Függetlenség

2012.06.01.

Az EU nem elég szolidáris a tagállamaival

Azt gondolom, hogy az EU tétlen szemlélője volt a válságnak, és nem kezelője

Az Európai Parlament plenáris ülésén kell számot adnia az Európai Bizottságnak, hogy milyen lépéseket kíván tenni Svájc közelmúltbeli, nyolc közép-európai állam bevándorlóit diszkrimináló lépése ellen. A svájci kormány 2012 áprilisában úgy döntött, hogy május 1-jétől kontingenseket határoz meg az Európai Unióhoz 2004-ben csatlakozott kelet- és közép-európai országokból érkezett bevándorlókkal szemben. A döntés értelmében évente összesen 2000 tartózkodási engedélyt adnak ki Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Lettország, Litvánia és Észtország polgárainak. A svájci döntés miatt az EP öt frakciójának húsz képviselője szóbeli választ igénylő kérdést intézett a testülethez. Erről és az európai jövőképről Pelczné Dr. Gáll Ildikó fideszes európai parlamenti képviselőt kérdezem.

Tisztelt Képviselőasszony! Annyit tudunk, hogy Svájc bár nem tagja az EU-nak, mégis 1999-ben Bern és Brüsszel a kereskedelem további liberalizálásáról szóló egyezményt írt alá, biztosította a szabad mozgást. Tehát Svájc szembe megy ezzel a határozattal?

–Igen, és ezért is tartjuk ezt az intézkedést diszkriminatívnak. Amikor 2004-ben tíz új ország csatlakozott az Európai Unióhoz, Svájc azt vállalta, hogy növekvő kvótaszámok mellett, hét év alatt liberalizálja a piacot és biztosítja a munkaerő szabad áramlását. Az utóbbi az EU egyik alapértéke. Lejárt a hétéves terminus, és most egy diszkriminatív lépést tett Svájc azzal, hogy május 1-jétől újra kvótát vezetett be. Az EP –képviselők többsége úgy gondolja, sőt az Európai Bizottság is, hogy diszkriminációról van szó. A nemzetközi egyezményeket még akkor is be kell tartani, ha nem rózsás a gazdasági helyzet. Svájc most a szerződés záradékáéra hivatkozik, ami arról szól, hogy amennyiben a bevándorlók száma az előző három év átlagát 10%-kal meghaladja, akkor lehetőségében áll újra kvótákat bevezetni. Nem értem az elvet. Svájc legszorosabb partnere export-import tekintetében az EU. Az nem lehet, hogy egy ország csak haszonélvezője legyen egy gazdasági közösségnek, és a hátrányokat ne tudja elviselni. Sőt, ha a statisztikai adatokat nézem, nem látom azt a növekedést, amire a svájciak hivatkoznak.

Svájc talán az olcsó munkaerőtől tart? Egy ország nem védheti a saját munkaerőit?

–A megegyezés szerint Svájc nemzeti hovatartozásuk alapján nem különböztethet meg állampolgárokat. Azt mondhatja, hogy x polgár jobban képzett, alkalmasabb, de ha ugyanarra az állásra ketten jelentkeznek, akkor nem kedvezhetnek nemzeti alapon.

Milyen eszközökkel lehet így rávenni a svájci döntéshozókat a passzus megmásítása érdekében?

–Erről tárgyal majd az Európai Parlament a következő strasbourgi ülésén. Javasoljuk, hogy Catherine Ashton, mint az EU külügyi képviselője tárgyalást kezdeményezzen a svájci kormánnyal, amennyiben ez nem vezet eredményre, akkor a jogszabályoknak megfelelően gazdasági és politikai eszközök tárházával élhetünk. Tehát mindennek komoly következményei lehetnek.

Korábban a tíz közép-kelet európai tagállam néppárti delegációvezetője levélben fordult José Manuel Barrosohoz a Nyugat-Európában tapasztalt növekvő számú diszkriminatív intézkedések miatt. Itt tehát már nem csak Svájcról van szó.

–Nem, hanem – többek között – Hollandiáról is, ahol arra bíztatták egy párt honlapján a munkáltatókat, hogy ne fogadják be a kelet-közép-európai térségből érkezőket.

Ennek a levélnek lehet valami hozadéka?

–Az EU-nak, ennek a lassan 28 tagúvá váló zárt közösségnek komoly lefektetett szabályai vannak. Azokat pedig be kell tartani. Voltak, akik mentességet kértek egy bizonyos időszakra, de az átmeneti időszak letelte után meg kell nyitni a piacokat. Az EU nagy vesztesége lehet, ha a belső piaci akadályokat nem tudja leküzdeni. Amennyiben a tagállamok egymással versenyezve akarnak előnyökhöz jutni, akkor az EU az USA-val, vagy a nagy ázsiai országokkal szemben vesztes lesz. Hiába beszélünk adóharmonizációról, adókoordinációról, hiába vet ki az EU újabb és újabb adókat, ha az alapvető értékek tekintetében nem tudja elérni azt, ami az Unió alapvető célja, és képtelen a közösséget összetartani. Az Európai Bizottság feladata, hogy a szerződéstől eltérő magatartásra rámutasson, és számon kérje a tagországokat.

