|
 2012.03.09.
Megígérték, de nem történt semmi
Több mint
100 a
hiányzó magyar helységnévtábla a Felvidéken
Nyelvében él
a národnostná mensina c. nyílt kiállítás a felvidéki
Komáromban, a Kossuth téri Csemadok Galériában. A kiállítás
kurátora Orosz Örs, a Fórum Kisebbségkutató Intézet
munkatársa, a prágai Károly Egyetem doktorandusz hallgatója.
A národnostná menšina kifejezés kisebbségi népcsoportot
jelent?
–Pontos tükörfordításban nemzetiségi kisebbséget
jelent, ami Magyarországon nem használatos kifejezés. A
csehszlovák jogi nyelvben kezdetben a nemzetiség szó volt használatban,
de a ’50-es évektől kezdve ez a fura kifejezés vált
hivatalossá.
Mekkora érdeklődés övezi ezt a kiállítást?
–Vándorkiállításról van szó, és a komáromi az ötödik
helyszín. Három országba is meghívást kaptunk, így az idén
kb. 25 helyen lesz látható a kiállítás.
Sajnos ennek a kiállításnak jelentős az
aktualitása.
–Igen, de esetünkben ismeretterjesztő anyagról is beszélhetünk.
Sokszor ugyanis még mi magunk, felvidéki magyarok sem vagyunk
tisztában azzal, milyen is volt a kétnyelvűség helyzete 50 évvel
ezelőtt. Gyakran hallani a szlovák polgártársak részéről: a
Monarchiában sem voltak kétnyelvű feliratok, így ti mit
szeretnétek elérni? A kiállítás legelső panelja az Osztrák-Magyar
Monarchia nyelvi gyakorlatát mutatja be. Láthatjuk, hogy azokban
a városokban, ahol többségben éltek a szlovákok, magyar-szlovák
– tehát kétnyelvű- üzleti feliratokat használtak.
Bemutatjuk a kisebbségi nyelvhasználat helyzetét, továbbá az
egyes időszakok nyelvtörvényeit, külön egységként kezelve
az első Csehszlovák Köztársaság a Tiso-féle fasiszta szlovák
állam időszakát. Gazdag képanyag illusztrálja, hogy a
jogfosztottság éveiben milyen szörnyű regulációkat vetettek
be a magyar nyelvhasználat ellen. Majd a szocializmus időszakát
és a rendszerváltozás óta eltelt éveket mutatjuk be. A képtár
az ún. matricás aktivisták, avagy a Kétnyelvű Dél-Szlovákia
mozgalom tevékenységének bemutatásával ér véget.
Ha már ezt felemlítette…Tavaly ősszel kaptuk a hírt,
hogy végre hivatalosan is magyar elnevezést kaphat többek között
Párkány, más települések magyar neve pedig teljesen megváltozhat.
A híradások viszont arról számolnak be, hogy még mindig
Strurovo olvasható a település határain. Ez mulasztásos törvénysértés?
–Még nem. Az utak mentén álló útjelző táblák
kihelyezése három különböző szerv hatáskörébe tartozik.
Az első osztályú főutak kezelése az Országos Közútkezelő
Vállalat pozsonyi vezérigazgatósága, a másodosztályú utak a
kerületek – magyarországi viszonyításban a megyék – , az
alacsonyabb rendűeknél pedig a települések alá tartoznak. A régi
helységnévlistához képest a törvény lehetővé teszi további
15 település esetében a magyar megnevezés kiírását. Ide
tartozik a városok közül Párkány, Gúta, Diószeg és Ógyalla.
A jogszabály viszont június 30-áig ad haladékot a táblák pótlására.
Természetesen kellő jóindulattal a táblákat azonnal lehetett
volna pótolni. Párkány város vezetése az egyik hatáskörébe
tartozó úton már tavaly ősszel kihelyezte a magyar nyelvű
helységnév táblákat. A közútkezelők viszont nem léptek…Ehhez
a témához kapcsolódik, hogy a Kétnyelvű Dél-Szlovákia
mozgalom egy negyed évvel ezelőtt végzett felmérése 77 hiányzó
magyar helységnévtáblát regisztrált azokon a településeken,
amelyekre az akkor érvényes lista vonatkozott. Nyílt levelet küldtek
a Közútkezelőnek, ahol meg is ígérték a táblák pótlását,
de nem történt semmi. Egy hónappal ezelőtt (még mindig a régi
lista alapján) a KDSZ további 27 hiányzó táblát regisztrált,
tehát a táblák nem hogy vissza nem kerültek, de továbbiak hiányára
derült fény. Több mint
100 a
hiányzó magyar helységnévtábla Szlovákiában. A legutolsó
fejlemény, hogy az MKP néhány településen, saját költségén
pótolta a táblákat.
Amiket el is távolítottak…
–Egész pontosan a párkányi táblát törték le. Mivel
kampányidőszak van, még lehetnek további fejlemények az ügyben,
de végleges megoldást aligha remélhetünk.
Ön volt Kétnyelvűség Felmérő Körút egyik kezdeményezője,
ez azonos a Kétnyelvű Dél-Szlovákia mozgalommal?
–A Kétnyelvűség Felmérő Körút két évvel ezelőtt
történt a Fórum Kisebbségkutató Intézet és a Diákhálózat
szervezésében. A Kétnyelvű Dél-Szlovákia ezzel szemben egy népes
netes csoportot működtető anonim kezdeményezés.
Sokan beszélnek az önkéntes asszimilációról. A felmérő
körút közben tapasztalt olyat is, hogy a magyarság önként
mond le jogáról, csakhogy ne háborítsák?
–A felmérést egy 30 fős csoport végezte, így én nem
jártam végig mind az 540 települést. Emlékszem, egy gömöri
faluban a hivatal magyar munkatársa elmondta, mennyire bánja,
hogy magyar iskolába járt a gyermekét épp ezért szlovákba
adta. Sok magyar cég van a határon túl is jelen a különféle
kirendeltségeivel. Az alkalmazottak révén az üzletekben szinte
kivétel nélkül kiszolgálják az ügyfelet magyarul, viszont a
kirakatok, reklámanyagok, termékek megnevezései magyar nyelven
már igen hiányosan vannak feltüntetve.
Visszatérve a kiinduló témához: honnan sikerült
beszerezni a kiállítás anyagait?
–Gyermekkorom óta gyűjtöm a vizuális nyelvhasználat
emlékeit, így saját gyűjteményemben is volt egy-két érdekes
darab. Amikor lefolytattuk a Kétnyelvűség Felmérő Körutat,
minden településen rákérdeztünk arra, hogy őríznek-e
valamilyen történelmi nyelvhasználati emléket. Sok érdekesség
került elő, amiket akkor feljegyeztünk s most a kiállításra
sikerült kölcsönöznünk illetve megvásároltunk őket. A
Szlovák Nemzeti Múzeum Magyar Kultúra Múzeumából és a Fórum
Kisebbségkutató Intézet gyűjteményéből is állítottunk ki
anyagot. A legérdekesebb az a bizonyos dunaszerdahelyi kétnyelvű
útjelző tábla, ami egy munkanapig áll a helyén tavaly
novemberben, s amit szintén a Kétnyelvű Dél-Szlovákia tagjai
helyeztek ki, és a Közútkezelő fűrészelt le másnap reggel.
Ezt a közútkezelőktől sikerült megszereznünk.
Medveczky Attila
|
