| 
               2012.03.21. Megjelent a Magyar Fórum XXIV. évfolyamának
              12. száma!
              
               A tartalomból:
              
               In memoriam Csurka István
              (2.oldal)
              
               Szabó László Zsolt vendége 2008.
              szeptember 23-án a Pilinszky Kávéházban Csurka István
              
               A
              80-as években a népnemzeti ellenzék egyik vezéralakja, aki
              fizikai értelemben már 1956-ban megpróbálkozott a rendszerváltással,
              majd internálását követően a 60-as évektől drámáiban, írásaiban
              szellemi értelemben feszegette a rendszer kereteit. A rendszerváltó
              elit fajsúlyos egyénisége, akit szókimondása miatt politikai
              ellenfelei többször is legfőbb ellenségükként kezeltek.
              
               Csurka úr, Ön közismert drámaíróként
              1985-ben rész vett az ellenzéki értelmiségiek monori találkozóján,
              ráadásul előadó is volt. Mi vitte oda?
              
               –
              Mielőtt erre válaszolnék, megjegyzem, hogy jóval több mint húsz
              év után az ilyen visszaemlékezéseknél, különösen egy írónak,
              arra kell ügyelnie, hogy pontosan idézze vissza akkori önmagát,
              és ne a mostani tudásával felvértezett egyéniségét, látását
              közölje az emberekkel, mert természetesen ma már sokkal többet
              tudok az akkori helyzetről az azóta történtek következtében;
              magamról is, hiszen kénytelen voltam sokat elemezni magam. Tényleg,
              mi is volt? Azt hiszem, a hatalom nem gondolta, hogy én ebbe
              belevágok. Mindent tudtak rólunk és arra gondoltak, hogy egy
              ilyen sikeres drámaíró, mint amilyen én akkor voltam (volt úgy,
              hogy Budapesten 5 színdarabom ment, azóta az országban egy sem,
              de hát ez egészen más jelentésű dolog), nos, azt gondolták:
              nem fog belevágni, nem kockáztatja a nagy jövedelmet, hírnevet.
              
               A Szakasits család a Pulitzer-díjas szíve
              csücske
              
               Ac(z)élos akció
              (3.oldal)
              
               A
              Lázár kontra Schiffer csatározásba bekapcsolódott a mindenféle
              kitüntetésekkel és díjakkal, legutóbb Pulitzer-emlékdíjjal
              dekorált Aczél Endre, élesre köszörült és mérgezett tollával
              (Nagypapa, szégyen – Népszabadság, 2012. március 17). Cikkének
              beköszönő mondata szerint Lázár János egy érzéketlen
              fatuskó. Talán azért kezdte így a mondandóját a neves szerző,
              hogy az olvasóknak még véletlenül se legyenek kétségeik,
              melyik s milyen zászló alól indult hadba, s jött indulatba. Fölpörgetett
              érzelmi állapotát nem is titkolja: most engem fog el a düh a
              Schiffer-felmenők előéletének a felemlegetése miatt. Szerinte
              ugyanis az írása címében említett nagypapát, Schiffer Pált
              Kádárék valamilyen okból kiírták a politikából.
              
               
               Földindulás premier
              
               Valódi premier előtti sürgés-forgás az Új
              Színház „összes termeiben”. Megkezdődtek a főpróbák a pénteki
              bemutatóhoz. A jelmezek készek, a díszlet a helyén, a világosítás
              rendben, de az izgalom érezhető.
              
               Ezzel
              a bemutatóval nem kívánunk „színházi forradalmat” kivívni,
              egyszerűen hatásos, emberi történet lesz – mondja Pozsgai
              Zsolt, az előadás rendezője –, Kodolányi gyönyörű műve népszínmű.
              Ormánsági emberekkel, a pesti közönség előtt talán kissé
              szokatlan környezetben. Miután szokatlan, rendkívül érdekes
              lehet. Kodolányi János valódi paraszti író, ebben a történetben
              is benne van a saját élete, bár ezt kevesen tudják.
              
               
               A Pallaviciniek nyomdokán
              
               Megdupláztuk a város vagyonát
              (4.oldal)
              
               Kakas
              Béla, Sándorfalva polgármestere:
              A 2006-os programnak pontosan az volt a lényege, hogy elinduljunk
              a várossá válás útján. A Pallavicini fejlesztési terv rövid-,
              közép- és hosszútávú tervezeteket is tartalmaz. Eddig a rövid-
              és középtávú tervfolyamatban elhatározottak valósultak meg.
              2010-ben pedig folytattuk a koncepciót, ami gyakorlatilag egy 15
              évre megfogalmazott gazdasági program. Első lépésként felmértük
              a lakosság igényeit a fejlesztések terén. Sándorfalva ugyanis
              hivatalosan 2005-től város, állapotai és hangulata egy nagyközségét
              idézték. Tehát az első négy évben azokat a városi funkciókat
              akartuk megvalósítani, melyek összhangban vannak a város
              teherbíró képességével és a pályázati lehetőségekkel.
              Ezek közt volt a 600 milliós iskolafelújítás, a buszpályaudvar
              felépítése, a Pallavicini-kastély és a Budai-ház 200 milliós
              renoválása, az ifjúsági ház megépítése, a városközpont
              rendbetétele, a bölcsőde bővítése és az öregek napközi
              otthonának felépítése.
              
