vissza a főoldalra

 2012.03.09. 

Egy romhalmazt hagyott ránk az előző vezetés

4,1 milliárdról 1,9 milliárdra vittük le a hiányt

Csepel önkormányzata tavaly jelentősen csökkentette a költségvetési hiányát, a vagyonvesztés lelassult. Mindeközben védett lett Csepel neve és új önkormányzati jelképeket fogadtak el. Csepel fejlődéséről Németh Szilárd (FIDESZ-KDNP) országgyűlési képviselő és polgármester úrral beszélgettünk.

 Tisztelt polgármester úr! Nagyon sokáig Csepel, Józsefváros és Kőbánya volt Budapestnek azon része, ahová nem szívesen költöztek az emberek. Mára megváltozott a helyzet?

 –Mindent megteszünk azért, hogy ez a helyzet megváltozzon, bár a legutóbbi felmérés szerint a csepeliek szeretnek Csepelen élni. Ezen belül leginkább a „történelmi” Csepelt kedvelik. A sziget, a zöldövezet nagyon sokat számít a helyieknek, és egyre többen költöznek a kertvárosi részbe, Királyerdőbe. Az pedig tény, hogy Csepel sokáig a főváros mostohagyereke volt, minden területen lemaradt: csatornázottság, utak állapota, közlekedés, beruházások. Ez a kerület a rendszerváltás után teljesen elhagyatott lett. Ennek a fő oka, az előbb említetteken kívül, az ipar, Csepel igazi erejének teljes lezüllesztése volt. A Weiss Manfréd alapította Csepel Műveket, a papírgyárat, a Magyar Posztógyárat, a vegyianyag –gyárat, a cserzőanyag-gyárat, a Mirelitét, a növényolaj-gyárat szétlopták, széthordták, úgy mond: privatizálták. Csepel virágzása a nagygyár letelepítésével kezdődött el. Báró Weiss Manfréd és leszármazottai olyan ipartelepítők voltak, akik beruházás, fejlesztés, a termelés mellett a munkásságnak is kedvező életkörülményeket biztosítottak. Ennek érdekében „élhető” munkáskolóniát hoztak létre, sőt, kórházat építettek, majd 1912-ben megalapították a Csepel SC-t is. Ezt a hagyományt a kommunista rendszer képtelen volt folytatni. 1959-ben született egy olyan kormányhatározat, ami kimondta: a csoportvezetők, művezetők kinevezésénél nem a szakmai rátermettség, hanem a politikai megbízhatóság és az ideológiai képzettség számít. A szakembereket kiszorították a vezetésből, ezért óriási baklövéseket követtek el. Például 1976. január 1-jétől megszüntették a világmárkának számító Pannónia motorok gyártását. Még a magyarok konkurensei, az NDK-ás MZ–motorok és a cseh JAWA-motorok gyártói is elképedve nyilatkoztak akkoriban erről a pártdöntésről. A jó „alapokra fektetett” gyár a 40 éves elvtársi világban teljesen meggyengült. A rendszerváltás már csak a kegyelemdöfés volt, az utolsó szög a csepeli ipar koporsójában. Erről a helyzetről Csurka István is írt 1990 decemberében.

 Tehát hazánk fiai tették tönkre a csepeli gyárakat?

 –Szándékosan, és/vagy a hozzá nem értésükkel. Sáskajárásszerű pusztítást vitték véghez. Édesapám szokta mondani, hogy a kommunisták csak ahhoz értenek, hogy másoktól elvegyék, elrekvirálják, amit az a verejtékes munkájával megtermelt. Így volt ez Csepelen is. Először lezüllesztettek mindent, megszüntették a termelést, elvették a melósok kenyeret adó munkáját, végül az ingatlanokat, a gépeket meg lenyúlták. Azok a gazemberek, akik addig a pártaktívákon osztották az észt, a komcsi ideológiát, hirtelen átvedlettek gyáriparos urakká, vezérigazgatókká, vagy a liberális demokráciát féltő politikusokká. Csepelen név szerint meg tudjuk mondani, hogy melyik elvtársból mi lett. Tudjuk, hogy mely cégeken keresztül lopták szét Weiss Manfréd dicső örökségét. Mindezt nyilvánosságra is fogjuk hozni, a Vörös Csepel című tényfeltáró könyvünk folytatásában visszamegyünk egészen a rendszerváltást megelőző időkig.

 Viszont, ha ilyen kiadványokat jelentetnek meg, akkor a baloldal politikai leszámolásról beszél.

