vissza a főoldalra

 2012.06.22. 

Szenzációhajhászás
Krakkó és Budapest

„Amikor azt mondtam, beszéljenek a krakkói csapatban játszó két izraeli futballistával is, a stáb közölte, ez nem illik a koncepcióba. Kicsit meglepődtem – mesélte a The Guardiannek Jonathan Ornstein, akivel a BBC egyórás interjút készített a lengyelországi antiszemitizmusról. A Krakkóban élő, amerikai születésű férfi szerint minden mondatát, amely arról szólt, hogy a lengyel társadalomra nem jellemző az antiszemitizmus, kivágták a dokumentumfilmből. Ornstein szerint a műsor egyetlen rendezőelve a szenzációhajhászás volt. A Panorama című műsor május végén sugározta a „Gyűlölet stadionjai” című részét, amely nemcsak a lengyel vezetés, de a zsidó közösség mellett a Szejm színesbőrű képviselőjének tiltakozását is kiváltotta. – Rengeteget javult a helyzet Lengyelországban, ma már a tolerancia jellemző. 30 ezren szavaztak rám, kell ennél több bizonyíték? – mondta a parlamenti mandátumig Lódzból jutott nigériai John Godson.”

A fenti sorok a Népszabadságban jelentek meg az elmúlt héten. Olvasás közben eszembe jutott egy régi történet, kolozsvári származású operatőr barátom mesélte sok-sok évvel ezelőtt. Még a rendszerváltás hajnalán kérte fel egy bukaresti forgatásra az egyik nagy német csatorna, lévén jól beszél románul. Egyik reggel a német szerkesztő a következő ötlettel állt elő: –Kéne csinálni egy interjút valahol a külvárosban egy lepattant lakótelepen valami nyugdíjassal, aki elmeséli, mennyire sajnálja, hogy meghalt Ceausescu. Utána pedig kimegy a temetőbe, és virágot visz a kondukátor sírjára.

Tibi barátom rémülten közölte a német szerkesztővel, hogy ilyet nem fog találni. Mire a német szerkesztő csodálkozva felelte: Száz márkáért fogunk találni...

Így készültek a keleti országokat „bemutató” „dokumentumfilmek” húsz évvel ezelőtt. És így készülnek most is.

A BBC – amely csatorna a közszolgálatiság és objektivitás etalonja szerte a világon – természetesen tiltakozott a vádak ellen. Mi mást tett volna? Minden tökéletesen működik. A BBC ócska és pitiáner hazudozói leforgatják prekoncepciójuk mentén a „lengyel antiszemitizmusról” szóló mocskos filmjüket, aztán, ha valaki tiltakozik, széttárják karjukat a gazemberek, és visszautasítják a vádakat. Kicsit bezavart a képbe, hogy ebben az esetben a zsidók is tiltakoztak a hamisítás és hazugság ellen. Persze a lengyel zsidók. Ilyesmi idehaza elképzelhetetlen lenne.

„Elfogott a düh, amikor a megvágott interjút láttam – mondta a krakkói zsidó közösségi központ vezetője a BBC műsora nyomán, amely szerinte indokolatlanul sötét képet festett a lengyelországi és ukrajnai antiszemitizmusról” – idézi a lap. Míg a krakkói zsidók felháborodnak a BBC ocsmány eljárásán, addig idehaza egy ismeretlen férfi lépett oda az utcán Schweitzer József nyugalmazott főrabbihoz, és közölte vele, hogy ő utálja a zsidókat. Lehet, hogy nem is utálja, hanem egyenesen gyűlöli. Nem tudjuk pontosan, mivel az idős rabbi saját bevallása szerint nem emlékszik pontosan az ismeretlen szavaira. Helyes, ha mindjárt az elején leszögezzük: normális, tisztességes ember nem megy oda idős zsidó emberekhez, hogy ezt közölje velük. Ez nem fér bele a polgári viselkedés szabályaiba. S ha ezt leszögeztük, akkor nézzük, mi történt itthon az eset nyomán. Az történt, hogy – próbálok finoman fogalmazni – az ügy már megint túl lett lihegve. A köztársasági elnök, a kormány, az egyházak vezetői és a pártok egymást túllicitálva siettek elhatárolódni, felháborodni, elítélni, biztosítani. Olyan érzése volt az embernek, hogy perceken belül össze fog ülni az ENSZ Biztonsági Tanácsa is. És senki sem merte feltenni a kérdést, miszerint egyáltalán biztos, hogy így és ez történt? Továbbá azt sem, hogy vajon mennyiért lehet ma kapni embert erre a feladatra? Ha húsz éve száz márkáért siratták a német tévéseknek Ceausescut, akkor ma vajon mennyiért közlik Schweitzer József nyugalmazott főrabbival Budapest utcáin, hogy gyűlölik? Az inflációt és az elérendő célt is figyelembe véve mondjuk ezer euróért? S hogy még nyilvánvalóbb legyen az előre eltervezett vagy csak utólag kimódolt szándék, mindjárt kiderült, hogy teljesen feleslegesen siet elhatárolódni, elítélni, felháborodni az elnök, a kormány, a párt – és bárki, aki nem ők. Ez ügyben a követendő irányvonalat az engesztelhetetlen Révész Sándor jelölte ki ugyancsak a Népszabadságban. Cikkének címe: Fene a gesztusukat. Benne pedig ez áll:

„Egy politikai gesztusnak annyi az értéke, amekkora politikai árat – veszteséget, nehézséget, konfliktust – vállal vele az, aki megteszi. A Schweitzer József főrabbinak tett gesztusok ára nulla. Nem csoda, hogy a kormánytól a kormánypártokon, a kormánypolitikusokon és a kormányegyházakon keresztül a kormányállamfőig mindenki ennyire buzgólkodik. A köztiszteletben álló, tudós aggastyánt egy ismeretlen senki inzultálta, hála a Mindenhatónak, csak szóban. Az esettel kapcsolatban nincs teendő, az eltűnt névtelen nem fáj senkinek. Ilyenkor teszik az ingyen gesztusokat azok, akiknek a rasszizmus elleni fellépés egyébként semmilyen árat nem ér meg. Rendes esetben az ilyen könnyű gesztus bónusz. Azoknak, akik tisztességesen megharcolják harcaikat az embertelenséggel. Az említett kormánytényezők nem tartoznak közéjük.”

És így tovább, még hosszan.

Révészék nem olyanok, mint a krakkóiak. Nekik nem fáj, ha antiszemitázzák az országot, ellenkezőleg: megteszik, gerjesztik, kikövetelik maguk, ha másképpen nem megy. S hogy ezt meddig lehet csinálni? Nem tudom. De nagyon félek, hogy hamarosan kiderül.

(u.i.: Azon is el kellene töprengeni, vajon mennyiért kapható ma szakértő, aki egy tárgyaláson arról beszél, hogy a kormány vasútvonalakat készül bezárni, és az egészet az IMF-re akarja kenni. Továbbá arról, hogy nem azokat a vonalakat újítják fel, amelyeket fel kell újítani. Mennyiért? Mennyit ér ma az ellenzéknek, hogy előállítsa a kormány őszödi beszédét? Amihez nincs szükség sem miniszterelnökre, de még kormánytagra sem, megteszi egy „szakértő” is. Akiről valaki előre tudja, hogy érdekeseket fog mondani, mert viszi magával a rejtett kamerát. Ez mennyit kóstál manapság? Erre nincs vizsgáló bizottság?)

Bayer Zsolt