vissza a főoldalra

 2012.05.04. 

Rossz néven veszik

A Bécset világvárossá emelő polgármester lekerül a térképekről

S amíg Újvidék központjából a gyilkosságokkal meggyanúsított, zsidógyűlölő Jaša Tomić szobra szilárdan áll, hiába húznak bölcsen felfele mutató jobb mutatójára óvszert, hiába akasztanak szégyentáblát nyakába, s hiába öntik le vörös festékkel, addig Bécsben a napokban eldöntötték, hogy végleg lekerül a Karl Lueger tábla a bécsi Ring 600 méter hosszú szakaszáról. Hiába a legendás híre, a nacionalizmussal összefonódott neve helyett októbertől az Universitätsring szerepel az utca megnevezéseként.

A bécsi szociáldemokraták már régóta lehajtott fejjel járnak a Ring ezen szakaszán, amely összeköti a Bécsi Egyetem patinás épületét a Burgtheaterrel és az Ephrussi kastéllyal. Dr. Karl Lueger halálának 100. évfordulóján, 2010-ben pendítették meg először, hogy rendben, az emlékév tiszteletére még maradjon, de lassan szólni kéne a városrendészetnek, hogy tessék új táblákat készíteni. Kormányok jöttek-mentek közben is, Karl Lueger maradt. Mert hisz ő tette igazán korszerűvé a múlt századfordulón Bécset!

Lueger annak idején grandiózus fejlesztéseket valósított meg, a világvárossá váló Bécs a századforduló táján átfogó közlekedési hálózatot, gáz-, áram- és vízvezetékrendszert kapott, kórházak, fürdők, elemi iskolák épültek. Városi tulajdonba kerültek az addig főleg külföldi tőkéjű kommunális intézmények, de a mészárszékeket, sörfőzdéket, sőt a temetkezési vállalkozást is bécsivé tette (értsd: bécsi tulajdonosokra bízta). Takarékpénztárakat szervezett, régi templomokat újíttatott fel, parkokat hozatott létre az 1908-ra már kétmilliós metropolisban.

Politikailag azonban sokkal tekervényesebb utat járt be a jogtudományok doktora. Eleinte az ún. Egyesült Baloldalnak volt tagja, majd elnöke, s a városvezetés panamáinak leleplezésére fordította idejét. A Baloldal felbomlása után viszont nem habozott, s a demokrata párthoz csatlakozott. Ekkor már mint az Egyesült Keresztények antiszemita programjának hódolt, s ilyen szellemben is szónokolt a birodalmi tanácsban. S bár többször indult az alpolgármesteri címért, az ellenzék soraiból valaki mindég kiütötte. Az ő ideje csak 1895-ben jött el, amikor az Egyesült Keresztények győztek a községi választásokon, akik azután október 29-én Luegert emelték a polgármesteri székbe. (Hatalmas, bükkfából készült karosszék, alkalmam adódott látni Bécsben. Mindenesetre nem nyújthatott kényelmes ülést megítélésem szerint... S valóban:) A Badeni-kormány indítványára a császár Lueger megválasztatását nem erősítette meg, ami arra szolgáltatott okot, hogy a keresztényszocialisták november 8-án a birodalmi tanácsban a sárga földig lehordták a kormány és a kormányt támogató német szabadelvűeket. Kaptak a „behódoló és elzsidósodott” magyarok is. (S kaptak később is, Luegertől származott az a hírhedt mondás, miszerint „hogy ki a zsidó, azt én döntöm el”. De azt is ő mondta, hogy „a magyar zsidókat még a magyaroknál is kevésbé szeretem”.) Mit volt mit tenni, újabb polgármester-választást tartottak, amelyen ismét Lueger diadalmaskodott. S végül 1897-től haláláig, 1910-ig Bécs főpolgármesteri tisztét töltötte be. Építkezett, parkokat gyomtalanított, kizsuppolta a külföldi tőkét, s valódi bécsi mészárosok csavarták ezek után a valódi bécsi hurkát, és „echte” lett a bécsi snicli, melyet valódi bécsi fogak marcangoltak valódi bécsi éttermekben, s valódi bécsi torkokon csúsztak le valódi bécsi borokkal leöblítve és valódi bécsi csokoládéval leszorítva a valódi, „echte” és bécsi és valódi...

Nos, ezt elégelték meg a szocialisták. A kérdésben az önkormányzat kulturális bizottsága jogosult dönteni, ennek vezetője, a kulturális városi tanácsos, Andreas Mailath-Pokorny az ülést követően pedig megnyugtatta az utcanévtáblák miatt (már csak a budapesti példa nyomán is) aggódó bécsieket, hogy egyszeri határozatról van szó, további átnevezésekre nem kerül sor a császárvárosban. Az országot a szociáldemokratákkal nagykoalícióban kormányzó kereszténydemokrata Osztrák Néppártot (ÖVP) és a szélsőjobboldali Szabadságpártot (FPÖ) azonban nem győzte meg a tanácsos. Valóban nehezen hihető, hogy ezentúl nem nyúlnak majd az illetékesek Bécs 6638 utcája, tere és hídja nevéhez. A politikai fordulatok ugyanis eddig is hozták magukkal az átkereszteléseket, írja a témával kapcsolatban a Der Standard osztrák napilap. Érdemes például a 9. kerületi Rooseveltplatzot említeni, amely 1946 óta viseli az amerikai elnök nevét, de korábban volt már Maximilianplatznak (a császár testvére után), 1920-ban Szabadság tér lett belőle, hogy aztán Engelbert Dollfuss kancellár, majd pedig a náci vezér Hermann Göring után nevezzék el. Mielőtt az amerikai névre váltottak, átmenetileg ismét a Szabadság tér táblát akasztották ki rá. De a Rathausplatz, a városháza előtti tér is volt már Adolf Hitler tér, a hosszan nyúló Schwarzenbergplatzot pedig 1956-ig Sztálinról nevezték el.

További bonyodalom, hogy tartományszerte még 12 Karl Lueger utca található.