|
 2012.03.23.
A munka szenvedélye és a kifejezés méltósága
A négygenerációs csoda lenyomatai Hódmezővásárhelyen
A magyar kultúra
különleges, generációkon átívelő kapcsolatait, annak a mai
művészetre gyakorolt hatásait hivatott bemutatni a hódmezővásárhelyi
Alföldi Galéria Lechner – Szmrecsányi – Boldi kiállítása.
A klasszikus szobrászművészet egyik leghitelesebb kortárs
megfogalmazója, Szmrecsányi Boldizsár – művésznevén Boldi
– gyűjteményes tárlata a család eddig soha sehol ki nem állított
alkotásaival kiegészülve nyújt bepillantást a művészet
alkotókon és korokon átívelő örök valójába. A kortárs
magyar szobrászművészet meghatározó alakja, a Vásárhelyi Őszi
Tárlatokon rendszeresen kiállító és annak fődíját is
elnyerő Boldi műveivel tiszteleg ükapja Lechner Ödön építész
és elődei, a Lechner-Szmrecsányi család művészvénával megáldott
tagjai előtt. Hát bizony, azt kevesen tudják, hogy a XII. kerületi
turulszobor, s más egyébként jeles köztéri szobrok alkotója,
Szmrecsányi Boldizsár, Lechner Ödön ükunokája, s egy négygenerációs
művészcsalád sarja. A művészt Boldi néven ismerik a világ művészetbarátai,
alkotásai megtalálhatók Európa, Afrika és Dél-Amerika közterein
is. Jól mondta Lázár János, Hódmezővásárhely polgármestere,
hogy a művészet szeretete és az alkotási vágy: mindkettő
jellemzi a Lechner és a Szmrecsányi családot.
A 2008-ban elhunyt olasz szobrász, festő és keramikus,
Pietro Cascella így írt Boldi művészetéről a Háromkirályok
aranyat, tömjént és mirhát vittek ajándékba a Királyok Királyának.
A mi Boldizsárunk (Boldi) a szobrászatát ajándékozza az
embereknek. Boldi látja a nyers kőtömbben a benne rejtőző
alakot, és azoknak is megjeleníti azt, akik a szobrászathoz kevéssé
értenek. Művei tekintélyt parancsolóak, még akkor is, ha nem
leplezik le azt a titkot, amely a geometriai formák szigorúságából
fakad. Művészünk úgy varázsolja elénk alakjait kőbörtönükből,
miképpen az ördögűző űzi ki a démonokat, megmutatva őket a
világ számára. Boldi ősrégi szerszámokkal dolgozik,
ugyanolyanokkal, amilyeneket a régi mesterek is használtak,
ilyen például a hegyes kővéső – ami tulajdonképpen egy
kihegyezett nagy szög, aminek élezése szakmai titok – vagy a
szobrászvéső, a körmös és fogazott kővéső vagy a reszelő.
De azért a szobrászkalapács, a sulyok az , amitől életre
kelnek ezek a szerszámok: azzal kell odaütni, és újra meg újra
odaütni ahhoz, hogy megjelenhessen a kőtömbben megbújó forma.
S mindez óriási türelmet és óvatosságot igényel, nehogy az
egész tönkremenjen. Ennek a fáradtságos munkának az az eredménye,
hogy Boldi művei, annak ellenére, hogy kortárs alkotások, mégis
az antik szobrászat ízét hordozzák. A munka szenvedélye és a
kifejezés méltósága köti őt a klasszikus plasztika remekműveihez.
A kiállítás látogatói Boldi márvány- és gránitszobrai
– így pl. Concerto (2010), Csillagnéző (2003), Tánc (2009),
Zene (1999), Európa (2000), Színház (2000), Jópásztor (2000),
Anya gyermekével (2000, 2001, 2002), Genezis (2004), Bölcső
(1996), Hajnal (1999), Brazil (2010) – találkozhatnak Lechner
Ödön építész (1845-1914) eredeti tervrajzaival, épületének
korabeli fotóival, Lechner Gyula (1841 - 1914) festőművész, műfordító
tájképeivel, ifj. Lechner Ödön festőművész (1874-1910)
csendéleteivel, valamint Szmrecsányi (Pajtás) Ödön festőművész
(1875-1954) világháborús, huszár és kocsmai életképeket ábrázoló
karikatúráival is.
