vissza a főoldalra

 2012.05.25. 

Szlovákia semmibe vette az Európai Unió elsődleges és másodlagos joganyagát

Számtalan eljárás azt erősítette, hogy „kettős mérce" alkalmazása zajlik az EU-n belül

Pozitív tartalmú ajánlásnak minősítette Bagó Zoltán fideszes európai parlamenti képviselő a Csehszlovákiában kiadott Beneš-dekrétumok ellen az EP petíciós bizottságához benyújtott előterjesztést. Erről és az európai együttműködés jövőjéről kérdezem Bagó Zoltán urat.

 Tisztelt képviselő úr! Miről szól ez az előterjesztés?

 –A Szlovák Nemzeti Tanács (SZNT) mint a legfőbb szlovák törvényhozó szerv 2007 szeptemberében megdöbbentő és lesújtó döntést hozott, amikor az 1487. sz. határozatában rögzítette, hogy az 1944-1948 között alkotott ún. Benes-dekrétumok és az azokat kiegészítő egyéb jogfosztó jogszabályok megkérdőjelezhetetlenek, érinthetetlenek és megváltoztathatatlanok, és ekként joghatályosította ezeket. Ez egész egyszerűen az jelenti, hogy nevezett joganyag teljes egészében része, sőt alapja a szlovák jogrendszernek. Az előterjesztés kapcsán szükségszerű már az elején világossá tenni, hogy maga a petíció, nem a teljes Benes-dekrétumok ellen irányul, hanem kizárólag azon jogfosztó rendelkezések ellen, amelyek a magyar és a német (szudéta) kisebbséget érintő súlyosan diszkrimináló rendelkezéseket tartalmaz. A most benyújtott petíció ezek ellen a diszkriminatív intézkedések ellen irányul, célja, hogy az EP határozatban szólítsa fel Szlovákiát a Benes-dekrétumok még hatályban lévő inkriminált jogszabályainak hatályon kívül helyezésére.

 Mennyire megalapozott a petíció?

 –Nos, ha figyelembe vesszük az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkelyét, valamint a a 6 cikk (1) bek., mely elismeri az Európai Unió Alapjogi Chartáját, akkor egyértelmű, hogy a petíció benyújtói egy megalapozott előterjesztést nyújtottak be az Európai Parlament Petíciós Bizottságához. Fontos azt is tisztázni, hogy maga a petíció kizárólag jogi értelemben tekinthető megalapozottnak, hiszen a jogfosztó jogszabályok érvényességével és hatályosságával együtt a jelenlegi szlovák jogrendszer részévé váltak, mely álláspontom szerint ellentétes és összeegyezhetetlen a XXI század egyesült Európájának eszméjével, és az emberi jogokkal. Nyilvánvaló, hogy maga az EP Petíciós Bizottsága sem foglalkozna ezzel, ha kizárólag tagállami hatáskörbe tartozó ügyről lenne szó vagy az adott ország kizárólagos jogszolgáltatási hatáskörébe tartozna, illetve ha európai uniós jogsérelem egyáltalán nem merülne fel. E három feltétel együttes megléte kellett ahhoz, hogy előzetesen a benyújtott petíciót elfogadhatónak nyilvánítsák, azaz nyitva hagyták a kérdés eldöntését és továbbküldték az Európai Bizottsághoz véleményezésre.

 Robert Fico még első kormányzása idején 2008-ban, Strasbourgban kijelentette, hogy csak akkor lehet megváltoztatni a Benes-dekrétumokat, ha „megváltoztatjuk a második világháború végeredményét". Mi erről a véleménye?

