vissza a főoldalra

 2012.06.08. 

Hogy méltóképpen emlékezzünk a Szovjetunióba hurcoltakról

Aki fejet szeretne hajtani az áldozatok emléke előtt, csatlakozhat az Igazság Menetéhez

A Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává minősítette november 25-ét az Országgyűlés. A kezdeményezővel, a határozati javaslat beterjesztőjével, Menczer Erzsébet fideszes országgyűlési képviselővel beszélgetünk.

 Tisztelt képviselő asszony! Miért november 25-ére esett a választásuk?

 –Édesapámnak, Menczer Gusztávnak „A Gulág rabtelepei - A bolsevizmus népirtásának színtere” c. könyvéből ezt olvastam ki, és gyermekkorom óta folyamatosan azt hallom, hogy 1953. november 25-én léptek először magyar földre azon kevesek, akik túlélték a rabtelepek borzalmait. Záhonynál még nem engedték el a Gulág poklait megjárókat, hanem a szélesebb nyomtáv miatt átrakták a vagonokat, majd vitték őket Nyíregyháza-Sóstófürdőre. Magyar szót 9-10 évnyi raboskodás után akkor hallottak először, és a 6:3-as magyar-angol meccset hallgathatták.

 Ha jól tudom szülei 10 évig voltak kényszermunkások a Szovjetunióban…

 –Az igaz, hogy édesanyám és édesapám is kint raboskodott, de politikai elítéltként. Őket más paragrafusok alapján ítélték el, természetesen koholt vádak alapján.

 Dolgozniuk kellett?

 –Természetesen! Nem nézték azt, hogy ki politikai elítélt. Sőt még az őröknek, akik köztörvényes bűnözők voltak, nekik is dolgozniuk kellett a „nagy szocialista munka jegyében” a vasútépítésénél, uránbányákban. Erről csak a rendszerváltás környékén beszélt édesapám. Édesanyám pedig gyermekkoromban halt meg, ő már betegen jött haza Szibériából. A sorstársaitól tudom, hogy embertelen körülmények közt éltek, mínusz 40 - 50 fokos hidegben is kizavarták őket dolgozni. Szüleimet áthurcolták később a sarkkörön túlra, a Kolima folyó környékére, és az utolsó néhány évet ott töltötték le.

 Bevallom, most hallottam először arról, hogy köztörvényesek őrizték a politikai elítélteket. Azért ez sokat elárul a rendszer erkölcsi állapotáról. Az őrök oroszok voltak?

 –Főleg oroszok voltak. Ezekben a lágerekben nagyon sok náció „képviseltette magát.” Voltak oroszok, lengyelek, kínaiak, koreaiak, stb. Az őröknek olyan hatalmas nagy feladatuk nem volt, mert a hómezők közepéről képtelenség, és ésszerűtlenség lett volna megszökni.

 Gondolom, szülei szenvedései is befolyásolták abban, hogy kezdeményezze ezt az emléknapot.

 –Ez nem is kérdés…Édesapámat tavaly ősszel veszítettük el. Hála Istennek szép kort ért meg; 90 évesen adta vissza lelkét a Teremtőnek. Tizenhat éven keresztül a Központi Kárpótlási Hivatal Társadalmi Kollégiumának elnökeként dolgozott és megalakulásától kezdve elnöke volt a SZÓRAKÉSZ, a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezetének. Édesapám nagyon sokat tett azért, hogy a kommunista rendszer áldozatai részben visszakapják vagyonukat, kárpótolják őket. Tudták, emberéleteket nem lehet pénzzel megváltani, szenvedést nem lehet anyagilag jóvátenni, de a volt politikai rabok, és az özvegyek életét kötelességüknek tartották megsegíteni. Édesapám halála után a SZÓRAKÉSZ tagsága–immár 22 éve dolgozom itt társadalmi munkában– engem választott elnöknek. Úgy döntöttem 22 évvel ezelőtt, hogy mindent megteszek azért, hogy az a sok borzalom, amit át kellett élniük a Szovjetunióba hurcoltaknak, ne süllyedjen a történelmi amnéziába. Azt vettük észre, hogy kiüresedni látszik a Kommunizmus áldozatainak emléknapja, és azt is méltatlannak tartjuk, hogy áldozat és áldozat közt különbséget tesznek a médiában és a közbeszédben. A Terror Háza azt mutatja, hogy nincs különbség a vörös és barnainges diktatúra között. Ez így van, de ne csak egy múzeum falai közt legyen így.

