|
 2012.07.27.
A történelem „normális” menetét
állítottuk helyre
Világnézetre van szüksége az érett embernek, hogy értelmesen
tudja leélni az életét
Monostoruknak függetlenné
és önállóvá válását ünnepelték július elsején
szentmise keretében a tihanyi bencések. Várszegi Asztrik címzetes
püspök, pannonhalmi főapát, a Magyar Bencés Kongregáció prézesétől
kapott, a tihanyi monostor önállóvá és függetlenné válásáról
szóló alapító okirat megfogalmazza, hogy Isten dicsőségére
és az emberiség szolgálatára a Magyar Bencés Kongregáció
keretén belül működő önálló monostorként megalapíttatik
a Szent Ányos Bencés Perjelség, melynek hivatalos megnevezése
a történelmi hagyományokra tekintettel Tihanyi Bencés Apátság.
Mikor
szűnt meg a Tihanyi Bencés Apátság önállósága?- kérdezem Dr.
Korzenszky Richárd, konventuális perjelt.
– A monostor önálló
(ún. sui juris) státusZa a gyakorlatban akkor szűnt meg, amikor
a török idők után, 1701-ben, I. Lipót magyar király a
jogilag élő, de a gyakorlatban is újjáéleszteni szándékozott
apátságot az ausztriai Altenburg apátságának adományozta, és
nevezett monostortól függő státuszba helyezte, vagyis Tihany
felett mind a lelkiekben, mind az anyagi ügyekben Altenburg apátja
rendelkezett. 1716-ig még saját, a helyre fogadalmat tevő apró
konventtel, szerzetesi közösséggel rendelkezett Tihany, de elöljáróját
már Altenburg apátja nevezte ki. 1722-ben – hosszas jogi
huzavona után – a Pannonhalmi Főapátság tulajdona lett a
tihanyi apátság. A magyar partikuláris egyházjogban Tihanyt és
a vele azonos jogi státusszal rendelkező bencés apátságokat
(Bakonybél, Celldömölk, Zalaapáti) filiális, magyarul fiókapátságoknak
kezdték nevezni. Az apátokat a pannonhalmi főapát nevezte ki,
a tihanyi közösség tagjai pedig jogilag a pannonhalmi főmonostori
konvent tagjai voltak. A szerzetesi közösség élete 1787-től
1802-ig, uralkodói rendelkezés miatt szünetelt, de a függő
jogi státus 1950-ig fennmaradt, amikor a kommunista államhatalom
feloszlatta a szerzetesrendeket, és vagyonukat szekularizálta.
Az egyházjog azonban nem ismer el semmilyen világi hatósági
intézkedést, amely az egyház belső életét óhajtja szabályozni,
ezért a katolikus egyház saját joga szerint máig él az önálló
tihanyi bencés apátság, pusztán jogait nem tudta-tudja
gyakorolni. Az 1990-es évek elejétől ismét egy kisebb bencés
közösség él az ősi falak között. Közösségünk 1999-től,
egészen a közelmúltig, függő perjelségként (prioratus
simplex) működött, és ezzel a Magyar Bencés Kongregációnak
az volt a szándéka, hogy a közösség előbb-utóbb a saját
maga lábán is megálljon, az önálló életre képes legyen,
ahogy ez régen is így volt. A hivatalos nevünk ezért volt
eddig is Tihanyi Bencés Apátság, és a nemrég megalapított önálló
perjelség hivatalos neve is ez. Egyébként a bencés hagyomány
szerint minden monostor önálló. Most a történelem „normális”
menetét állítottuk helyre.
Milyen
követelményeknek kell ahhoz megfelelni, hogy egy kolostor önálló
legyen? Meg van szabva bizonyos létszám is?
–Ahhoz, hogy egy szerzetesi közösség önálló legyen,
szükséges, hogy világosan körülhatárolható munkaköre,
feladatköre legyen, s a szerzetesi élet biztosítható legyen a
külső körülmények által is. Kell továbbá, hogy fenn tudja
tartani magát. Ez nem csak anyagi kérdés, utánpótlásra is szükség
van. Hat teljes jogú, örök fogadalmas szerzetessel kell
rendelkeznie. Ekkor már önálló priorátussá, perjelséggé válhat.
Ahhoz, hogy újonnan apátság legyen egy perjelség, tizenkét
tagja kell, hogy legyen a közösségnek. De más a helyzet, ha az
önálló apátság egyházjogilag nem szűnt meg, mint Tihany
esetében, ahol – esetleges további intézkedéssel – visszaállíthatóak
a létező apátság jogai.
Milyen külön feladatokat jelent tihanyi szerzetesek életében
a függetlenné válás?
