vissza a főoldalra

 2012.06.22. 

Steinbeck: Egerek és emberek

(Gyöngyösi Mozaik Színház)

Steinbeck, amerikai író Egerek és emberek című regényét közvetlenül a nagy gazdasági világválság után vetette papírra. Steinbeck újságíróként kereste kenyerét, így munkája során látta a kisemberek, a csak a fizikai erejüket áruba bocsátó kétkezi munkások kiszolgáltatottságát, elesettségét. Erről a lét alatti életről és a benne tengődő páriákról szól a regényből dramatizált színjáték, amelyet a gyöngyösi társulat vendégjáték keretén belül április 24-én mutatott be a kísérleti színházi előadásoknak otthont adó ferencvárosi Malomudvar Színházi Műhelyben. Ennek a darabnak a főszereplője a két ágrólszakadt mezőgazdasági idénymunkás George és Lennie, akik vándorolnak egyik farmról a másikra. Nem értenek semmihez, nincs szakmájuk, ezért csak lapátolják a gabonát, meg a degeszre tömött zsákokat rakják be a vagonokba. Ez a világ sivár és üres. Az itt élő emberek nem törődnek senkivel és semmivel, ővelük sem foglalkozik senki. Csak arra futja erejükből, hogy a kemény 10-12 órás hajsza után egy kicsit kikapcsolódjanak, kártyázzanak, és keservesen megkeresett centjeiket elverjék a bordélyban. Olyan keveset kapnak, hogy abból lehetetlen bármennyit is félretenni, így képtelenek önállósodni, ennél fogva nem tudnak normális életet biztosítani maguknak. Csupán vegetatív igényeiknek kielégítésére elég a fizetésük.

Milyen ismerős ez a 90 évvel előtti amerikai életkép! ’2002 és 10’ között regnáló hatalom arra kárhoztatta az embereket, hogy csak azzal törődjenek, meglegyen a napi betevő falatjuk, valahogy kifizessék számláinkat, a nemzet, a haza dolgaival mindezek felhajtása mellett ne legyen idejük bíbelődni. A földtúrás és a legelemibb szükségletekhez nélkülözhetetlen anyagiak előteremtése közben nehéz fölfelé, az égre nézni. Csak dolgozzanak a soha nem, vagy csak a messziről látott főnöknek, akit úgy 15-20 évvel ezelőtt még KISZ vagy párttitkár elvtársnak szólítottak. Steinbeck Egerek és emberek című drámájában szereplő modern rabszolgákat sem izgatja az ok, ami idejuttatta őket, amiért így tengődnek. Mindez föl sem merül bennük. A napi robot kiölte belőlük a jóra, a nemesre, a szépre törekvést, és csak vágyakoznak az emberhez méltó élet után. A farm a részvénytársaságé, csak a harácsoló intéző van jelen, a gazdát alig-alig látják. Ebbe a vigasztalan közegbe érkezik két szokatlan figura: George és Lennie. George, a csupa szív, jóindulatú fickó gyámolítja a félcédulás, bivalyerejű Lennie-t. Csodálkoznak is rajtuk, hogy George mennyire pártfogolja ezt az együgyű embert. Ebben a haszonelvű világban Lennie csak nyűg George nyakán. Egy rövid időre fölcsillan előttük a tisztább, emberibb élet lehetősége. A félkarú Candy fölajánlja megtakarított pénzét, hogy hárman, együtt vegyenek egy kis birtokot, amiről George és Lennie egyfolytában ábrándozik. Csak annyit kér tőlük, ne gúnyolják ki, hanem tűrjék meg őt, sőt az udvarsepréssel még hasznossá is teszi majd magát. Sajnos, ez az álom is szertefoszlik, mert innen is, - mint mindenhonnan - George-nak és Lennie-nek menekülnie kell. A félnótás Lennie vonzódik az állatokhoz, ezért becézgeti, cirógatja őket, ugyanakkor nincs tisztában roppant erejével, aminek következtében azok szinte szétmállanak súlyos keze alatt. Lapolgatja az egereket, a kiskutyákat is, akik rendre elpusztulnak. Akkor következik be a tragédia, amikor merő szeretetből simogatja az intéző kacérkodó menyét, aki meghal kezei között. Elfutnak a farmról, de hajóvadászatot indítanak keresésükre, de George inkább maga lövi le barátját, minthogy elvigyék, és ketrecbe zárva élje le hátralévő napjait.   

Steinbeck darabját olyan folyosószerű térben adják elő, aminek két oldalán foglalnak helyet a nézők. Ez a díszlet nélküli produkció azt a szuggesztív és katartikus élményt nyújtja, amit előzetesen el lehet várni tőle. A főszerepeket játszó színészek: a félkegyelmű Lennie-t alakító Pifkó Tamás (felső képen) és az atyáskodó George-ot megszemélyesítő Prezenszki Attila (alsó képen) élővé varázsolja e két ellentétes figurát. Pifkó Tamás Lennie-t értelmi fogyatékos óriáscsecsemőnek ábrázolja, aki nem tudja fölmérni cselekedeteinek következményeit. A karakter gyermekded mivoltát nem gügyögéssel, modoros hanghordozással, hanem esetlen mozdulataival, beszédes mimikájával fejezi ki. George alakjából Prezenszki Attila a nem csak szavakban elharsogott, hanem a tettekben megnyilvánuló felelős szeretetet hozza felszínre. A félkarú Candyt Tábi Tibor alakítja. Ezt a szánni való öregembert igazán mély lélekábrázolással állítja a nézők elé. Az egyetlen női szereplő, Szabó Emese az intéző menyének a jelleméből a kacérságot és az elvágyódást emeli ki. Watti Rézán az intéző fiát izgága, semmirekellő alaknak mintázza meg. Ez a Válik István által rendezett Egerek és emberek apróbb fogyatékosságai ellenére is fölrázza közönséget, továbbgondolásra készteti, és segít megtalálni mai életükhöz az igazodó pontokat.

Dr. Petővári Ágnes