vissza a főoldalra

 2012.05.04. 

Célkeresztben a TEK

Figyeld, farkas, már megint nincs rajta sapka

A New York Timesban Paul Krugman sorozatot indított az Orbán-kormány ellen. A sorozat ötlete feltehetőleg Konrád Györgyben fogalmazódott meg először, de bizonyosak lehetünk benne, hogy Haraszti Miklós és Halmai Gábor is serénykednek a témaválasztásban. A társaság legaktívabb tagja Kim Lane Scheppele, egy amerikai jogászprofesszor asszony, aki az összehasonlító jogtudomány területén oktat, de pillanatnyilag elsődleges elfoglaltsága, hogy az Orbán-kormányt és Magyarországot ekézze. Most a Terrorelhárítási Központot és a parlamenti őrséget találta meg. A NYT-ban megjelent propagandacikk hemzseg a tárgyi tévedésektől és nemcsak Scheppellét, de Krugmant is komolytalanná teszi. Ettől még a magyarországi sajtó természetesen minden lehetséges alkalommal ismétli, hogy a NYT szerint a TEK Orbán magánhadserege és az amerikai olvasó előtt is megjelenik a kelet-európai titkosrendőrség nyomasztó képe.

 A cikk több szempontból is védhetetlen. Egyrészt a Terrorelhárítási Központot amerikai mintára hozták létre. Hajdu János, a TEK főigazgatója a 80-as évek végén, 90-es évek elején azon első magyar rendőrök között volt Orlandóban, akik éppen az amerikai ún. beavatkozó egységek működésébe kaphattak betekintést. Hajdut évekkel később kipaterolták a rendőrségből, mert közel került egy bűnszövetkezet felderítéséhez, melynek magas rangú rendőrök is részesei lehettek. Nem Hajdu volt az egyetlen rendőr, akire vadásztak a szocialista–szabad demokrata időkben, mert megtudott valamit a rendőrséget keresztbe-kasul átható korrupciós szövedékről, de ez nyilván hidegen hagyja Scheppele asszonyt.

Az Egyesült Államokban számtalan fegyveres testület létezik a TEK-hez hasonló jogkörrel. A TEK tulajdonképpen az FBI-nak felel meg, de lényegesen szűkebb jogkörrel, ugyanis nem nyomozhat. Az FBI-on kívül minden amerikai állam rendelkezik saját rendőrséggel, saját titkosszolgálati eszközöket is alkalmazó testülettel és saját beavatkozó egységgel, közérthetőbben kommandóval. Sőt, különböző minisztériumoknak is vannak saját fegyveres egységeik, de létezik külön postarendőrség, az állami intézményeket védő speciális rendőri erő (Federal Protective Service), a nehéz fegyverekkel felszerelt parti őrség és sorolhatnánk napestig. Az Egyesült Államokból aggódni a TEK jogkörei miatt több mint nevetséges.

Az USA-ban 2001. szeptember 11. után évekig tartottak fogva embereket vádemelés és mindenféle jogvédelem nélkül. Számtalan durva jogsértésre került sor, nem beszélve a Blackwater és hasonló magáncégek állig felfegyverzett alkalmazottairól, akik a Katrina hurrikán dúlása után az Egyesült Államok kormányának felhatalmazásával tartották terrorban a lakosságot.

Scheppele asszony jobban tenné, ha az Egyesült Államok idevonatkozó gyakorlatát hasonlítaná össze egy normális európai államéval. Akkor hamar rájönne, hogy éppen az Egyesült Államok szenved demokrácia-deficitben Európával szemben.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a magyar rendőrségen ne lenne mit javítani ezen a téren is. A 2006-os események nemcsak azt mutatták meg, hogy micsoda erők dolgoznak a rendőrségen belül, hogy bizony szemeket lehet kilövetni, ujjakat lehet eltöretni, de azt is, hogy a rendőrség szervezeti struktúrája nem szavatolja a közintézmények biztonságát. Lényegében mindegy, hogy milyen erők hatására, de a tény, hogy a rendőrség feladta az MTV székházát, sokat elárul a szervezet működéséről.

A szervezett bűnözés már régen utat talált a rendőrséghez, Szeva Moguljevicstől a Fekete Seregig számtalan komoly nemzetközi bűnözői csoport vetette meg a lábát Magyarországon, épült be a rendőrségbe és tartott kapcsolatot a legfelsőbb közéleti és politikai körökkel. Nem emlékszem Scheppele asszony tiltakozására és NYT-ban megjelent cikkére sem a 2006-os jogsértések, sem Szeva Mogiljevics és a szocialista párt közötti kapcsolat okán. Mogiljevics az FBI körözési listáján 1. helyen szerepelt, amikor a szocialista–szabad demokrata kormány alatt háborítatlanul élt Budapesten, sőt többször kellemesen elcsevegett Juszt Lászlóval telefonon.

Ezért is vált szükségessé a TEK létrehozása. Hajdu több szempontból is megfelelő választás volt a szervezet létrehozásához. Egyrészt ismerte a rendőrséget, maga is kommandós volt. Értelmes ember, jó beszédkészséggel és kiállással. Képes megszervezni egy ilyen méretű szervezetet, és elegendő tapasztalatot szerzett, hogy tudja, kiben lehet megbízni és ki lehet érintett, ki működhetett együtt a bűnszervezetekkel. Továbbá nyilván fontos szempont, hogy a kormányfő megbízik benne. Ezt számon kérni Orbánon a közröhej kategóriájába tartozik.