 –Leszámolás az, amit az elvtársak csináltak: a politikai ellenfelek valamilyen formában történő megsemmisítése. Ezzel szemben mi csak az igazságot írtuk meg. Nem leszámolásról, hanem erkölcsi elszámoltatásról van szó. A csepelieknek joguk van megtudni, miért került a lakóhelyük ilyen súlyos helyzetbe, s azt is, hogy kik ezért a felelősök. A Vörös Csepel könyv sikere is ezt bizonyítja. A kiadványt eljuttattuk az összes csepeli postaládába, nagyon nagy az érdeklődés, rendkívül pozitív a visszacsatolás.

Az elszámoltatás csak politikai szinten történik?

 –Nem. A politikai elszámoltatás már megtörtént 2010-ben, a választás idején, amikor a csepeliek a változásra voksoltak. A csepeliek nem lettek Fideszesek egyik napról a másikra, hanem a szocialistákból lett elegük. S úgy érzem, a mai napig bíznak bennünk, bíznak abban, hogy újjá tudjuk építeni Csepelt.

 Tehát a csepeliek nem váltak konzervatívvá.  

–Miért várnánk el ezt a munkásemberektől? Ők először is munkát akarnak, jobban akarnak élni, mint a szüleik, és azt szeretnék, hogy gyerekeik többre vigyék, mint ők. A munka mellett biztonságot, rendet, tisztaságot, igazságosságot szeretnének. Ezért kell munkahelyeket teremteni, a tanulásra ösztönözni a gyerekeket, jó iskolákat működtetni, tiszta közéletet, rendezett környezetet kialakítani. S ezért kell az elszámoltatás is.

 Minek tudja be a csepeliek töretlen bizalmát?

 –Annak, hogy betartjuk az ígéreteinket. Azt soha nem ígértük, hogy négy év múlva itt paradicsomi állapotok lesznek. Azt viszont igen, hogy vannak olyan fejlesztések, amiket igen is végre kell hajtani. A csepeli gerincút megépítése és a csatornázás évtizedeken keresztül minden választási kampány témája volt. Viszont nem történt semmi, és ebből elegük lett a csepelieknek. Most viszont kiépülnek a csatornák, és a gerincutat is átadjuk. Kerékpárút épült a Weiss Manfréd és az Ady Endre úton. Ezeken kívül –ígéretünknek megfelelően – átadunk egy uszodát is.

 Csepel önkormányzata tavaly 2,4 milliárdra csökkentette a költségvetési hiányát. Milyen gazdasági helyzetet örököltek?

 –Ki kell, hogy javítsam: 4,1 milliárdról 1,9 milliárdra vittük le a hiányt, ami szinte országos rekordot jelent. Az említett hiányon kívül több mint 2 milliárd forintot tett ki a hosszúlejáratú hitel összege, és 10,1 milliárdos a vagyonvesztésünk. Furcsa, hogy az ügyész nem „kopogtatott” az előző polgármester ajtaján, és ebben az ügyben az Állami Számvevőszék sem folytatott vizsgálatot. Az egyik ÁSZ-igazgató azt válaszolta nekem, mikor a segítségüket kértem, hogy nem jönnek ki, mert nem érnek rá. Ezt nem hagyom annyiban, még egyszer elküldöm az ÁSZ-nak a feljelentéseket és a Vörös Csepel című könyvet, majd megkérem őket, tudnának-e mégis segíteni. Nem állítom azt, hogy mindegyik ügy bűncselekmény, viszont be kell mutatni, hogy mi áll a hatalmas mínuszok mögött. Ez a csepeliek pénze, azé a 78 ezer emberé, aki itt él. Az pedig egyértelmű, hogy az állami szerveknek ilyenkor el kell járni. Nagyon örülök annak, hogy a Parlamentben olyan jogszabályt fogadtunk el, ami után egy polgármester már nem takarózhat a kollektív, a testületi döntéssel. Egy romhalmazt hagyott ránk az előző vezetés, felújítatlan épületeket, poros, csatornázatlan utakat, lerobbant közintézményeket. Ellenben az összes értékes ingatlant eladták, a gyárakat bezárták, a költségvetést a szakadék szélére sodorták, szépen kiürítették a kasszát. Ezért tegyük föl azt a kérdést, amit Kuncze Gábor 2002-ben: hol a lé? Tette ezt ő akkor, amikor pozitív szaldós volt a költségvetés. Mindenhez van pofájuk! Visszatérve a fő témára: a politikai elszámoltatás után fontos az erkölcsi is. Ide tartozik a Vörös Csepel című tényfeltáró kiadvány.

 Arról lehet sokszor hallani, hogy az embereket nem érdekli az, hogy ki herdálta el a pénzt, hanem az éppen adott kormánytól, vagy önkormányzati testülettől kéri számon a hiányosságokat.