 –Robert Fico szlovák, ráadásul politikus. Az akkori kijelentése tárgyi és tartalmi tévedéseken alapul. Tárgyi tévedés annyiban, hogy az EU-s jogharmonizáció követelménye nem a II. világháború végeredményéhez igazítja a tagállami jogalkotás lehetőségeit, sőt, kifejezetten törekszik a világháborús sérelmek kiigazítására. Arról nem is beszélve, hogy Szlovákia már EU tagállamként hozta meg ezt a határozatát. Tartalmilag pedig azért téves e kijelentés, mert Fico úr feltehetőleg megfeledkezik azon tényszerű történelmi adatról, hogy a Benes-dekrétumokat a szövetséges nagyhatalmak potsdami értekezletén megfogalmazott nemzetközi jogelvek alapján hozták meg. A potsdami értekezlet a németek kitelepítésének ügyét napirendre véve, a kollektív bűnösség II. világháborúban már megbukott elvét éltette tovább, viszont annak nemzetközi jogelvi minőségéről nem volt hivatott döntést hozni. Egyébként ilyet nem is hozott. Továbbá az sem kétséges, hogy a kollektív bűnösség azóta sem vált általánosan elfogadott jogelvvé, illetve a nemzetközi közjog kifejezetten elutasítja azt. Csak halkan jegyzem meg, hogy Szlovákia az állampolgársági törvénye kapcsán ma is rendületlenül alkalmazza a kollektívizmus torz elvét.

 A magyar EP-képviselők mit tudtak eddig tenni a Beneš-dekrétumok ellen?

 –A mostani petíció összeállítását és benyújtását az elmúlt időszakban rengeteg szakmai, kutató és egyeztető munka előzte meg. Olyan beadvány eddig nem került az EP elé, ami ennyire kimunkált és alapos lett volna. E mögé már sokkal könnyebb felsorakoztatni bárkit, mint egyedül viaskodni ebben a kényes kérdésben. A néppárti magyar EP -képviselők delegációján belül is egyfajta munkamegosztás zajlik mindenkori egyeztetéssel, mely azt jelenti, hogy egy-egy adott ügy támogatása vagy elvetése a delegáció jóváhagyásával történik. Elmondhatom, hogy a Fidesz delegáció valamennyi tagja támogatja a beadványt, én pedig, aki felkaroltam, mint a Petíciós Szakbizottság póttagja keményen dolgozom azért, hogy a lehető leghatékonyabb érdekérvényesítés valósuljon meg szakmai szinten is. A többi magyar EP- képviselő eddig még nem keresett meg az üggyel kapcsolatban. Ha ez mégis megtörténne, természetesen szívesen vázolom nekik is az ügy nemzeti jellegéből adódó fontosságát, hiszen ez nem jobb- vagy baloldaliság kérdése, ez az összmagyarság ügye kellene hogy legyen.

 Erősebb a cseh és a szlovák lobbi a magyarnál?

 –Azt világosan kell látni, hogy a Benes-dekrétumok kapcsán nem lehet azonos, cseh és szlovák lobbiról beszélni. Ami a cseh lobbit illeti, az gyakorlatilag "lezártság" okán már nincs, hiszen Csehország Európai Uniós csatlakozásakor kiküldött jogászokból álló bizottság által készített -  Frowein-report  - kizárólag Csehország vonatkozásában vizsgálta a Benes-dekrétumokat. 1993. január 1. óta két külön országról kell e tekintetben is beszélni. Fontos leszögezni, hogy a tárgyi petíció nem Csehszlovákiával vagy Csehországgal kapcsolatos, hanem csak és kizárólag Szlovákiával. A legeklatánsabb különbség, hogy Szlovákia  - semmibe véve az Európai Unió elsődleges és másodlagos joganyagát, az Európai Uniós tagsága alatt erősítette meg a Benes-dekrétumokat és az egyéb, tárgyi időszakban hozott jogfosztó jogszabályokat, fenntartva ezzel a közel 600.000 főt számláló szlovákiai magyarság diszkriminációját. Ennél a pontnál érdemes egyébként azt is megjegyezni, hogy a Benes dekrtétumokhoz való ragaszkodás szintjeiben is van különbség a két ország között, hiszen amíg például Csehország kártalanította azokat a cseh állampolgárokat, akiket a Benes-dekrétumok hátrányosan érintettek ingatlanvagyonukat illetően Szlovákia ezt soha, senkivel szemben nem tette meg. Ennek ismeretében a cseh és szlovák lobbiérdek nem azonos, így aztán nem lehet erősségi szintekről beszélni. A lobbi mindenhol ugyanazt jelenti, így az Európai Parlamentben is. Ennél fogva az érdekérvényesítő képesség és készség minden esetben a lobbizó személye kapcsán határozható meg. A sikerességet viszont csak a végeredmény fogja majd eldönteni. Azzal hogy a Magyar Kormány is napirenden tartja a Benes-dekrétumok ügyét az kizárólag reparációs, és nem konfliktust generáló szándékkal bír.

