vissza a főoldalra

 2012.05.11. 

Moszad-vonal a norvégiai mészárlásban

Professzor Johan Galtung, az oslói egyetem nemzetközileg elismert kutatója, a béke- és konfliktuskutatás tudományának létrehozója, a számtalan nemzetközi konfliktusban mediátorként résztvevő, számtalan díjjal és díszdoktori címmel jutalmazott tudós érdekes kijelentéseket tett.

 Galtung olyan összefüggésekre hívta fel a figyelmet, melyek teljesen új megvilágításba helyezik az Anders Behring Breivik által 2011. július 22-én elkövetett tömeggyilkosságot. Breivik előbb Oslóban egy autóba rejtett pokolgépet robbantott fel, aminek következtében nyolc ember vesztette életét, majd Utřya szigetén megölt további 69 embert, főleg tizenéves diákokat. A diákok a norvég Munkások Ifjúsági Ligájának (AUF), a kormányzópárt ifjúsági szervezetének táborában voltak. Két nappal a támadás előtt Eskil Pedersen, az AUF elnöke a Dagbladet nevezetű norvég újságnak nyilatkozott. Az interjúban kijelentette: mindent el fog követni, hogy Izrael ellen a norvég kormány bojkottot hirdessen. Breivik fanatikusan támogatta Izraelt. A sajtóban már három nappal a tragédia után, június 25-én felvetődött az izraeli kapcsolat, ráadásul az is kérdésessé vált, hogy Breivik komoly támogatás nélkül képes lehetett-e egy ilyen nagyszabású akciót véghezvinni. Többen az izraeli titkosszolgálatokat vélték a háttérben felfedezni.

Professzor Galtung unokája is a szigeten tartózkodott, de szerencséjére elbújt, és így túlélte a mészárlást. Breivik tárgyalása éppen a napokban folyik. Galtung néhány napja az oslói egyetemen tartott előadásában felvetette, hogy Breivik és a Moszad között kapcsolat állhatott fenn. Az ügyet felkapta a Haaretz nevezetű izraeli lap és Galtung előadásából több kiragadott részlettel igyekeztek bizonyítani, hogy Galtung antiszemita.

Az ügy különösen érdekes, hiszen Galtung mediátorként vett részt az izraeli–palesztin békefolyamatban. Az általa kidolgozott terv, melynek előkészítésére 37-szer járt hivatalosan Izraelben, egy 6 államból álló közel-keleti közösséget vizionál, melyben igen erős szerephez jutna a regionalizmus. Galtung a térség rendezését a svájci minta alapján képzelné el. A Közösség alapegységei kantonszerű régiók lennének. Adott esetben lehetne arab kanton Izraelen belül vagy zsidó kanton Palesztinában.

Galtung előadásában felvetette, hogy a közel-keleti konfliktushelyzet objektív megítélését nagyban nehezíti, hogy a nyugati nagy médiabirodalmak 96 százalékban zsidó befolyás alatt állnak, melyek közül a legtöbb Izrael-párti. Rámutatott arra, hogy minden konfliktusnak legalább két oldala van, és nem valószínű, hogy mindig az arabok a hibásak. A sajtó Iránt is csak mint atomveszélyt mutatja be.

Galtung ellen a Haaretz cikke alapján komoly hadjárat indult. Különös előszeretettel idézik a professzor felvetését, miszerint a Holokauszt sem volt teljesen előzmény nélküli. Véleménye szerint a konfliktus egyik forrása az volt, hogy a zsidók igen jelentős befolyásra tettek szert a Versailles-i békében megnyomorított országokban. Továbbá nem tartja bizonyítottnak és valószínűnek sem, hogy a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvét a cári titkosrendőrség hamisította volna, bár azt nem tudja, hogy ki írta.

Galtung egy amerikai műsorban kifejtette, hogy Breivik nem véletlenül választotta  a július 22-i dátumot, ugyanis 1946. július 22-én militáns cionisták felrobbantották a Jeruzsálemi King David Hotelt. A terrortámadás következtében 91-en vesztették életüket.

A magyar sajtóban egyedüliként a Magyar Fórum kérdőjelezte meg a norvégiai mészárlásról a média által szétterjesztett hírek alapján kialakított általános véleményt, miszerint Breivik egy magányos szélsőjobboldali, ordas eszmék vezette gyilkos lenne. Idézzük fel Csurka István írását!

 Csorja

Megfélemlítés északon  

Amikor fájdalommal osztozunk a számunkra nagyon rokonszenves norvég nép gyászában, egyúttal természetes kötelességünknek érezzük, hogy bizonyos mértékig távoli szemlélőként néhány szempontot adjunk a miért történt, miért történhetett kérdésére. Fintorogva elvetjük azt a ködösítés-hullámot, amely elönti a világsajtót és a hazait is, amelyben az elkövető több száz oldalas internetes bejegyzései alapján európai példaképekre hivatkozó jobboldali szélsőséges elmeháborodott képét akarja felrajzolni, s a magányos balekot a szélsőséges nacionalizmus képviselőjének kívánja feltüntetni. Ez csak a médiaformája a merényletnek, ravasz ködösítés. Norvégia nem tagja az EU-nak. Norvégia akármelyik oldalról választott kormányai jól szolgálják a norvégok ügyét, a társadalomban nyugalom van, jólétben él a nép, igen zord körülmények között, mert a norvég partok alatti olajkincs nincs elkótyavetyélve. Vajon nem az-e az egyik ok, hogy ezt a független államot nem lehet megcsapolni bizonyos így vagy úgy gerjesztett válságok fedezésére? Valakik védelmi pénzt akarnak beszedni Norvégiától? De még ennél is nagyobb olajprobléma is állhat a háttérben. Már korábban megindult a harc az Északi-sark jégmezőinek felosztásáért, az alattuk lévő hatalmas olajkincs feltárásáért. Norvégiának jókora birtokai vannak ezeken a jégmezőkön. Történelmi, felfedezői, jogos igényei vannak. NATO-tag, tehát nem egykönnyen állítható félre, de ha a belső bizonytalanságot sikerül kiváltani, gyengébb lesz. Nem a kíméletlen harc, az akár háborús fenyegetésekkel teli küzdelem kezdete ez a szélsőjobboldali jelmezbe öltöztetett, gondosan előkészített merénylet? Mi tartunk tőle, hogy igen, ezért csak azt üzenhetjük: tartsatok ki, vikingek! Veletek vagyunk.