 –Igazuk is van, mert a választásokon a nép átruházza a hatalmát egy politikusra, egy testületre azért, hogy az ő érdekében hozzon döntéseket. Megértem, hogy a lakosok türelmetlenek, de én azt kérem tőlük, hogy bízzanak bennünk ebben a kérdésben is, az elszámoltatás lassú folyamat, de halad, és lesz eredménye. Éppen ezért fontos az elszámoltatás harmadik szintje, a jogi rész. Munkajogi és büntetőjogi szintről beszélhetünk. El kell bocsátani azt, aki felelőtlenül gazdálkodott, el kell ítélni azt, akinek a kezéhez közpénz tapad. A hatalmas békemenet is azt mutatja, hogy az emberek nagyon jól tudják, hogy máról holnapra nem tudjuk megváltoztatni a viszonyokat. És csakis együtt sikerülhet!

 A hiány csökkentésénél szükség volt–e előnytelen szerződések felmondására, és ha igen, ezekből lett–e pereskedés?

 –Mondtunk fel szerződéseket, de emiatt egyetlen egy pernek sem nézünk elébe, ami igazunkra utal. Kevesebb létszámmal dolgozik az önkormányzat, de megmaradt mindegyik óvodánk és iskolánk. Néhány intézményt át kellett szervezünk, így a Csepeli Művelődési Központot, ahol 28-an „dolgoztak”, ami gyakorlatilag kimerült a termek bérbeadásában. Ma ezt a rendszert négy ember üzemelteti. Más: a CSEVAK, a csepeli vagyonkezelő eddig úgy „működött”, hogy megrendeléseket adott ki, csak átfolyatta a közpénzt. Mi viszont létrehoztunk egy valóban működő céget, az adminisztrációt lecsökkentettük, a fizikai munkások számát megdupláztuk. Telephelyet bővítettünk, gépeket vásároltunk, és mi végezzük az útkarbantartást is. Egy példa: egy kertészeti cég hajdan nagyon sok munkát kapott a CSEVAK-tól. Most viszont fordult a kocka, ők adnak nekünk munkát úgy, hogy a CSEVAK alvállalkozóként most már nemcsak csepeli, de dél-pesti munkákat is vállal. Ez nem nagy összeg: nettó 5-10 millió forint, de a lényeg, hogy Csepelen marad, és mi a csepelieknek adunk munkát. Ezzel szemben sok „érdekes” dolog történt ennél a cégnél régebben; olyan ügyekben is feljelentést kellett tennem, ahol a számla és a teljesítésigazolás ugyan megvolt, viszont a teljesítés hiányzott. El nem végzett lakásfelújításokért például remekül számláztak annak idején.

 Összesen mennyi feljelentést tettek?

 –12 nagy ügyről van szó, ezek összefüggnek, ezért is vagy 40 címen kellett feljelentést tennünk. Voltak itt lakás-kiutalási, lakás-felújítási, útfelújítási „érdekességek”. Egy példa: 2007 óta egy több száz négyzetméteres ingatlant jogcím nélkül használ az egyik csepeli egyesület. Az is megér egy vizsgálatot, hogy a Tamariska-dombon a polgármester saját hatáskörében olyan bérleti jogviszonyt kötött, amit közterületekre szokás. Vagy ott van a volt rendőrkapitány szociális lakás-mutyi ügye. A Vörös Csepel című könyv pontosan beszámol mindenről.

 Ha már a területeknél tartunk. A Csepel Művek területét tudják-e hasznosítani?  

–Erről már volt szó, teljesen széthordták. Jelenleg papíron több mint 700 tulajdonosa van. Egy hatalmas ingatlan-bizniszt álmodnak egyesek. Ugyanis már rég nem az ipari termelésről van szó. A területet felmérték, tudják, mennyire szennyezett, és szeretnének a gázgyárhoz hasonló teljes kármentesítést végrehajtatni, állami pénzből. Ez akár 50 milliárd forintot is kitenne. Ha ez megtörténne, akkor a területet nem csak ipari célra lehetne felhasználni.

 Komolyan 700 tulajdonosról van szó?

 –A valóságban három nagy érdekcsoport uralja a Csepel Művek ingatlanait, és ők osztják meg a terület jelentős részét strómanok között. Én most megvizsgáltatom azt, hogy elvégezhető-e állami, vagy önkormányzati kisajátítás a területen. Ha igen, akkor feltétlen cselekednünk kell. Ismét hangsúlyozom: óriási hibának és bűnnek tartom azt, hogy Csepelen tönkretették az ipart. Csepelnek sok-sok helyi értéke van. De csak az újraiparosítás teremthet itt sok-sok munkahelyet, számottevő gazdasági értéket, közcélokra is felhasználható adóforintokat. Viszont hiába várjuk a befektetőket, a 700 fős tulajdonosi szerkezet, a szétaprózottság, a rendezetlenség elriasztja őket.