               
               Helyi értékek és fejlesztések Schmittné
              Makray Katalin asszony szülővárosában
              
               Újra tudtunk fejlesztési tartalékot képezni
              a hegyháti településen
              (4.oldal)
              
               Mi
              jellemezte az előző költségvetési évet? – kérdezem Kovács Tildától, Vasvár polgármesterétől.
              
               –
              Az előző költségvetési év igen csak negatív előjelekkel
              indult, hiszen 90 millió forintos hiánnyal kezdtünk, és az köztudott,
              hogy Vasvár és a Hegyhát gazdaságilag hátrányos térségben
              található. Év végén azt mondtam munkatársaimnak, hogy csak
              az Isten segítségének tudhatom be azt, hogy egy ilyen recessziós
              helyzetben helyi vállalkozásaink, üzemeink olyan jó évet zártak,
              hogy ezáltal nekünk is várakozáson felüli adóbevételünk
              lett. Így mindazon félelmeink, melyekkel az évet indítottuk
              elmúltak, sőt a város az elmúlt 20 év egyik legjobb költségvetését
              zárta, tehát az összes hitelünket vissza tudtuk fizetni. Azon
              fejlesztési pénzeknek egy részét is tudtuk pótolni, melyeket
              felhasználtunk részben pályázatokra, részben pedig a működésre.
              Tehát fejlesztési tartalékot képeztünk.
              
               
               Magyar többségű választókerületet kér a
              KMKSZ
              
               Direkt magyarellenes erőkre szavaznak magyar
              nemzetiségűek (5.oldal)
              
               Interjú Kovács Miklóssal, a KMKSZ elnökével
              
               Van-e valami tanulsága önök számára a
              szlovákiai választásoknak?
              
               –
              Ezt a kérdést máshogy és másnak kellett volna feltennie.
              Hiszen a szlovákiai magyar és félmagyar párt vezetőinek
              kellett volna a tanulságot levonni a kárpátaljai helyhatósági
              választások eredményiből. Az egésznek a tanulsága, hogy a
              magyarországi politikai ingerküszöböt nem éri el, ha a magyar
              szervezetek a kárpátaljai választásokon a vártnál jóval
              kevesebb szavazatot kapnak. A kárpátaljai választásoknak
              kellett volna jelzésértékűnek lenni, hogy lássák, az elszakított
              területek magyar lakosságának morális, szellemi degradációja
              elérte azt a fokot, mikor direkt magyarellenes erőkre szavaznak
              magyar nemzetiségűek.
              
               
               Kosárlabdában eltüntethetjük Trianont
              
               Rátgéber László a férfi kosárlabda-válogatott
              szövetségi kapitánya (6.oldal)
              
               Úgy
              látom, az utóbbi időben némi erősödést, színvonal-emelkedést
              mutat. Nagy öröm látni a Szolnok vitézkedését a nemzetközi
              porondon, és ugyancsak öröm, hogy jövőre a Körmend és a
              Paks is megméretheti magát az európai kupákban. Fontos ez a
              magyar kosárlabda számára, és segítheti a válogatottat is.
              Egyrészt az itt szereplő magyar játékosok nemzetközi rutinnal
              vérteződnek fel, másrészt egy-egy jól szereplő magyar
              klubcsapat jelentősen javítja a magyar kosárlabda nemzetközi
              megítélését. Elsőre talán mindkettő apróságnak tűnhet,
              ám ezek valójában nagyon fontos összetevői a sikernek!
              
               
               Március 2-án, pénteken „Emlékezés a viszontagságos
              évekre” elnevezésű emlékkonferenciát rendezett a beregszászi
              plébánia Pásztor Ferenc volt beregszászi plébános, főesperes
              emlékére, aki 1951-ben halt meg a terror mártírjaként Szibériában.
              Michels Antallal, a Beregszászi
              Szent Kereszt Templom plébánosával, a Bereg-Ugocsai kerület
              esperesével a múltat idézzük meg. (7.oldal)
              
               
               Eszme nélkül nem él, csak létezik az ember
              
               Cselekedetet világító fáklya a jövő
              nemzedékének (9.oldal)
              
               Dr. Szájer József
              szerint a hamisítás, az igazságért való küzdelem nem ért véget,
              mert ma is vannak olyanok, akik megpróbálják jelentéktelenné
              tenni a mártír Bauer Sándor emlékét; a fideszes európai
              parlamenti képviselő erről Bauer Sándor szobrának avatásán
              beszélt március 18-án Budapesten.
              
