|
 2012.06.22.
A borvidéki területeken a szőlő
munkahelyet teremt
A Darányi Ignác-terv több eleme a szőlő-és borágazat
szempontjából példaértékű
Mintegy 69 millió
forint összértékben, túlnyomórészt pályázati pénzekből készült
az a pince és vendéglátó beruházás, amit május 25-én adott
át Czerván György államtitkár Cegléden, a Kökény és Fia
Családi Borászatban. A Darányi programnak számos pozitív célkitűzése
van, ebből a szőlő- és borágazatnak is ösztönzést kellene
adni – javasolta a megnyitón Horváth Csaba, a Hegyközségek
Nemzeti Tanácsának főtitkára.
Milyen ösztönzésekre gondolt?
–Amit a kormányzat a Nemzeti Vidékstratégiában
megfogalmazott az nagyon általános, és sokkal szélesebb léptékű
anyag, minthogy agrár stratégiának lehessen nevezni. A Darányi
Ignác-terv viszont már nagyon sok olyan elemet tartalmaz, ami a
szőlő-és borágazat szempontjából példaértékű. Sőt! A szőlő-és
borágazat a terv végrehajtásában egy fontos etalon lehet.
Legyen kedves ezt részletesen kifejteni.
–A Darányi-terv egyik kiemelt területe a vidéki térségek
népességmegtartó és népességeltartó képességének javítása.
Borvidékeink pedig olyan helyeken terülnek el, ahol a leginkább
szükség van bővítésre és munkahelyteremtésre. A szőlő ráadásul
a kertészeti ágazaton belül is azokba a kultúrákba tartozik,
ami jelentős kézimunkát igényel. Ezért ha kellően menedzseljük
ezt a témát, akkor a borvidéki területeken a szőlő –sok
esetben a mezőgazdaságilag művelt területek több mint 10%-án
ez a növény található – munkahelyet teremt. A másik kiemelt
terület a tájaink természeti értékeinek, erőforrásainak megőrzése.
Tudjuk, nálunk a szőlő őshonos növény; 30 millió évvel
ezelőtt a szőlő őse már megtelepedett, tehát nem tájidegen
a növény. Sok esetben a szépen művelt ültetvények hozzájárulnak
a kultúrtáj megjelenéséhez, kialakításához és annak megőrzéséhez.
A harmadik kiemelt terület a hazai és helyi biológiai alapok
felhasználása. Ha megnézzük a jelenleg köztermesztésben lévő
szőlőfajtáinkat, azoknak több mint a fele helyi, őshonos,
vagy helyben nemesített fajta. Ez azt jelzi, hogy helyi értékekről,
máshol nem kóstolható ízekről, zamatokról beszélhetünk.
Fontos lenne tehát ezt az agroökológiai potenciált kihasználni.
A megélhetés biztosítása is kiemelt területe a Darányi-tervnek.
Ezen a ponton lehet közvetlenül utalni a ceglédi avatóra,
hiszen ha egy olyan objektum létesül, mint a Kökény Benőék
által megvalósított pince és vendéglátó egység, akkor a
20 hektár
szőlő művelése nem csak a Kökény-család megélhetését
biztosítja, hanem az idénymunkák kapcsán sokkal szélesebb kör
számára is. A turisztikai tevékenység ösztönzése révén
pedig egy hosszú távú fejlesztési lehetőségről beszélhetünk.
A Darányi-terv tartalmazza-e a szőlő- és bortermelők
tevékenységével kapcsolatos adminisztrációs kötelezettségek
egyszerűsítését?
–A célkitűzések szintjén fogalmazzák meg az
adminisztratív terhek csökkentését. Az adminisztratív terhek
csökkentésére vonatkozóan a minisztériumnak létezik egy másik
terve, a Magyary-program. Ennek keretében jelenleg is zajlik egy
olyan műhelymunka, ami a nyilvántartásokból való felesleges
elemek kiiktatását célozza. Jelenleg azon dolgozunk, hogy a
telepítés és a kivágás engedélyeztetése visszakerüljön a
hegybírókhoz, hogy ezeket az ügyeket helyben el lehessen intézni
és ne egy fővárosi központú kifizető-ügynökség, hanem
szakmai szerveződés járjon el ezekben az ügyekben. Az időmegtakarításon
túl költségcsökkentésről is beszélhetünk, mert ha a hegybíró
megy ki ellenőrízni a megvalósításokat, akkor annak valószínűleg
kevesebb a járulékos költsége. Ezen kívül a bortörvény
–módosításán is dolgozunk, és nem tettünk le a jövedéki
törvény olyan típusú módosításáról sem, amely tovább
egyszerűsítené a borszállítási okmányok kitöltését és a
pincekönyv vezetését.
Említette a kivágásokat, telepítéséket. Brüsszel
úgy döntött, hogy 2015-öt követően elszabadítják a szőlőtelepítési
jogokat, és minden ország annyit telepít, amennyit akar. A
tervezett liberalizációja nem az ipari szőlőtermelés elterjedését
vonná maga után?
–Ez a liberalizáció nem csak a magyar, hanem az egész
európai szőlőtermelés számára káros lépés. Ha kizárólag
a költség-jövedelem viszonyok alapján döntenek a termelők,
akkor nem valószínű, hogy a hegyvidéki területeken létesülnének
az ültetvények, mikor síkvidéken sokkal olcsóbb. Az sem
biztos, hogy minőségi paraméterek betartására törekednének
majd a termelők. Tehát ez nem lehet cél egy olyan hagyományos
európai bortermelésben, ahol a helyi értékek, a minőség, a
sokszínűség, az oltalom alatt álló eredetmegjelölés a lényeg.
Ha a versenyképesség miatt nem a mostani ültetvények maradnak
meg, akkor vajon mi lesz a hegyoldalakkal, a kultúrtájakkal, a
munkahelyteremtő képességgel? Az is lényeges kérdés, miért
is kellett 145 ezernyi hektár ültetvényfelületet kivágni az
elmúlt három évben, ha most a szőlőtermelési potenciál már
nem lesz szabályozva. Ez az ésszerűtlenség netovábbja, érthetetlen
a az EB döntése, ha szakmailag vizsgáljuk az ügyet.
Lehet még valamit tenni a liberalizáció ellen?
–Március 19-én Brüsszelben egy nagy tanácskozást
tartottak a hagyományos szőlőtermesztő országok; a konferencián
több mint 350 szakmai képviselő vett részt. Hazánkat Font Sándor
a parlamenti bizottság elnöke képviselte, és ő is, akár a német,
az olasz és a francia mezőgazdasági miniszter, kijelentette,
hogy hibás úton jár az Európai Bizottság. Reméljük, hogy
lesz ennek a tiltakozó gyűlésnek foganatja is…
Medveczky Attila
|
