| 
               2012.07.27. A gondolat halála
              
               Dúró
              Dóra mint fiatal lány, édesanya, politikus és értelmiségi
              nyilatkozik az EFOTT-on. Teljesen mindegy, hogy mit mond, nem is
              nagyon lehet odafigyelni a monoton kissé zárt hanglejtésre. A házastársi
              alapon szóvivővé vált Dóra rendszeresen megjelenik a sajtóban
              és úgy tűnik, hogy a sajtómunkások és a cikkeket, interjúkat
              megrendelő szerkesztők, tulajdonosok némi szimpátiával
              viseltetnek a leány iránt. 
               Dúró Dóra elvileg értelmiségi is. Politológus Török
              Gábor alatt, a Corvinus Politikatudományi Doktori Iskolájában
              készül a Phd-re. Megjelenik ez az átlagos lány, aki a maga módján
              még aranyos is lehetne. De ahelyett, hogy a műkörmösnél
              szerzett élményeiről vagy a legújabb méregtelenítő kúráról,
              esetleg a gyermek székletéről beszélne, ehelyett politikai
              eszmefuttatásokat tart nagy nyilvánosság előtt. Természetesen
              a néhai Kiskegyedben megszokott nyelvi eszközökkel, szókinccsel
              és gondolati minőséggel. A jelenség nem
              egyedi, a felsőoktatási intézményekből tömegesen áradnak a
              Dúró Dóra minőségű fiúk és leányok, diplomákkal,
              nyelvvizsgákkal és tudományos fokozatokkal gazdagon
              felszerelve. Ma már fel sem tűnik a különbség. Pultoslány és
              politológus, jogász és műkörmös, közgazdász és
              hidegburkoló között alig van gondolati differencia. Az
              egyetlen, hogy utóbbiak a helyükön vannak. A pultoslány olyan
              munkát végez, melyre alkalmas, melyet hiánytalanul el tud látni.
              Ha Dúró Dóra pultoslány lenne, azzal hozzáadna valamit a világhoz.
              Sok elégedett vendég távozna a Muskátli presszóból, hogy
              milyen értelmes lánytól kapta meg a napi betevő söröket. De nem, Dúró Dóra
              értelmiségi szerepet játszik és ezáltal borzasztóvá válik.
              Persze ez nem az ő hibája. Ez az egész magyar felsőoktatás, sőt
              ma már általában a felsőoktatás hibája. Megfelelő trenírozással
              egy hatvanas IQ-val rendelkező orángutánnal is el lehet végeztetni
              a doktori iskolát. Ugyanis a felsőoktatásban, sőt a postgraduális
              képzésben sem követelmény az önálló eredeti, strukturált
              gondolkodás. Nem szükséges feltétele a diplomának, a doktori
              címnek. Elegendő a
              megfelelő vizsgákra felkészülni, ahol tételenként 3-10
              pontot kell kívülről tudni, elegendő a megfelelő számú
              dolgozat és publikáció ki CTRL-C, CTRL-V-zése, elegendő
              visszaböfögni valamely nagynak minősített szaktekintély véleményét.
              A differenciált gondolkodás még hátrány is lehet. Persze, ha az
              LMP-s Szabó Rebeka és Dúró Dóra között kell választani,
              akkor még mindig az utóbbi tűnik elfogadhatóbbnak. Igaz ez
              csak a szentesi lánynak és nem az álértelmiséginek szól.
              Pontosabban Szabó Rebeka belvárosi affektáló álértelmiségi
              aurája ellen. A diplomások minőségcsökkenése,
              a politikusok, jogászok, közgazdászok felduzzasztása ipari
              tanuló szintű és minőségű elmékkel óriási károkat okoz. A társadalom
              lassan elfogadja ezeket a kontárokat és az egyetlen nézőpontból
              is csak közepes minőségű véleményüket. Ezek az emberek képtelenek
              több szempontból, teljességükben látni problémákat, képtelenek
              megoldásokat kínálni, képtelenek hozzáadni az egyetemes tudáshoz
              akárcsak egy gondolatmorzsát is. Ezek az emberek képtelenek
              az értelmiségi szerep betöltésére. Értelmiség nélkül
              pedig csak barbár társadalom képzelhető el. Értelmiség,
              gondolkodó, új szempontokat meglátó és láttató emberek nélkül
              nincs fejlődés. Az álértelmiségi
              televény elfoglalja a közigazgatási posztokat, elfoglalja a
              felsőoktatási intézményeket és elfoglalja a politikát is.
              Miközben Orbán országmegváltó tervekkel áll elő, néhány
              szinttel lejjebb a szakmailag nagyon felkészült végrehajtók
              megakadályozzák vagy megpróbálják megakadályozni az érdemi
              változásokat. A rendszer recseg-ropog, de az álértelmiségiek
              hada csak a készségszinten betanult baromságokat képes visszaböfögni.
              Ebben a tekintetben mindegy, hogy banki hitelbírálóval, ellenzéki
              politikussal vagy a minisztérium szakemberével hoz minket össze
              a jósors, ugyanazokat a hülyeségeket hallhatjuk. Jönnek a
              szakmailag kialakított vélemények, jönnek a realitások, meg a
              mi úgy szoktuk kezdetű mondatok. Ennek megfelelően
              az ügyek húzódnak, az érdemi változások késnek. Miközben
              az Országgyűlésben hatalmas munka zajlik, miközben a kormány
              egyre másra jelenti be a változásokat célzó jogszabályszövegeket,
              addig az alsóbb szintek szabotálnak. Mire a változások
              eljutnak a végrehajtásig, az eredeti szándékot kiherélik, az
              átlagpolgár mit sem érez a hatalmas munkából. A felsőoktatásból
              kiáramló és a már régen az íróasztalokba kapaszkodó álértelmiségieket
              meg kell rostálni. Az általuk képzett fekete lyuk elnyel minden
              építő gondolatot, elszívja az alkotó, valódi értelmiség életerejét.
              Ez az ország nem engedheti meg magának, hogy Dúró Dórák
              alkossák az intelligenciát, mert az a gondolat halála. Pedig ma
              mindennél fontosabb az épkézláb, építő gondolat. 
               
              Csorja |