vissza a főoldalra

 2012.03.23. 

A történelemhamisítás leleplezése

A hatodik koporsó apródjának titkairól a Térszínházban

Tavaly a Könyvnapon sikerült megkapnom Csurka István Két dráma című könyvét, és végre elolvashattam A hatodik koporsót. Eladdig csak hallottam róla, és hiába villanyozott fel már a címe is, sehol nem kaptam meg a Havi Magyar Fórum 2010-es karácsonyi számát, ahol először megjelent. Csöpp színházunkat, a Térszínházat, a több évtizedes működés és a gazdag repertoár ellenére, 2010 nyár elején pusztulásra ítélte a Hiller kommandó, és a kisemmiző negatív spirál. Hogy-hogy nem 2011-ben sem szűnt meg. Csurka István darabja olyan mélyen érintett, olyan elemi erővel szólított meg, hogy a színházi műhelyünkre kimondott végzés ellenére, nem mondtam le A hatodik koporsó megrendezéséről. Bíztam a jövőben, bíztam a kétharmad önjavító képességében…

 Elragadott a képzelet. Vége az Aczél -óvodások bulvár intellektualizmusával és üres ideológiáival tűzdelt teatralitásnak. Új alapokra épül a magyar teátrum. Népszínház születhet. Népszínház, nem célzott korosztály, nem célzott rétegközönség, nem valamely divat, de a mindannyiunk lelke mélyén élő szeretet, élni akarás, a nemzeti önbecsülés és emberi méltóság jegyében. Rólunk szóló, hozzánk szóló előadás lehet Csurka István darabja. A kollektív emlékezet feltámasztása lesz a történelem meghamisítását leleplező mű, mert nincs olyan magyar család, akit nem érintett Trianon, aztán a II. világháború, majd Rákosiék vérengzése, ‘56 és a kádári megtorlás. Mindenki a bőrén érezheti ma már ‘89 utáni habozásunk, döntésképtelenségünk következményét. Földönfutókká, kisemmizettekké lettünk a ránk zúduló bősz liberalizmusban. És a félelem, hogy erről gondolkodjunk!? Az aztán végképp a globálnyikok martalékává teszi még gyermekeinket és unokáinkat is!

Terveztem. Merészen. 2012 Tavaszi fesztiválján, a Nagycirkuszban kerül színre A hatodik koporsó. Aba-Nováktól ihletetten, a cselekmény fikciója szerint a trianoni döntést leleplező dokumentumfilm stábja pedig légtornászokkal kiegészítve…

Csurka Istvánt az elemzésem és tervem meglepte, néhány napos gondolkodás után megadta az engedélyt, kezdjek hozzá a körülmények megteremtéséhez. Örült jelentkezésemnek, átható mosolya, akár Popjeluskóé, a lengyel mártír papé, máig hitet támaszt bennem, pedig 2011 őszére kiderült, abból a népszínházból semmi sem lehet, és fél évre rá a hiány is ránk szakadt az ő halálával.

A meghatározó szellemek munkái kiegészítik, beteljesítik az életművet, dogoznak, hatnak tovább az alkotók földi létének bevégzése után is. Nem hagyott nyugodni A hatodik koporsó. A felelősségemet különösen fokozta, hogy az irodalmi és színházi közélet a darabról nem vett tudomást, vagy inkább agyonhallgatta, ráadásul barátaim közül még a színházhoz jól értők sem fedezték fel a darab különleges és a magyar drámairodalomban egyedülálló értékeit. Többen unalmasnak, statikusnak vélték, mások el sem olvasták. Ebbe nem lehetett belenyugodni. A reményem ugyan szertefoszlott, hogy valaha is megrendezhetem Csurka István népszínházi dokumentumdrámáját, de a művet testközelbe hozni, annak élmény olvasatát, cselekvő elemzését adni nyilvános olvasópróbán, az módomban állt.

Így került sor 2012. március 11-én vasárnap 16 órakor, Óbudán a Térszínházban, arra a nem mindennapi élményre, aminek részese lehettem. A csurig megtelt csöpp színházunkban, a közönség odaadó figyelme és képzelete életre hívta Csurka István művét. Színházi külsőségek és technika nélkül, szerény és puritán körülmények között. Sokan tornapadokon ültek, mert még székünk sem volt elég. Az ábrázolás legcsekélyebb illúziója nélkül, csupán a drámai szöveg érzékletes felolvasásával és cselekvő elemzésével, a darab és a cselekmény terének és idejének puszta jelzésével sikerült a közös alkotásba a közönséget bevonni, amit nyílt színi tapsok, élénk reagálások, nevetés, elmélyedés, sóhajok, beleszólás, ” bizony, így volt” síri csönd és könnyes szemek mutattak.

 A dráma több rétegű tárgyának, szuggesztív, leleményes nyelvének, és dramaturgiai mesterfogásainak példáival vezettük be a rendhagyó olvasó próbát. Meghívott vendégünk dr. Bíró Zoltán tanár úr volt. A dráma időszerűségét emelte ki, ami aztán a későbbiekben nagyon is igazolódott. Hangsúlyozta a mű adatolt tényszerűségét, és ugyanakkor azt az írói intuíciót és gondolati bátorságot, ami Csurka István írásait mindig is jellemezte, de A hatodik koporsóban különös erővel ragadja el az olvasót.