 Olvastam, hogy a mindenkori polgármester engedélye is kell a jövőben a Csepel név használatához. Vannak, akik visszaélnek Csepel nevével?

 –Ez az intézkedés ahhoz kapcsolódik, hogy idén Csepel újjáépítésének 300. évfordulóját ünnepeljük. A szigorúbb szabályozást az indokolja, hogy ne lehessen visszaélni kerületünk, illetve az önkormányzat nevével. A születésnap alkalmából megerősítjük a helyi identitástudatot. Új zászlónk, új címerünk van. Jelmondatunk: „Csepel: Árpád földje, a magyar ipar bölcsője”. Keressük a gyökereinket, a kapcsolatot múlt, jelen és jövő között. Régi hagyományokat élesztünk fel, így például a múlt hétvégén közösségi disznótort rendeztünk, óriási sikerrel. Csepelen közös, farsanggal, téltemetővel egybekötött disznóvágás 1942-ben volt utoljára. Színes programsorozattal, kiadványokkal, rendezvényekkel készülünk a tricentenáriumra. Július 18-át, a születésnapot „Csepel Napjává” nyilvánítjuk, ugyanis 1712-ben ezen a napon írta alá Savoyai Jenő herceg az úrbéri rendelkezését. S erre a napra helyreállítjuk az 1938-ban megszentelt, de később porig rombolt ereklyés országzászlót.

 Bevallom: soha nem gondoltam volna, hogy Csepelen éppen a disznóvágásnak van hagyománya.

 –Csepel régen – a gyártelepítés előtt - egy kis mezőgazdasági település volt, és a török kiűzése után négy sváb család kapott lehetőséget Savoyai Jenő hercegtől arra, hogy újjáépítsék Csepelt. A rendelet egyébként nagyon modern gondolatokat is tartalmaz. Nemcsak újjáépítést vár el az adományozó herceg, hanem azt is megengedi, hogy az újjáépítőké legyen a befektetett munkájuk haszna. Aki többet dolgozik, többet vállal, annak maradjon is több. Mindez nagyon rímel a kormány egykulcsos adórendszerével.

 Említette a mezőgazdaságot; az megoldható, hogy a sziget többi településéről hozzák be a közétkeztetésbe a portékákat?

 –Természetesen együttműködésre törekszünk mind a másik 11 településsel. Azonban ebben a tekintetben nemcsak a szigetben gondolkodunk. Fontosnak tartom, hogy egészséges, tápláló magyar nyersanyag és késztermék kerüljön gyerekeink asztalára. Nekünk nem kell az olasz alma, az osztrák hagyma, hanem mindenből a magyar, hogy ezzel megvédjük a munkahelyeket, segítsük a vidéket. Nagyon biztatónak éreztem tavaly ősszel a Tájegységek Napján - ahol a nagykunsági és a Szatmár-beregi települések mutatták be kulturális és kulináris értékeiket a csepelieknek -, hogy a magyar vidék és a magyar város ismét egymásra találhat.

 Tisztelt polgármester úr! Egy városrész helyi értékeinek minéműségeire hatással van a közbiztonság helyzete.

 –A Kuncze-féle liberális szellemiség, a Gyurcsány-féle bolsevik agresszivitás nagyon sokat ártott a rendőrségnek, a közbizalomnak, közbiztonságnak. Elég csak megemlítenem a megélhetési bűnözés fogalmát, vagy 2006 őszét. Csepelen megszűntették a királyerdei és az erdősori rendőrőrsöt, a rendőrség működésének homlokterébe pedig a statisztikák, beszámolók gyártása került. Az emberek pedig biztonságra vágynak, és valódi eredményeket várnak. Az elmúlt másfél évben rendet teremtettünk a sétáló utcában, a piacon. 14-ről 40 fősre emeltük a közterület-felügyelet létszámát, akik már nemcsak 8 órában, hanem 24 órában teljesítenek szolgálatot. Nyolc pár gyalogos rendőr járőrözik egész nap a kerület veszélyeztetet területein, nagyon pozitívan fogadják őket az emberek. Itt köszönnöm meg az országos és a budapesti rendőrfőkapitány uraknak, hogy emelt létszámú rendőrjárőrök szolgálhatnak nálunk. A közbizalom, a közbiztonság, a rend és tisztaság a közterületeken: kulcsfogalmak Csepel újjáépítésében.

Medveczky Attila