|
2012.06.29.
Osztályalapon bármennyi ember kiirtható
Kósa Lajos emelte
két hete (amúgy nincs hét, de lehet, nap is kevés van, amikor
valamelyik, betiltásra már rég megérett rádió vagy tévé
elviselhetetlen technikával operáló műsorvezetője elé ne járulna
magyarázkodásra kormánypárti képviselő) az ATV nézettségét,
amikor valamilyen Egon nevű, korábban a Heti Hetes unalmas, ötlettelen
gárdájából is gyengeségével kirívó reggeli műsorvezetőjével
beszélgetett. A téma természetesen Horthy Miklós, a kormányzó
nácizmusa volt. Előre bocsátom, a kormányzó nagy tisztelője
vagyok, azonban életútját megismerve, bennem az a kép él,
hogy az ördöggel is cimborált hazája érdekében, hogy a becsület
mintaképe volt, és nem utolsósorban a kun bélák, károlyik és
a lukács györgy- félék, a gyilkos bolsevik söpredék esküdt
ellensége. Újratemetésére természetszerűleg elmentem. Ott a
főhelyen, Kenderesen állt egy koszorú, szépen felszalagozva,
rajta a felirat: A HÁLÁS BUDAPESTI ZSIDÓSÁG.
Megnéztem a dokumentumfilmet is, amelyet Koltay készített
Horthy Miklósról. A kormányzó menyével, Edelsheim Gyulai Ilonával
járták végig az eredeti helyszíneket, s szólaltattak meg
embereket. Többek között egy csehszlovák területről menekülő
zsidó honfitársunkat, aki elmondta, úgy verték Tisóék alatt
a zsidókat, mint a répát. Megalázták őt magát is lépten-
nyomon, sőt odajutott, hogy az életét mentve a Horthymagyarországra
menekült, s itt védelmet kapott. A többi budapesti zsidóval
együtt megmenekült, akik mind egy szálig vitéz nagybányai
Horthy Miklós kormányzó úrnak köszönhetik az életüket. Valószínűleg
a valamilyen Egon felmenői is. Nos, Egon nem hálás, mint a
koszorút küldők, éppen ellenkezőleg. Ő a náci népirtást a
magyarok, közelebbről a kormányzó nyakába varrja, függetlenül
a történelmi tényektől. Amely tényeket, tehát, hogy a
trianoni döntéssel odavetették országunkat a nagyhatalmak kénye-kedvének,
megszállt státusban voltunk, önrendelkezés nélkül, azonban
nem kellene letagadni. Hiába a tények az Egonoknak úgy általában,
de a mi Egonunk is odanyilatkozott, hogy a bolsevik népirtás 100
millió, tehát százmillió (!) áldozata összehasonlíthatatlanul
kisebb bűn, mint a nácizmus nem tudom hány áldozata, (akiket
összességükben is, meg külön-külön is sajnálok, mégsem
merek számot leírni, nehogy a XXI. századi nürnbergi törvények
szerint relativizálónak minősüljek).
Tehát osztályalapon
népet irtani szabad! Expressis verbis, köpte a pofánkba Egon.
Ez sem mint cselekmény, sem mint kijelentés nem esik semmilyen törvény
hatálya alá? Kósa Lajos figyelmeztette Egont, hogy tudja már,
mit beszél! Két-három alkalommal is visszatért a vállalhatatlan,
elfogadhatatlan kijelentésre, amely minden kétséget kizáróan
nagy nyilvánosság előtt hangzott el. Azóta figyelem az ún.
kormánypártinak beállított sajtót, leírják-e, hogy ez
elfogadhatatlan. Hogy ez gyűlöletbeszéd. Nem, csend és némaság.
Miért sírunk mi a cohn bendit-féle európaiak kettős mércéje
miatt, mikor magunk is alkalmazzuk? Senki nem hallotta? Vagy
rajtam kívül tényleg senkit nem érdekelnek ezek a
csatornamatyik és csatornamanyik?
Úgy vélem, mégiscsak
bele kellene nézni, hogy mit művelnek ezek a brrr, de szigorú médiatörvény
takarásában, például az ugyancsak az ATV-ben menő Bánó-féle
műsorban. Bemegy közéjük egy tájékozott, abszolút nem kormánybarát
elemző, nevezetesen Kiszelly Zoltán, aki valóban elemez, nem
acsarkodik, nem ítélkezik, elemez. Ismeri ennek a magyar szónak
a jelentését. Először is nem engedik egyetlen mondatát sem
befejezni. Öten ugranak rá egyszerre. Pofákat vágnak, elveszik
tőle a szót, a műsorvezetővel az élén a brancs egy hangon
aprehendál. Mintha a koncepciós perek világába csöppenne az
ember. Át- és összenéznek a nem közéjük tartozó, más véleményen
lévő feje felett, surrognak, zizegnek, zümmögnek, s ez a kis
szolid, szerény, okosan érvelő ember nem áll fel, hogy elég
legyen már, ez nem kerekasztal, ez mészárszék.
De van ilyen rádióműsor
is. Ahonnan lehülyézik a betelefonáló hallgatót. Hallhatóan
nem beszámítható, penetráns műsorvezető ekéz mindenkit, aki
nem az ő nótáját fújja. S neki is van kormánytényező vendége.
Heti rendszerességgel.
Most a kormánypárt
médiaviszonyát tekintjük át. Szándékosan nem a teljesítményéről
írok, mert azt, amit ránk hagytak a korrupcióban dagonyázók,
egyhamar nem heverjük ki. A kormány munkáját ennek tudatában
értékelem. Azt mondom: emberfeletti teljesítményt várunk tőlük,
tehát ne legyünk türelmetlenek. Amit kifogásolok, az a demokráciákban
elfogadhatatlan félrenézés, az országot kifosztó, a gazdasági
és politikai hatalomból kibukott bűnözők médiafelületeivel
kapcsolatos túlzott tolerancia. Ne tévedjünk: ha ez a söpredék
itt még egyszer tényező lesz, ezek, akik most éjjel-nappal a fékek
és ellensúlyok hiányáról és a demokráciáról papolnak,
ezek akasztani fognak, mint kun béláék. Technikai koalícióba
összeállva!
czyla
|
