|
 2012.03.07.
Megjelent a Magyar Fórum XXIV. évfolyamának
10. száma!
A tartalomból:
Pozsgai Zsolt: Ember, hóval (2.oldal)
Hagytam itt
valakiket, akik felvállalják az örökségemet? Akiknek van
ehhez erejük, hitük? Igen. Amit kellett, elintéztem. Bírtam
volna még? Biztos. Felőrölték idegrendszeremet, élni akarásomat
az utóbbi hónapok törpegyilkosai? Igen. Van erre paragrafus?
Nincs. Hát akkor? Fehérben, hóban öltözötten visszanéztem.
Megérte, jó volt. Nem megyek vissza arra a büdös ágyra, az
izzadt paplan alá. Mit keressek ott, ilyen szépen felöltözve?
Csak összegyűrődik fehér ruhám, elolvad rólam az élet. Jól
van. Menjünk.
Lépett egyet,
valami használt test-féle anyag maradt utána a hideg kövön,
de lelke kitöltötte a hófrakkot, mindenhonnan taps, „hogy
volt”-bekiabálások. Mosolyogva, hózsebre vágott kezével
elhaladt az éjszakai épületek fölött.
Addig maradt a hó,
amíg el nem temettük azt, ami itt maradt belőled. A sírodnál
már sár, igazi, adys „magyar sár”. Jó Neked, te elmehettél
szépen öltözve, ahogy kell. Ha eljön az idő, mi vajon
kapunk-e ilyen szép ruhát valakitől?
Magyarok a nagyvilágban
Csurka István ránk is nagy hatást gyakorolt! (2.oldal)
Kevés szó esik
idehaza Dél-Amerikában élő testvéreinkről. Pedig a földrész
majd’ minden országában van magyar közösség, ráadásul lélekszámban
is jelentős kolóniáról van szó. Az Argentínai Magyar Hírlap
Buenos Airesben jelenik meg – alapító-szerkesztője, Zsuzsó,
azaz Haynalné Kesserű Zsuzsánna mutatja be az emigrációt.
Talán nem
mindenki előtt ismert, hogy a nagyszerű író meglátogatta kolóniánkat
1989 májusában. Nagy sikerű előadásokat tartott, nagy hatást
gyakorolt ránk a személyisége. Természetesen lapunk is megemlékezett
róla. Márciusi számunkban emlékező írásunk mellett közöltük
azon sorait is, amelyet a Buenos Aires-i Hungária Egyesület emlékkönyvébe
jegyzett be a búcsúvacsora alkalmával. Így hangzik: „Méltó
szavakat találni egy a világ „alsó” felén élő magyar közösség
emlékkönyvébe nehéz és kockázatos. Ha dicsérem, vállveregetésnek
érezheti, ha bírálom, megsértődik. Mert érzékeny és törékeny,
mint minden létküzdelmet folytató közösség. Most veszem észre,
ez utóbbi három szóval mindent kimondtam. Csak a magyart kell
hozzátennem. Magyarként létezéséért hősies küzdelmet
folytató közösséget ismertem meg itt a „Hung”-ban. Ámulatba
ejtett és meghatott. Segített felismerni elfeledett és elföldelt,
meggyalázott nemzeti értékeinket. Hitet adott magunkban. Ezt köszönöm
elsősorban, no meg persze a szeretetet is! 1989. május
10.”
Több mint 100 milliós tartalékunk van
A balliberálisoknak nem tetszett az iskola egyházi kézbe adása
(4.oldal)
Interjú
Haszilló Ferenccel, Kecel polgármesterével
Érdekesek a vádak,
hiszen ez a település főleg katolikusokból áll. Az átadásnál
főleg a gyermekek érdekeit néztük, azt, hogy sokkal biztonságosabb
az egyházi fenntartás. Az egész ügy egy „felfújt lufi”
volt. A balliberálisoknak nem tetszett az iskola egyházi kézbe
adása. Nem értették meg azt, hogy szó sincs szegregációról,
mindenki gyakorolhatja az iskolán belül a saját vallását, tehát
nem kötelező katolikus hittanra járni. Vagyis folyamatos
csipkelődésekről beszélhetünk, de ezek a hangok mára
lecsitultak.
Vidéki polgárként, városi színvonalon
Azt hiszik: kint semmit sem kell tenniük, és máris dől feléjük az
euró (4.oldal)
Horváth Tibor,
Fertőszentmiklós polgármestere: 2008-ra ért a városodási
folyamat olyan szintre, hogy megkaphattuk a városi rangot. Vidéki
polgárként, de városi életszínvonalon élni – ez a
jelszavunk. Ezalatt azt a jó értelemben vett vidékiességet értem,
ahol erős a lokálpatriotizmus, még összetartók az emberek és
élnek a közösségek. Ezeket a tulajdonságokat semmi esetre sem
szeretném feláldozni a városiasság oltárán. Tehát építő
jellegű a közösség. Ez a magatartásforma, az összetartás
megkönnyíti az önkormányzat munkáját.
