vissza a főoldalra

 2012.05.11. 

Mindig képesek leszünk kemény munkával értéket teremteni

Sikerült településünkről kiszorítani az uzsorásokat

Új egészségügyi központ nyílt áprilisban a Hajdú-Bihar megyei Mikepércsen. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter megnyitó beszédében azt mondta: a kormány elkötelezett az egészségügy, azon belül az alapellátás fejlesztése iránt.

 Mely intézmények, egészségügyi ellátások működnek majd az egészségügyi központban? – kérdezem Tímár Zoltánt, Mikepércs polgármesterét.

 –Az új egészségügyi központ terve nagyon régre nyúlik vissza. Árpád-kori településünkön elmúlt időszakban 3400-ról 4600 fölé nőtt a lakosság lélekszáma, mert nagyon jelentős a kiköltözés. Helyzetünk hasonló a fővárosi agglomeráció településeivel. Mikepércs Debrecentől 4 km-re fekszik, így értelemszerű, hogy kiköltöznek hozzánk. Főleg polgári értékrenddel bíró, kisgyermekes családok választják településünket. A megnövekedett lélekszám pedig új egészségügyi intézményt követel meg. Mindeddig egy régi szolgálati lakással egybekötött családi házban működött a rendelőnk. Az ÁNTSZ úgy döntött, hogy el kell költöznie a rendelőnek, így került az ideiglenesen az általános iskolánk egyik szolgálati lakásából kialakított helyiségébe. Az újegészségügyi központba két körzeti orvosi rendelő és az iskolai orvosi rendelő költözött. Ezen kívül itt működik majd a település védőnői, szociális étkeztetési és házi segítségnyújtási szolgáltatási központja, az új betegirányítási rendszer, továbbá egy gyógyászati szakbolt is. A diszpécseri rendszer előnye, hogy számítógépen keresztül időpontot lehet kérni az adott egészségügyi szolgáltatásra, tehát nem kell várakoznia. Csak ennek a rendszernek kiépítése 2,5 millió forintba került.

 Ott nő a lakosság száma, ahol jó a közbiztonság, a lakáshelyzet, a közellátás, tehát, ahol élhető a település. Ez elmondható Mikepércsre?

 –2002-ben lettem a Fidesz színeiben polgármester, akkor, mikor minden „vörös” volt körülöttünk. Amikor ránk, az új vezetésre szavaztak a lakók, az általunk meghirdetett „Az élhető Mikepércs” –programra is voksoltak. Élhető települést szeretnénk megvalósítani, és ennek is köszönhető, hogy kiköltöznek hozzánk. Az emberközpontúság jellemzi munkánkat, már nem félnek az önkormányzat ajtaján belépni az emberek, mint régebben, hiszen mi vagyunk érettük…Hála Istennek 2010 után sok minden megváltozott a településen, mert 2002-től „büntetésben” voltunk. Erre egy példa: csak papíron volt körzeti megbízottunk. Mára mindkét körzeti megbízotti státuszunk betöltött és nálunk látnak el ők szolgálatot. A közbiztonság helyzetére mindig odafigyeltünk. Sikerült településünkről kiszorítani az uzsorásokat. Szociálpolitikus-végzettségű vagyok és már az első napokban eldöntöttük, hogy kamatmentes kölcsönt adunk a rászorulóknak. Igaz, így megnőtt a kintlévőségünk, de jól tudjuk, hogy az uzsora a bűnözés melegágya. Még 2003-ban megkerestem a debreceni rendőrkapitányt azzal, hogy a kertségeinkben élők tulajdona biztonsága érdekében lovasrendőrök járják azt a területet. Először megmosolygott a kapitány úr, de mikor a szocialista vezetésű minisztérium meg akarta szüntetni a lovasrendőr állományt, a debreceni úgy menekült meg, hogy szerződés szerint Mikepércs és a közeli falvak tartják fenn a lovakat. Azóta jelentősen csökkent a bűnözés száma, sőt már a „próba” idején egy körözött cigány férfit kaptak el a lovas járőrök. A községünkön átvonuló jelentős forgalom igényli is a fokozott rendőri jelenlétet, hiszen az „utazó bűnözés” minket is érint. Kisebb lopások, garázdaság, közlekedési kihágások vannak, de alapvetően nyugodt, békés a településünk.

 Milyen fejlesztésekről tud még beszámolni?

 –2004-ben gyermekeink és az egészséges élelmiszer ellátás érdekében új konyhát és étkezőt építettünk. Rá egy évvel adtuk át a megújult kultúrházat és teleházat. 2006-ban építettük az új, múlt századi hangulatot idéző, főteret. Elődeim sajnos nem foglalkoztak azzal, hogy településünk központjában dudva nő. Az épített környezet nagyon erősen befolyásolja az emberek viselkedését, ezért a megújult főtéren nem is szemetelnek a lakosok. Azt is örömmel jelenthetem be, hogy a fogadóóránkra nem segélyért jönnek be. Nem hiszek abban, hogy segélyből kell élnie a társadalom jelentős rétegének, keresztényként vallom, nem halat kell adni, hanem halászni kell megtanítani az embereket. Nálunk csak munkára lehet jelentkezni. S így elértük azt, hogy a roma lakosság 90%-a a hivatalnál dolgozik, de természetesen nem csak ők vannak benne a közmunkaprogramban. A településünkön elindított folyamatok tehát megváltoztatták az emberek gondolkodását. Fontosnak tartjuk, hogy már az általános iskolában tetten érhető legyen a minőségi életre nevelés. Felemelő érzés megtekinteni az iskola Trianon-vetélkedőjét. Már az óvodásokat megismertetjük a „trianoni szimbólumokkal”, a korabeli énekekkel. Évente megemlékezünk a trianoni gyalázatról, azért is, mert hiszek abban, hogy a történelemben a szerencse forgandó. A török kort is túléltük.

 Az igaz, de nem volt akkora a szellemi sivárság, mint amekkorát Aczél György és követői előidéztek.

 –Ezzel egyetértek, ezért is testvértelepülésünk a székelyföldi Nagygalambfalva, Kányádi Sándor szülőhelye. Bakay Kornél professzor úr gazdagon illusztrált tankönyveit pedig bevezettük kötelező tankönyvként az 5-7. osztályosok számára. Az iskolai osztálytermekben a nemzeti lobogó látható, és rajta Nagy-Magyarország címerével.

 Értékteremtő közösségről van szó?

 –És értékőrzőről is, hiszen páratlan a maga nemében a mikepércsi csárdás,aminek ritmusát szinte a zsigereinkben érezzük. Ezt sem a tanácsi rendszerben, sem utána 2002-ig nem tartották fontosnak. Ezt követően fotókról rekonstruáltuk a lépéseket, megcsináltattuk a ruhákat, és ma már a mikepércsi csárdás kötelező a művészeti iskolában.

Medveczky Attila