– A függetlenné válás a külső szemlélő számára
nem jelent változást. Nekünk, akik a közösségben élünk,
nagyobb felelősséget jelent. Mi magunk határozzuk meg, hogy
milyen munkát vállalunk, hogyan osztjuk fel magunk között a
munkaterületeket, és miként alakítjuk a közösségi életünket
(például Istentiszteletünket). A tihanyi elöljárót például
eddig a pannonhalmi főapát nevezte ki. Most a tihanyi közösség
választja. S a tihanyi közösség elöljárójának a feladata,
hogy a választott tanács meghallgatása után meghatározza a közösség
egyes tagjainak konkrét munkaköreit. Ugyancsak a mi saját
feladatunk, hogy a hozzánk csatlakozni óhajtó fiatalokat hogyan
vezetjük be a szerzetesi életbe.
Az
önállóvá válás nagyobb felelősséget jelent?
– Igen, egyértelműen megnőtt a felelősség. Nekünk
magunknak jobban szembe kell néznünk a kihívásokkal.
Tudom,
hogy nem csak kenyérrel él az ember, de ez anyagi függetlenséget
is jelent?
– Az anyagi függetlenség a gyakorlatban már eddig is
megvolt. Többek között ez is egy indoka volt a jogi szempontból
megvalósult önállóvá válásnak.
Mennyi
novícius jelentkezik évente önökhöz?
–
Kis közösség vagyunk. Napjainkban, amikor a családokban alig
van gyermek (az átlagos gyereklétszám páronként nem éri el
az 1,2-et), Európa-szerte kevesebb a papság vagy a szerzetesség
iránt érdeklődő. Ugyanakkor minden évben találkozunk olyan
fiatalokkal vagy középkorúakkal, akik keresik életük értelmét,
és úgy gondolják, hogy nálunk otthonra találhatnának. A
szerzetesség szellemileg-lelkileg egészséges embereknek való.
Szeptembertől
önök lesznek a fenntartói a tihanyi általános iskolának. Van
ehhez a frissen önállósult monostornak elég forrása?
–
Az iskola működtetését két részre kell bontani. Az egyik: a
tartalmi felelősség. A másik az anyagi ügyek kérdése. Az önkormányzat
kérésére vettük át az iskola fenntartói jogát. Nekünk
egyetlen forintunk nincs arra, hogy az iskolára fordítsuk. Az
idegenforgalomból származó bevételeink csak arra elegendőek,
hogy fenntartsuk magunkat, és munkatársainknak fizetést tudjunk
adni. Az iskola működtetéséhez járó állami pénzre számítunk.
S ha ez nem volna elegendő a biztonságos és korszerű működtetéshez,
szerződésben rögzítettük, hogy az önkormányzat vállalja a
hiányzó részt. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az iskola munkatársait
semmiféle hátrány ne érje annak következtében, hogy az önkormányzattól
átkerültek egy egyházi fenntartóhoz, és megszűnt a közalkalmazotti
jogviszonyuk.
Ilyen
esetben ki dönti el, hogy marad-e az előző iskolavezetés?
–
Semmi kifogásunk nem volt az előző iskolavezetéssel szemben.
De ha valóban egyházi iskolát szeretnénk, olyan vezetőre van
szükség, aki saját tapasztalatából tudja, milyennek kell
lennie egy egyházi iskolának. Ezért az átvétel feltétele
volt, hogy mi jelölünk ki új igazgatót, természetesen számítva
az előző iskolavezetés tapasztalatára, segítségére.
Mennyire
tartják fontosnak, hogy az iskola neveljen, a teljes emberrel
foglalkozzon, és ne „csak” oktasson?
–
Ha a célkitűzéseinket meg kell fogalmazni, akkor ez a leglényegesebb:
az ember, a teljes ember. Nem lehet az iskolának csak az a
feladata, hogy ismereteket, információt, ún. „hasznos és
használható” tudást adjon a tanulóknak. Ez is fontos. De még
fontosabb, hogy teljes emberré tudjon válni, aki megtalálja a
helyét az emberek között, és aki képes arra, hogy elhelyezze
magát a világban. Világképre, világnézetre van szüksége az
érett embernek, hogy értelmesen tudja leélni az életét.
A
helyi kulturális életet is szervezik? Gondolok itt komolyzenei
hangversenyekre, vetélkedőkre…
–A helyi kulturális élet szervezése elsősorban a községi
művelődési ház feladata. Ugyanakkor a tihanyi bencés közösség
felkínál az ide látogatóknak olyan lehetőségeket, amelyek túlnőnek
a község keretein. Nem mindegy, milyen koncertek vannak nálunk,
nem mindegy, hogy a kiállításokon mi látható. Nem mindegy,
hogy a szabadon látogatható előadásainkon milyen gondolatokkal
találkoznak a sokszor nem kis távolságról ide érkező hallgatók.
Értékeket kell közvetítenünk. Elsősorban magunknak kell
biztos értékek szerint alakítani az életünket, és ezeket a
megélt értékeket, amelyeket az evangéliumból, a kereszténységből
merítünk, hitelesen kell megjelenítenünk és továbbadnunk.
Medveczky Attila
|