 Nem érzi úgy, hogy míg a hitleri Németország tetteit mindenkinek el kell ítélnie, addig sokan a kommunista rendszer bűneivel kapcsolatban még mindig elnézőek? Még a mai napig sokan hangoztatják, hogy a kommunista rendszer jó volt, Lenin is jót akart, de jött a gaz Sztalin…

 –Pedig azt a láger-rendszert, ami 1917 óta működött, s amit később neveztek el Gulágnak, Lenin találta ki. Tudjuk, hogy 1945 után a veszteseket el kellett ítélni. A hitleri borzalmakat elítélte a nagyvilág, de arról kevesen tudnak, hogy született egy titkos paktum, ami alapján az oroszok a keleti –blokkban azt tehettek, amit akartak. Ezek felett szemet hunyt a „humanista Nyugat a világbéke” jegyében. Az áldozatokkal pedig kint is, és itthon is aláírattak egy dokumentumot, hogy a szörnyűségekről nem beszélhetnek. A rendszerváltás után pedig főleg arról beszéltünk, mi történt 1956-ban. Arról kevés szó esett – hiszen akkor nagyon sokan éltek a múlt rendszer működtetői közül –, hogy 1944 telétől miként hurcolták el koholt vádak és a hazai államvédelmisek által összeállított listák alapján ártatlan embereket a Szovjetunióba. Első lépésben a németes hangzású családnévvel rendelkezőket hurcolták el. Apámat is részben ezért, másrészt azért vitték ki, mert az egyik sporttársánál fegyvert találtak. Először nagymamámnál keresték édesapámat az állambiztonságiak. Nagymamám közölte velük, hogy este jön haza az egyetemről. Édesapám este beköszönt nagymamámhoz, majd kiment a belügyesekhez. Ezután anya és fiú soha többé nem látta egymást. Édesanyámat korábban, 1944. december első napjaiban vitték el, mert az Antibolsevista Ifjúsági Tábor tagja volt. Balatonon próbáltak meg egy csónakkal átkelni egyik településről a másikra, de valaki feljelentette őket.

 Említette, hogy kiüresedni látszik a Kommunizmus áldozatainak emléknapja. Mit lehet tenni annak érdekében, hogy a november 25-ei emléknap ne jusson erre a sorsa?

 –Minden olyan nap, amikor beszélünk a múltról, segít a sebek begyógyításában. Az is lényeges, hogy aki nem ismeri a múltját, annak soha nem lesz jelene és jövője. Generációk nőnek fel ma úgy, hogy nem ismerik a történelmet. Mindemellett az is médiamanipuláció, ha valamit elhallgatunk. Ha november 25-én erre a történelmi barbarizmusra figyel fel az ország, akkor nem dolgoztunk hiába. November 25-ére tervezi a SZÓRAKÉSZ hálaadó miséjét a Villányi úti Szent Imre Plébániatemplomba. A szentmisét Oloffson Placid atya, volt politikai elítélt celebrálja. Ezután megkoszorúzzuk a Városligeti fasorban lévő Derkovits Gyula Általános Iskola épületénél –ami régen államvédelmis központ volt – elhelyezett központi emléktáblát. Titkos vágyunk egy emlékező gyalogséta megszervezése a Városligeti fasorban lévő emléktábla és a Terror Háza között, ahol majd gyertyát gyújtanánk. Aki fejet szeretne hajtani az áldozatok emléke előtt, csatlakozhat az Igazság Menetéhez.

Medveczky Attila