Imaév a nemzetért
A XVI. Benedek pápa
által októberrel kezdődőenű meghirdetett Hit Éve előkészítéseképpen
és az országunkat érő folyamatos támadások kivédésére imaévet
hirdetett nagyböjt első vasárnapjától a Margit körúti
ferences plébánia képviselőtestülete. Az imádság erejéről
és a támadások kivédéséről Fr. Horváth Achillest, az Országúti
Ferences Templom plébánosát kérdeztük. (7.oldal)
A Magyar Koalíció Pártját a parlamentben akarják látni a választópolgárok
A folyamatos „alkalmazkodás-politika” eredménye a magyarság 63
ezres csökkenése (9.oldal)
Interjú Berényi
Józseffel, az MKP elnökével
Van rá példa
Nyugat-Európában, hogy egy megszűnés felé haladó kisebbség
talpra tudott állni, de ehhez egy olyan erős kormánytámogatás
kellett, ami Szlovákiában hiányzik. Mindennek alfája és ómegája:
a szlovák kormány hozzáállásának megváltozása a magyar
kisebbséghez. Eddig pártunk igényeit és kéréseit
folyamatosan azzal utasították el, hogy mi a déli országrész
elcsatolását követeljük és határmódosítást akarunk. Ezt a
demagóg érvelést utasítjuk el azzal, hogy kimondjuk, a magyarság
megmaradását tűztük ki célul Szlovákia határain belül. Aki
másként beszél, az demagóg nacionalista, kinek számára a
legfontosabb dolog, hogy a magyarok eltűnjenek. Nagyon sajnálom,
hogy most, amikor a választási programban az MKP felvállalta az
autonómia kérdését, még a magyar díjakkal is kitüntetett
Rudolf Chmel is elkezdett Trianonozni.
Weöres Sándor mitikus őshazája
(A holdbeli csónakos a Térszínházban) (12.oldal)
A Térszínház társulata,
még a bemutató előtt, éveken át foglalkozott Weöres Sándorral.
Részben a beszédművelés, részben a versek szeretete kötötte
össze a költőt a Térszínházzal. Dzsajadéva-fordítását is
előadták tánccal, zenével. „A költészet mindig is része
volt munkánknak, hiszen a magyar nyelv művelése fontos volt számunkra.
A magyar nyelv pedig leginkább a lírában tündökletes” –
fogalmazta meg Bucz Hunor arra a kérdésre, hogy mi sodorta őket
Weöres Sándor felé.
Bálint László: Megint jönnek, ügynököznek!
Az ügynökhajsza szorgalmazói – régi titkosszolgálati szakkifejezéssel
élve – idegen zászló alatt támadnak, színlelik a
jobboldaliságot (15.oldal)
Nyilvánvaló,
hogy az állambiztonsági ügyek szakértőjeként ellene vagyok
az átgondolatlan, nem kellően körültekintő és főleg a
bizonyíthatatlan ügynökleleplezéseknek. Eközben nem politikai
okok motiválnak! Nem is a mundért, a múltat védem! Csak az
igazság érdekében emeltem s emelek szót! Ne feledjük, hogy a
rendszerváltozás utáni Magyarországnak volt egy „pufajkás”
karhatalmista miniszterelnöke. Egy másik miniszterelnöke
egykori SZT állományú állambiztonsági tiszt volt. Lehetett
egy olyan országos rendőrfőkapitánya, később az Europol-nál
évekig magas funkciót betöltő vezető, aki állambiztonsági
tisztként a demokratikus ellenzékiek megfigyelési ügyében besározódott.
Amíg egy volt belső elhárító – III/III-as – tiszt magas
nemzetbiztonsági beosztásban lehet. Amíg ávós-ávéhás
dinasztiák leszármazottai nemzetbiztonsági vezetők, tábornokok
lehetnek. Ahol a volt állambiztonsági tisztek, beszervező és
tartótisztek nemzetbiztonsági és belügyi vezető tisztségekben
lehetnek. Ott egy volt vízügyi szivattyúkezelőnek, egy termelőszövetkezeti
gyümölcstermesztőnek, egy TEFU gépkocsivezetőnek stb. ne
kelljen attól rettegni, hogy volt hálózati személyként majd
pellengérre állítják, a rokonai, szomszédjai leköpik,
gyerekei és unokái elfordulnak tőle, mert évtizedekkel ezelőtt
beszervezték, de senkinek nem ártott. És ne jöjjön, ne ügynöközzön
senki, ha Szabó István esetét el lehet intézni azzal, hogy nem
számít az ügynök múltja, az számít, hogy Oscar-díjas.
Keresse a Magyar Fórumot csütörtöktől az újságárusoknál!
Kiadóhivatal: 1092 Budapest, Ráday u. 32., I. em. 3. Levélcím: 1464
Budapest, Pf. 1575. Telefon és telefax: 781-3236, 06-30/754-5017.
E-mail: info@magyarforum.hu
|