Ezt követően a két részes dráma első részének felolvasására került sor. Meg-megállítottam, megmagyaráztam a helyzetet, és elemeztem a szituációban értelmezhető és a közönségnek kiszóló kétélű mondatokat, persze csak ennyit, hogy a folyamat lendülete, a cselekmény fő sodra ne vallja kárát, ezért aztán sokszor bele-belekiabáltam utalásaimat és utasításaimat, mint a „filmrendező” a felvételkor vagy a karnagy a próbán. Ez ritka nagy figyelmet követel meg a színészektől, a nézőktől egyaránt, és persze a rendező tömören és érzékletesen kell fogalmazzon. Ez nem mindig sikerült, de a társak, a közönség is!, kisegítettek.

Az első rész témája a trianoni titkos értekezlet, amelyen Magyarország szétdarabolását döntik el az amerikai pénz- és iparmágnások, és a brit külügyminiszter és társa. Semmi erkölcsiség, csak a nyers anyagi érdekek vezérlik a világuralomra törő résztvevőket. Ebben a részben tudjuk meg a színpadi tér működését, megismerjük a két főszereplőt: a Kivégzett Forradalmárt és a történelmi leleplezést irányító, a történelmi pert indító Apródot, a Hatodik Koporsó Apródját, a Kivégzett Forradalmár unokáját.

Ezt megelőzően be kellet mutatni a játék és cselekmény terét és annak működését.

A teret határoló falak, ajtók: jobb hátul barokk szárnyas ajtó, ha kinyílik, látni a kastély aulájának színes üvegablakait. A bal oldali falon átjár az Apród, a jobb oldali falon rejtett ajtó, belesimul a kárpitba.

A térelemek: koporsó, (tárgyaló) asztal, távközlő üvegkalitka.

A térelemek szürrealizmusa: a koporsó akkora, hogy ketten is, az Apród és nagyapja, a Kivégzett Forradalmár is belefekhetnek. Az asztal a székekkel együtt előregurulhat jobb hátulról. Az üvegkalitka, ahonnan Harchow jelenti az eseményeket, hirtelen eltűnésre és megjelenésre alkalmas süllyesztőt rejt.

 A térelemek mellett nagy szerepe van a tér tagolásában a fénynek, és fényváltásoknak. A megidézett trianoni döntéshozók, ha az Apród kérdéseket tesz fel nekik, egyenként fénycsóvába kerülnek, és ugyanakkor a kérdezőt nem látják, bár ott van testközelben. Térképző elem a számonkérés pillanataiban az Apród „ sztereó hangja” is, ami a mindent megfigyelő és mindent lejelentő Harchow főhadnagyot, ezt a mindenre kész gyilkos besúgót a vaksággal együtt olyannyira megtéveszti, hogy bohóctréfává fokozódik zavarodottsága. A barokk szárnyas ajtón bevonuló, területet felosztó bizottsági tagok, az aula pompázatos fényei által hátulról ellenfényben, majd sziluetté sötétülten jönnek szertartásosan a terembe, és hirtelen vakító fényben állnak meg a tárgyalóasztal előtt.

A szereplők egyik része a Hatodik Koporsó Apródja, a két Feltaláló, a Szállító munkások, élők, a Kivégzett Forradalmár, az Apród nagyapja megidézett, miként a trianoni döntéshozók és Harchow is. A tér elemeinek (üvegkalitka, koporsó, tárgyaló asztal) és a teret tagoló és határoló fények, hangok, falak és ajtók fent leírt valósága és szürrealizmusa részben a történelmi hazugságokat leleplező találmányt, az „időgépet”, részben a cselekmény szereplőinek élő és megidézett voltát jelenítik meg.

A második részben maga a területi bizottság formális döntése áll a középpontban, és a francia miniszterelnök Clemenceau és a Kivégzett Forradalmár összecsapása. A francia Tigris itt már csalódott rozmár, el kell viselje a Kivégzett Forradalmár vádjait, és belátja, hogy Franciaország győztes,de semmit nem nyert.

A végkifejlet előtt a határtárgyalások közepette, mint ellenpont, végre a nagypapa sokadszori kérését, hogy mi történt a nagymamával, azaz a Kivégzett Forradalmár özvegyen maradt ifjú asszonyával, tudhatjuk meg – késleltetés, keresztszövés, ellenpont!! A cselekmény líraisága itt a legszívszorítóbb, a szerelem boldog pillanatait felidézve.

A hatodik koporsó témája komor, a cselekményt, akár Shakespeare színházában, bohóctréfák és lírai rezdülések ellenpontozzák. A történelem hamisításának leleplezése megtörténik. Egy null az Apród és kivégzett Nagyapja javára,… és a javunkra, mai magyarok.

Vasárnap este az Apród végszavára:”Meg van fizetve”, a csönd beszélt, majd bemondtam, hogy „Függöny!” – ugyanis nincs függönyünk. Erre ocsúdott a közönség, és véget nem érő vastaps következett A színészek megrendülten felsorakoztak. Többen, az apródot olvasó Bucz Magor és a kivégzetett elénk teremtő Kovács Ákos, meg a közönségből is sokan, az ég felé néztek, fölmutattak oda, ahonnan velünk örvendezik átható mosolyával Csurka István.

Bucz Hunor, a Térszínház igazgatója