 Elképzelhetőnek tartja, hogy az EU bármelyik szervének bármilyen állásfoglalását komolyan veszi Csehország, vagy Szlovákia? Valahogy úgy látjuk, nekik sok mindent szabad, vagy elnéznek (pl. a Velencei Bizottság hiába ítélte el a szlovák nyelvtörvényt), minket meg azért is büntetnek, amit el sem követtünk.

 –Nézze, az kétségtelen tény, hogy az elmúlt időszakban számtalan példa és eljárás azt erősítette, hogy egyfajta „kettős mérce" alkalmazása zajlik az EU-n belül, így könnyen kialakulhat olyan vélemény, hogy egyeseknek mindent szabad és mindent elnéznek, míg velünk szemben megalapozatlan és érdemtelen retorziókat alkalmaznak. Ezen nyilván változtatni kell, ezt pedig csak küzdelmes és kemény munkával lehet. Éppen ezért tekintjük sikernek azt, hogy ebben az ügyben sikerült tovább lépni, azaz nem lett élből elutasítva, vagy lezárva a petíció. Mint ahogyan azt már korában is említettem most azon dolgozunk, hogy mielőbb a Petíciós Szakbizottság napirendjére kerüljön az ügy, ahol érdemi vita keretében tudjuk álláspontunkat előadni és érveinket ismertetni.

 Ön szerint a közép- és a nyugat-európai országok mennyire egyenlők az Európai Unióban?

 –Ez attól is függ, hogy nyugatit vagy közép-európait kérdez. Szerintem elvileg valamennyi ország, mely aláírja a csatlakozási okmányokat az Unió teljes jogú tagjává válik, állampolgárai pedig ugyanolyan uniós polgárokká, mint a többi tagállam polgárai. Naívság lenne azonban azt hinni, hogy az elmélet a gyakorlatban is teljes mértékig megvalósul. Természetesen a régebben csatlakozott tagállamok történelmi hátterük, a demokráciában megélt nagyobb tapasztalatuk, olykor még a gazdasági potenciájuk miatt is számos területen előnyben vannak a később csatlakozott tagállamokhoz képest. Geopolitikai tény, hogy a bővítés nyugatról kelet felé tart, és nem fordítva. Történt azonban a közelmúltban egy nem várt fordulat, ami sok mindent megváltoztatott. Ez pedig a világválság. A recesszió az egész Unióra negatív kihatással volt. Ennek gazdasági következményeibe most nem mennék bele, hiszen azzal mindenki tisztában van, aki követi a politikai eseményeket. A kérdésénél maradva sokkal fontosabb ebben a történetben az, hogy a válság megingatta a Nyugatot is. Eddig azt hihettük, hogy Nyugat-Európa erős és nekünk, kelet-közép-európai országoknak az abszolút mérce. Most azonban Nyugat-Európa legalább annyira rá van szorulva a többi tagállamra, mint korábban az újak voltak őrá. Az Unió súlypontja eltolódni látszik, ami a tényleges egyenlőség megvalósításának irányába hat.