               A
              VIII. kerületi Mátyás téren elhelyezett és Hargitai Ottó által
              alkotott szobor Bauer Sándornak állít emléket, aki 1969. január
              20-án felgyújtotta magát a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében,
              így tiltakozva Magyarország szovjet megszállása ellen. Bauer Sándorról
              a közelmúltban utcát neveztek el, és a Nemzeti Múzeum falán
              tábla hirdeti tettét. Először, 2000-ben a Magyar Igazság és
              Élet Pártja józsefvárosi önkormányzati képviselői vetették
              föl a helyi újságban, hogy Bauer Sándornak emléktáblát kéne
              állítani. Eltelt 12 esztendő és Vácz Gyula, Bauer Sándor
              nagybátyja a szoboravatáson közli: a
              VIII. kerület számára ajándékozom Bauer Sándor szobrát. Kérem,
              vegyék át tőlem olyan nagy szeretettel, mint amilyen
              szeretettel én azt felállítottam. Az avatáson részt vett
              dr. Kocsis Máté országgyűlési képviselő, Józsefváros polgármestere,
              László Tamás országgyűlési képviselő, Rákospalota polgármestere,
              Pályi Gyula Dunabogdány polgármestere és Döbrentei Kornél
              Alternatív Kossuth-díjas költő. Több 1956-os szervezet képviseltette
              magát, és az emlékező ünnepségen megjelent Bauer Sándor
              hajdani tanítónője és osztálytársai is.
              
               
               Ahol az anyag költészetté válik
              
               A képzőművészetet szent ügynek gondoltam
              (10.oldal)
              
               Beszélgetés
              Csíkszentmihályi Róbert szobrászművésszel
              
               Igaz, hogy az 1945 tavaszán ledöntött Tisza
              István- szobor egyik figurája, az oroszlánfej az ön kertjében
              van? Tudtommal a hatalmas oroszlánt, ami Tisza István szobra
              felett egy oszlop tetején terpeszkedett, a hatvanas évek végén
              szétfűrészelték, a nyersanyagot pedig szobrászoknak adták
              oda.
              
               –
              Igaz a hír, és már több újságcikkben megjelent, hogy a
              kertemben őrzöm ezt az oroszlánfejet. Az oszlopon ugyanis egy kígyóval
              viaskodó oroszlán volt látható. Minden valószínűség
              szerint darabokból faragták a figurát, mert nagyméretű oroszlán
              volt. Eredetileg tehát az oszlop és az oroszlán a Parlament előtt
              állt, majd a Tabánba került. Később teljesen lebontották.
              Miután kiköltöztem Szentendrére, rövid időn belül
              kapcsolatba kerültem a Fővárosi Emlékmű Felügyelőséggel,
              hiszen fiatal kollégáimmal együtt akkortájt utcatáblákat,
              emléktáblákat készítettünk. Felajánlották, hogy a Kiscelli
              Múzeum udvarán álló kőraktárból vihetünk magunkkal annyi követ,
              amennyit akarunk. Így történt, hogy a két méter átmérőjű
              oroszlánfejet hazahoztam a kertbe gyerekmászókának. Bevallom,
              akkor még nem is tudtam, hogy a Tisza-emlékműről van szó. Egy
              teherautónyi követ hoztam el onnan, főleg a háborúban megsérült
              emlékművek, lépcsők anyagait.
              
               
               Végzetes szenvedély
              
               (Bizet: Carmen című operája a Győri
              Nemzeti Színházban)
              (12.oldal)
              
               A
              győri Carmen vezérfonala így az örökérvényű emberi érzés:
              a szenvedély. Káel Csaba szerint az embereket szembesíteni kell
              azzal, hogy érzelmeink mégsem vesztek ki, mindig motiválnak
              minket, s gyakran felülkerekednek a logikán is. Pedig az emberek
              vágynak az erős érzésekre: egy lángoló szerelemre, mély
              kapcsolatra. A Carmen mestermű, folyamatosan hömpölygő ,
              pazarul hangszerelt slágerek egymásutánja.
              
               Carmen
              személyében ott él a szabadságvágyunk, a romantika iránt érzett
              vonzalmunk – írta a műsorfüzetbe a rendező, s valóban a
              darabban nincs semmi ferdítés, a rendező mindent a zenének
              rendel alá. Gondolom, ezzel aztán felháborítja az aberrációkhoz
              szokott és szoktatott kritikusok jó részét, csak hát meg kéne
              végre vizsgálni, hogy néhány műítésznek, vagy a közönségnek
              rendezünk- e? Példamutató vidéki szokás szerint – ettől
              nagyképűen Debrecenben térnek el – a dalművet magyarul adták
              elő, így senkinek sem jelenthetett problémát a történet követése.
              Káel Csaba rendezése bemutatja, hogy Carmen nem a végzet
              asszonya, nem is prostituált, hanem a korlátok nélküli szabadságot
              testesíti meg.
              
               
               
               Keresse a Magyar Fórumot csütörtöktől az
              újságárusoknál, vagy fizessen rá elő!
              
               Kiadóhivatal: 1092 Budapest, Ráday u. 32.,
              I. em. 3. Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1575. Telefon és
              telefax: 781-3236, 06-30/754-5017. E-mail: info@magyarforum.hu 
              
               Kiadja: A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány.
              
              
             |