vissza a főoldalra

 2012.03.23. 

Felperzselt Felvidék

Leégett Krasznahorka vára. A ki tudja milyen kezek gyújtotta lángok, szimbolikus pusztítást vittek véghez. A magyar történelem részét képező vár, melyet az Ákos nemzetségéből való Bebekek építettek, majd évszázadokon keresztül az Andrássyak dicsőségét hirdette, ugyanazon napon égett porig, amikor a Magyar Koalíció Pártja másodszor sem került be a szlovák parlamentbe. Ezzel párhuzamosan a Bugár Béla fémjelezte Híd nevezetű párt újra része a szlovák politikai hatalomnak. Bár Bugár nevét hallva inkább a korrupció és a gorilla botrány jelenik meg, a felvidéki magyarság végső asszimilálását segítő szlovák-magyar párt mégis mandátumot nyert.

 A Felvidéken kiteljesülő folyamat nagyobb hatású, nagyobb történeti mélységből ered, mint amit az MKP kudarca látszólag jelent. Ugyanis a felvidéki magyarság ledarálása, egy szlovák nemzetállam létrehozása nem önmagában a trianoni tragédia kiteljesedése, de halálos fenyegetésként jelzi, hogy másfél évszázad alatt minden megváltozhat. Másfél évszázad alatt egy nem létező állam, egy éppcsak kialakuló nemzet, ezer év államiságát, történelmét törölheti el a föld színéről.

A szlovák nemzeti öntudat és a Magyarországról való leválás gondolata alig 150 éves. Ha Robert William Seton-Watson az angol gyarmatbirodalom világában – tehát lényegében a mai globális kultúra bölcsőjében – szocializálódott, és a liberális Herbert Fisher szárnyai alatt véleményformálóvá avanzsált történész nem kapja azt a megbízatást, hogy Masarykhoz fűződő barátságát megfejelve, már 1908-ban a Nemzetiségi (faji) problémák Magyarországon, majd 1924-ben az Új Szlovákia címmel könyveket adjon ki, akkor ma Szlovákia nem létezne. Feltáratlan, hogy Steton-Watsont kik, milyen erők emelték a brit Háborús Kabinet ellenséges propaganda osztályára. 1917-ig ugyanis az angol kormány nem támogatta egy északi és egy déli szláv állam létrehozását az Osztrák-Magyar Monarchia területén, így Steton-Watson-t igyekeztek marginalizálni. 1917-től, Balfour külügyminisztersége alatt, azonban Steton-Watson elképzelése támogatókat kapott, így kerülhetett a hírszerzés propagandaosztályára. Érdekes egybeesés, hogy Izrael megteremtését Balfour brit külügyminiszter Lord Rotschildhoz intézett 1917. nov. 2-i levele (egy palesztinai „zsidó nemzeti otthon” megteremtéséről) emeli reális elképzeléssé.

Azóta mindkét szláv állam, a déli Jugoszlávia és az északi Csehszlovákia, felbomlott. Előbbi véres háború, utóbbi pedig alku eredményeként. Így jöhetett létre az önálló Szlovákia. A magyarság, az Európában semmihez sem fogható magyar kultúra, a germántól és a szlávtól eltérő egyedi magyar gondolkodás, ami mégis része a nyugati és az európai keresztény/keresztyén civilizációnak, az új szláv államnak terhes. Akárhogyan forgatjuk, a szlovák politika meg akarja szüntetni, el akarja törölni a felvidéki magyarságot. Az elszlovákosítás, a magyar történelmi emlékek, mint a most leégett karasznahorkai vár szlovákká hazudása, a magyar iskolák ellehetetlenítése, a kettős állampolgárság körüli jogfosztások mind az a célt szolgálják, hogy a Felvidék – mostmár Szlovákia – magyar eredete, évezredes magyar múltja törlődjön ki. Esetleg a Csallóköz megmaradhat valamiféle rezervátumnak, ahol a hagyományőrzők és a néptánc együttesek évente összegyűlhetnek megrészegedésig danolni és boroskofolát inni magyar vörösborból.

Sikert csak akkor érhetnek el, ha a Felvidéken élő magyarság feladja. Ha elveszti érdeklődését, azonosságát és kényelmi, valamint anyagi okokból enged a nyomásnak. A feladás első lépése az álkiegyezés, a látszólagos kompromisszum elfogadása, ahol a megegyezés lényege, hogy a magyarok mindent elfogadnak, feladják identitásukat, és nem is álmodnak az esetleges önállóságról, miközben a szlovák fél esetleg megengedi, hogy a csallóközi településeken legyen magyar nyelvű helységtábla, természetesen csak a szlovák alatt.

Az álkiegyezés erőltetésére, elfogadtatására létrehoztak egy szlovák-magyar vegyes pártot. A korrupciótól terhelt vegyes párt bejutott a szlovák parlamentbe, míg a magyar érdekeket képviselő MKP nem. Ez már az önfeladás jele. A gazdaságilag leszakadó, azaz szándékosan lezüllesztett déli területek elszegényedő magyarjainak egy része inkább szavaz Ficora, esetleges munkahelyek reményében, mint saját magyar pártjára. A feladás ilyen foka nem csak a felvidéki magyarságot veszélyezteti.

Most Magyarországnak a magyar ügy mellett elkötelezett kormánya van. Már az megdöbbentő, hogy ez nem értetődik magától, hogy ez valami különleges kegyelmi állapot. De, így van, hosszú időszak után végre a magyar kormány nem csak nevében magyar. Természetesen a felvidéki magyarság feladása mögött, a megkeseredés, a kiúttalanság lelki állapota mögött is a 2002 és 2010 közötti, és a rövid cezúrák kivételével, az azt megelőző 50 éves időszak nemzetrombolása áll. Tehát ne a felvidéki magyarokat okoljuk, hanem minden erőnket összefogva és a mostani kormány elkötelezettségét kihasználva próbáljunk fordítani az elkeseredettségen!

A fordulat elmaradásának következményei beláthatatlanok. A Felvidék példája jól mutatja, milyen gyorsan megváltozhat minden. 1912-ben senki sem gondolta volna, hogy Krasznahorka vára szlovák fennhatóság alatt égjen le. Ma el sem tudjuk képzelni, hogy Budapesten, Esztergomban, vagy Visegrádon 2112-ben ne beszéljenek magyarul. Pedig nem elképzelhetetlen.