Olvasom, hogy Dánia lett az első és egyedüli EU-s ország, amelyik a valóságban is visszaállította a határőri vizsgálatot. Elképzelhető, hogy módosításra szorulhat az Európai Unió egyik legnagyobb vívmánya, a mozgásszabadság eszméje?

–Ezt nem hiszem, mert a schengeni pontok az EU legerősebb vívmányai. A legtöbb ember számára az EU legnagyobb előnye éppen az, hogy átjárhatók a határok, és nem kell az utazási okmányokat előkészíteni. Nem értek egyet azzal, miszerint Dánia az első, de nem az utolsó, aki a schengeni alapokat újragondolja. Egyértelmű, hogy a bevándorlási problémát meg kell oldani, ezt már megfogalmazták az „arab tavasz” idején, mikor tömegesen érkeztek menekültek Európába. Ám amennyiben az európai integráció iránt egy tagállam elkötelezett, úgy nem lehetnek belső határellenőrzések. A migrációt pedig ellenőrizni kell mind EU-s, mind Unión kívüli országok vonatkozásában is.

Engedjen meg egy másik témát. Hogyan látja, mit mutat a görögországi helyzet? Mennyire volt szakszerű, okos, előrelátó az Unió válságkezelési politikája?

–Nem értek egyet az EU válságkezelési politikájával. Azt gondolom, hogy az EU tétlen szemlélője volt a válságnak, és nem kezelője. Görögországgal kapcsolatban is minden hozzászólásomban elmondtam, hogy a megszorításokra épülő gazdaságpolitika megfojtja, tönkreteszi a helyi gazdaságokat és kiszolgáltatottakká teszi az országot. Akkor van létjogosultsága mindennek, ha az Európai 2020 stratégiába foglaltakat a forrás oldaláról is alá tudjuk támasztani,és megadjuk a lehetőséget a vállalkozásoknak. Nem munkahelyeket teremtünk, mert ahogy egy kormánynak, úgy az EP-nek sem ez a feladata. Nekünk a vállalkozások lehetőségét kell megteremteni. Tudjuk, hogy mindenütt nehéz a helyzet, Magyarországon is, ezért minden kormány, a saját lehetősége szerint pótlólagos forrásokhoz nyúl az adók kivetésével. A másik oldalról viszont a beruházások feltételrendszerét is meg kell teremteni. Görögországban eddig csak megszorításokról szólt a politika, hiába mondták, hogy fejlesztés kell, ha annak a lehetőségei elmaradtak. A görögök most azt érzik, hogy az EU csak elvesz tőlük, így nem kell azon csodálkozni, hogy olyan nagy teret kaptak a radikálisok és az euszkeptikusok, mint még soha. Tehát az EU jövője kerül veszélybe a rossz válságkezelés miatt. Egyre erősebbek a kétely hangjai, melyek megkérdőjelezik azt az utat, amit 2008-tól az EU bejárt. Új és gyors megoldások kellenek, mert a piacok gyorsabb válaszokat várnak, miközben az országok egyre kiszolgáltatottabbak. Barosso úrnak is elmondtam, hogy az Uniótól nem áll ki a tagállamaiért, hanem kiszolgáltatja őket a piacoknak. Holott meg tudná védeni a tagállamokat, de mégsem teszi, pedig válsághelyzetekben a piac kaotikusan reagál, mindig a profitot keresi. A pénzügyi válság pedig egyesek számára jelentős profitot termel.

Tehát az lenne a jó, ha az EU jövője nem csak a megszorításokról, hanem a növekedést ösztönző intézkedésekről szólna.

–Egy nagyon szigorú költségvetési politika mellett. Az Európai Bizottságnak és annak elnökének óriási a felelőssége abban, hogy 2006-ban elengedte a költségvetési hiányt, majd elkezdődött az eladósodási hullám. Most viszont nagyon nehéz a visszautat megtalálni, hiszen sok ország adósságspirálba került. Ezek után nyilvánvaló, hogy az EU-nak és az Európai Központi Banknak kell beavatkoznia, de egy konkrét stratégiai mentén. Ezt a stratégiát viszont még nem látom. Nagyon örülök annak, hogy a magyar kormány nem felejtette el, hogy a gazdaságélénkítés legalább annyira fontos, mint egy stabil költségvetés. Jó lenne, ha ezt belátnák az EU döntéshozói is.

Medveczky Attila