 Még Tőkés László hajdani EP-i alelnök is kifejtette, hogy Brüsszel nem lehet Moszkva. Az EU ránk vonatkozó megalapozatlan döntései lejáratták –e Magyarországon annak intézményrendszereit?

 –Püspök úrnak tökéletesen igaza van! Nem látok bele a magyar emberek fejébe, nem tudom, hogy mit gondolnak most az uniós intézményrendszerről, de sejtem. Sajnos az utóbbi időben valóban álságos és indokolatlan szigorral kellett az országnak szembesülnie az Unió, főképp a Bizottság részéről. Úgy gondolom, hogy a kormány mindent megtett azért, hogy ezeket a nézeteltéréseket tisztázza Brüsszellel, és csak remélni tudom, hogy a hazai közvélemény nem úgy tekint az Unióra, mint ami állandóan csak korlátokat szab. Jobb belül mint kívül, az biztos.

 Milyennek látja az európai együttműködés jövőjét?

 –Nem mondom azt, hogy nincsenek hibái az EU-nak-kinek vagy minek nincsenek-, de mindent mérlegelve az európai együttműködésnek van jövője. Időről időre felcsendülnek olyan hangok, melyek már temetik az Uniót. Tény, hogy gazdaságilag nagyon nehéz időszakot él át, főleg a mediterrán térség válsága miatt, de ezt leszámítva már lassan 60 éve fogja össze ezt a sokszínű, -nyelvű, -kulturájú kontinenst, és eközben eszmeiségében nem változott. Még mindig az egyenlőség és a szabadság elve az, ami működését motiválja. És az sem véletlen, hogy a bővítés is folyamatos. Nyilvánvaló, hogy egy olyan csoportosuláshoz, melynek nincs jövője, senki nem akarna csatlakozni. Az Unió vonatkozásában azonban a bővítés igénye kölcsönös: a csatlakozó államok és a tagállamok is támogatják a bővítést, legutóbb például déli szomszédunk, Horvátország csatlakozását, amiben magam is sokat dolgoztam.

 A francia elnökválasztás mennyiben hat ki az EU jövőjére? Az új francia elnök ugyanis azt szeretné, hogy újratárgyalják az európai stabilitási paktumot.

 –A Sarközy-Merkel paktumoknak vége, az biztos! Mivel Franciaország óriási befolyással bír az Unión belül, természetesen a franciaországi belpolitikai eseményeket az Unión belül is óriási érdeklődés kíséri. Ennél fogva ezt az elnökválasztást érdemes és célszerű behatóan elemezni, és azt összességében értelmezni.  Ha megfigyeljük az első forduló eredményeit egy nagyon szembetűnő képet kapunk. A 44 millió választójogosult 30%-a szélsőségeses irányba szavazat, hiszen közel 20% a Marine Le Pen vezette szélsőjobb pártra, míg valamivel több mint 10% a kommunista Jean-Luc Mélanchon szélsőbaloldali pártjára szavazott. Ennek tükrében messze alaptalan Magyarországot a szélsőségesség terjedésével vádolni és stigmatizálni. François Hollande szocialista jelölt győzelme egy kettősséget jelent számomra, egyrészről pontosan látható, hogy az eddigi intézkedések nem megfelelő irányba, mértékbe és intenzitással lettek kezelve, melynek során Európa versenyképessége háttérbe szorult, a magas államadósság, az adott tagállamok magas államháztartási hiánya, valamint a túlzott mértékű és irracionális szociális juttatás egy bizonytalanságot és gazdasági recesszióhoz közeli állapothoz vezetett. Másrészről egy teljesen más koncepció és ideológia mentén halad és kívánja céljait megvalósítani, mint ahogyan azt a magam értékrendje indokolná. Ezzel együtt a francia elnökválasztást metaforikusan Európa lelkiismeretének hangjaként értékelem magam is. A gyengülő európai eszme tehát több szélsőséget, és több bolsevizmust eredményezhet.

Medveczky Attila