatalok Színházában Szikora
Róbert Katonadolog című musicaljét, amelynek a zenéjét
Szikorával és Vinnay Péterrel közösen írta, és nemcsak
szerzője, hanem szereplője is a darabnak. Akkor nem szállt fejébe
a siker, hanem egyre jobb darabokat szerzett és sokat fejlődött
a hangja is. A marosvásárhelyi születésű Zöld Csaba,
akinek külön zenekara is van ,remekül alakította Nádasdy
Ferencet, aki eleinte érző férj, majd a háború kegyetlen
katonát farag belőle. Miller Zoltánt először a
Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a ’90-es évek elején láttam,
ahogy statisztált a Rigolettóban. Most a nők szívét meghódító
és Erzsébetet az ékszereitől megfosztó Caravaggiót alakította
a tőle megszokott színvonalon. Igaz kabinetalakítást nyújtott
a László atyát játszó kolozsvári operaénekes, Mányoki László.
Teljesen sallangmentesen, hitelesen játszotta a híveket manipuláló,
de ugyanakkora a hatalomtól rettegő katolikus papot. A kolozsvári
karmester, Kulcsár Szabolcs a barokk és kortárs művek
szakavatott tolmácsolója, így most sem okozott csalódást
,ahogy a szólistákat, a kórust és a zenekart összekovácsolta.
Mindent összevetve a produkció részeseinek sikerült hitelesen
újrarajzolni Báthory Erzsébet legendáját.
M.A,
|