A TEK működése ráadásul példaértékű. Megalakulása óta számtalan kiemelt ügyben bizonyították rátermettségüket. Legyen az túszmentés külföldről vagy magyar állampolgárok kimenekítése Líbiából, veszélyes bűnözők vagy éppen egy családgyilkos elfogása. A TEK gyorsan, hatalmas erővel képes a helyszínre érkezni, a rendőrségi intézkedéseket bénító bürokratikus rendszeren átlépve. És egy ilyen típusú szervezetnek éppen ez a lényege. Ha nagy a baj, ha azonnal kell jelentős erőt felmutatni a bűnözők megfékezésére, akkor ne szolgálati jegyek kitöltésével bajlódjanak, ne utasításra várjanak a rendőrök, hanem azonnal teremjenek a helyszínen és első kézből származó értesülések alapján járjanak el.

Ismerve a magyar államigazgatás rendjét, illetve a meglehetősen kusza törvényi szabályozást, a nemzetbiztonsági szakszolgálat vagy más adatgyűjtők információi lassan, vagy soha nem jutnak el azokhoz, akiknek legnagyobb szükségük van rá. A TEK-en belül ezért volt szükség a titkos adatgyűjtést lehetővé tevő infrastruktúra kialakítására. Ugyanakkor a TEK-nek a jogszabályok alapján csak nagyon szűk körben, az ország területi integritását veszélyeztető és az alkotmányos berendezkedés megdöntésére irányuló terrorcselekmények feltérképezése terén van lehetősége előzetes engedély nélküli megfigyelésre.

A Scheppele-féle iromány lényegét tekintve hazugság. A TEK jogkörei egyáltalán nem bővültek, és szervezetileg sem növekedett az eredeti elképzeléshez képest. Bár növekedése indokolt lenne, mivel lényegében az egyetlen komolyan szervezett, jelentős erőt képviselő, az ország biztonságát jelentősen növelő egység. (Ez ugyan meglehetősen szomorú, mert ez a mondat a honvédséget illette volna, de sajna ez a tény.) Így célszerűnek tűnne, ha a vidéki, ún. megyei beavatkozó egységek is a TEK alá tartoznának, vagy legalábbis a TEK-nek lennének megyei egységei, sőt talán a hatá-rok őrizete is ehhez a szervezethez kellene kerüljön, de ez csak az én véleményem.

Hajdu dandártábornok jól kezeli a sajtót, kimondottan szimpatikus, nem használja az idióta és teljesen magyartalan hivatalos rendőri nyelvezetet. Persze, hogy mennyire elfogult a sajtó, azt jól mutatja az Index tudósítása. A TEK elfogta a kulcsi mészárlás elkövetőjét. Értesítették a sajtót, akik lényegében minden lépésről tájékoztatva voltak, sőt az elfogás után még arról is gondoskodtak, hogy az elfogott családgyilkos átrakását az egyik autóból a másikba lefilmezhessék, lefotózhassák. Ez nagy segítség a sajtómunkásoknak, ugyanakkor a rendőröknek semmi nehézséget sem okoz. Figyelmesség. Mi erre az Index reakciója: nekitámadnak a helyszínen sajtótájékoztatót tartó Hajdunak, hogy miért hozták oda a gyilkost, ez a normális eljárás-e. Egyszerűen nem csinálhatnak jót.

Ennek a végletes, mondhatnók beteges elfogultságnak van egy nagyon érzékeny vetülete. Paul Krugman, az ismert közgazdász, egy breszt-litovszki zsidó család leszármazottja, összeáll Konrád Györggyel, egy nagyváradi-berettyóújfalui zsidó család leszármazottjával, és maguk mellé veszik Kim Lane Schappelét, hogy az Orbán-kormányt és Magyarországot lejárassák az egyik legbefolyásosabb, ha nem a legbefolyásosabb amerikai lapban. Kitalálnak egy cikksorozatot, amiben egyrészt beszélnek az alkotmányos rend megváltozatásáról, a diktatúra felé haladásról, megemlítik természetesen az antiszemitizmus növekedését – hol tudja azt egy amerikai, hogy mi fán terem a Jobbik, hogy annak semmi köze a kormányhoz? – és most belengetik a hatalmas titkosrendőrség képét, ami majd terrorizálja a lakosságot. Az amerikai fejekben már meg is jelentek a vagonok, a nácik, Hitler és Auschwitz.

Ilyen aljas károkozás nemcsak a kormánynak, nemcsak Magyarországnak, nemcsak a magyaroknak, de a magyar zsidóknak is rossz. Elindítani egy ilyen méretű lejárató-kampányt, azért, mert Heller Ágnes nem kap több pénzt kamu pályázatokra, mert nem minden színház tartozik az ő köreikhez, mert nem minden projektjük részesül állami támogatásban, mert Ronald S. Lauder beruházása nem valósulhatott meg, túlzás. Értelmetlen, ostoba túlzás, melyért súlyos árat kell fizetni. Konrádék nem tanulnak, és ezzel veszélybe sodorják a magyarokat, de veszélynek teszik ki a zsidóságot is.

csorja