| 
               2012.06.29. Csorja Gergely: Egy cikk utóélete
              
               Két héttel ezelőtt
              címlapon hirdettünk harcot a szolgáltatók visszaélései
              ellen. A cikk apropóját adó eset utóélete természetesen újabb
              furcsaságokat tartalmaz. Miután a Gázművek által megbízott
              kft. kikapcsolta a szolgáltatást, praktikusan egy csapot elzártak,
              illetve két műanyag gyűrűt kicseréltek, a szolgáltató 30
              ezer forintot számlázott ki kizárási díjként és 14 ezer
              forintot a csap visszanyitásáért. Továbbá a kizárással büntetett
              családnak – lévén átalánydíjas fogyasztók – a teljes
              fogyasztását ki kellett fizetnie. Ez június elején az amúgy
              12 hónapra elosztott gázfogyasztás közel 30 százalékát, úgy
              150 ezer forintot jelentett. A Gázművek lényegében mindent
              megtett, hogy a család gáz nélkül maradjon, bár azt is el
              kell mondanunk, hogy miután a 200 ezres összeget befizették,
              szinte azonnal visszaállították a szolgáltatást, azaz
              kinyitották a gázcsapot. 
               A fogyasztó érdeklődésére, hogy ugyan miért nem
              értesítették a tartozásról, az ügyintéző hölgy kimutatást
              közölt, hogy az elmúlt 6 hónapban összesen 7-szer értesítették
              a kedves fogyasztót. De hogyan lehetséges ez, furcsálkodta el
              magát a kedves fogyasztó, amikor a postaládában nem volt
              semmi. Mikor károsultunk a postai küldemények számát kérte,
              hogy eljárhasson a kézbesítővel szemben, a lehető legmeglepőbb
              kijelentést hallotta: „Nekünk saját kézbesítőnk van.” Ezzel az utolsó
              mondattal a józan ész nem tud sok mindent kezdeni. Tehát, hogy
              összegezzük: a Gázművek nem értesíti a fogyasztót se
              telefonon, sem e-mail-ben, sem postai úton, hogy tartozása van,
              hanem a fogyasztó vagy észreveszi az elszámolásnak nevezett káoszból,
              melyet havonta a sárga csekkel kap, hogy ő bizony tartozik, vagy
              a Gázművek saját kézbesítője bedobja a felszólítást.
              Namost, ha a Gázművek saját kézbesítője inkább kétszer-háromszor
              hat kisfröccsöt dob be a Molnár presszóban, akkor a kedves
              fogyasztónak pechje van. Felvetődött
              bennem a gondolat, hogy a következő gázszámla befizetése
              helyett egy levélben tájékoztatom a Gázműveket, hogy nekem is
              saját kézbesítőm van, aki a Gázművek postaládájába
              bedobta a gázfogyasztás díját. De ne humorizáljunk ezzel a húsbavágó
              témával! Az ügy egy átlagos
              társadalomban, egy töretlen fejlődésű európai országban lényegében
              fogyasztóvédelmi kérdés, de hazánkban ezen túlmutat.
              Magyarországon a szolgáltatónak, befektetőnek, hitelintézetnek,
              parkolási társaságnak, végrehajtónak és közjegyzőnek álcázott
              pénzlenyúló társaságok áthatolhatatlan szövevényt
              alkottak. Az átlagmagyar behálózása a nyolcvanas évek végén
              kezdődött meg és mind a mai napig tart. A Magyar Végrehajtók
              Országos Egyesületének alelnökével, Kállay Judittal olvastam
              interjút a szombati Magyar Nemzetben. Az igen vonzó külsejű
              alelnök asszonytól megtudtuk, amit amúgy régen sejtettem, hogy
              a végrehajtók jelentős része kapcsolatban áll az alvilággal,
              ráadásul mindenféle képzettség nélkül szipolyozzák a hálójukba
              került szerencsétlen adósokat. Most a televény
              által összehozott ügyek sokasága, elsősorban a kilakoltatások
              a kormány számlájára íródnak. Az ilyen-olyan csoportok, a
              Jobbik közelében szervezett, de természetesen a Jobbik kettősbeszéd
              technikájából adódóan hivatalosan fel nem vállalt
              engedetlenségi mozgalmak a kormány ellen hangolnak. Pintér rendőrsége
              lakoltat ki, a kormány hagyja, hogy a kisemberek pénzét elvegyék.
              Természetesen a kormánynak az ügyekhez semmi köze sincsen, és
              úgy tűnik, kapacitása sem, hogy a sokszor valóban vérlázító
              eseteket kivizsgálja. Az igazságszolgáltatás egyelőre
              akadozik. A kormány számonkérése
              az ügyekben azonban egyelőre nem jogos. Az államigazgatásban a
              cserék éppen csak elkezdődtek, az igazságszolgáltatás pedig,
              minden ellenkező híreszteléssel szemben, szinte érintetlen. A
              valódi változások elindulásához ügyek kellenek, méghozzá a
              Vizoviczki-ügy súlycsoportjában. A változáshoz a
              rendőrség, az igazságszolgáltatás és ezekhez kapcsolódóan
              a végrehajtók, majd sorban a többi megtisztítása szükséges.
              A tisztuláshoz idő kell. A 2014 és 2018 közötti időszak
              elengedhetetlen egy sikeres, új Magyarország létrehozásához.
              Most a legnagyobb veszély, hogy az éppen csak megindult tisztulás
              megakad, hogy a Kis Jánosék által a 2014-es választás utánra
              tervezett tüntetéssorozat és a hozzá kapcsolódó esetleges
              szankciók, Európa Bizottsági fenyítések, IMF-leszólások, tőkekivonások
              megtörik a kormány gerincét. Hogy ez ne következhessen
              be, a Fidesznek a következő választáson is kétharmados, vagy
              ahhoz közeli győzelmet kell elérnie. Ez most mindennél
              fontosabb. Látszólag még messze van a 2014-es választás. Valójában
              itt van a nyakunkon.A kormánynak és a Fidesznek a legnagyobb kárt az irritáló ügyek
              okozzák. Az átlagember a változásokat nem nemzetpolitikai
              szinten, nem az IMF-fel és a nemzetközi pénzvilággal
              folytatott heroikus küzdelem eredményeiben méri, hanem az okmányirodák,
              az adóhivatal, a közigazgatás és adott esetben, igen, a Gázművek
              szintjén. Ezekre oda kell figyelni, valamiféle gesztust kell a
              lakosság felé tenni. Megoldani az ügyek tömkelegét szűk két
              év alatt nem lehet. De valamit fel kell mutatni. |