Lechner Ödön építész, a magyar stílusú
szecesszió úttörője. Bátyja, Lechner Gyula és fia, ifj.
Lechner Ödön (Lechner János Ödön) festőművészek. Lechner
Ödön az építészeti részletképzés tekintetében egyre inkább
a magyar folklór, az ázsiai illetve perzsa és indiai díszítőművészet
felé fordul. 1891-ben Pártossal együtt megnyerte a Magyar Iparművészeti
Múzeum és Iskola tervpályázatát „Keletre magyar” jeligével.
A kiállításon –többek közt – látható a Japánban
1990-ben és Londonban 1988-ban rendezett Lechner-kiállítás
plakátjai, a Hermina úti villa főhomlokzata, lépcsője, alja
1911-ből és Franz Würbel képe Lechner Ödönről 1885-ből.
Remekbe szabott az Iparművészeti Múzeum 1911-es képe, és még
látható a villamossín az Üllői úton. Szintén rajzon látható
a városligeti régi korcsolyacsarnok, és a kőbányai templom
1911-ből. Nagyon érdekesek Lechner Ödön gyermekkori rajzai így
a Vízesés malommal, a Rőzsehordó és a Tájkép rommal. Lechner
Gyula eredetileg gyakorló ügyvéd volt. Majd szobrászattal
meg terracottagyártással kezdett foglalkozni és részt vett a
Magyar Királyi Operaház, a városligeti jégcsarnok, a budaörsi
templom, az államvasúti nyugdíjintézeti palota és a kecskeméti
ház díszítési munkálataiban. Később a festészetre adta magát
s arcképeivel állat- és tájfestményeivel gyakran lehetett találkozni
a budapesti kiállításokon. 1878-ban középtanodai és tanítóképezdei
oklevelet nyert. 1879-ben a budapesti VIII. kerületi reáliskolában
alkalmazták rajztanár gyanánt, majd egy évvel később a fővárosi
iparrajziskolához helyezték át, ahol 1912-ig működött. Mint
műfordító nagy érdemeket szerzett Madách Imre: Az ember tragédiájának
német fordításával. Érdekesség, hogy testvérével, Lechner
Ödönnel egyazon napon hunyt el, 1914. június 10-én. A kiállításon
szerepel pl. a Tájkép tehénnel, a Tenger sziklákkal, a Falusi
táj házzal, a Falurészlet templommal, Tengerpart, Sétakocsikázás
Lechner Lóránddal c. festménye. Ifj. Lechner Ödön
Budapesten végezte el iskoláit, a belvárosi reáliskolát,
ahonnét a bonni gazdasági akadémiára ment. Gyerekkorában Komlósy
Ede festőművész tanította. Ebből az időből egy naiv, de
friss és talentumra mutató erdőtanulmány maradt fenn róla. Az
a határozott szándéka, hogy tisztán művészi munkára adja
magát, a szokottnál kissé későbben jelentkezik, harmincegy éves
korában. A tanítója Fényes Adolf, mellette fest plein-airt. Művészi
fejlődésére erős hatással van az az út, amelyet a japán-orosz
háború előtt tesz Egypitomon át egész Japánig. A legerősebben
viszont az olasz impresszionisták vannak rá hatással, mindezt jól
mutatja a Campidoglio, a Tuniszi táj, a Virágcsendélet és a
Krizantémok. Szmrecsányi (Pajtás) Ödön katonatisztnek
készült, majd 1903-ban a Műcsarnokban Pajtás művésznév
alatt mutatkozott be a katonaéletet bemutató színes karikatúráival.
Katonai pályáját 1906-ban cserélte fel végképp a festészettel.
Drezdai, müncheni és párizsi művészeti iskolákban járt,
rendszeres főiskolai tanulmányok nélkül képezte magát. A
Szinyei Társaság alapító tagjaként részt vett a társaság
évenkénti tárlatain. Sáros-Darócon rendezte be műtermét.
Elsősorban a katonai és lovaséletből vett szatirikus, színes
rajzai váltak népszerűvé, de tájképeket is festett. 1952-ben
jelent meg illusztrációival Móra Ferenc A didergő király c. műve.
Megkapó a kiállításon a Felvidéki táj, báró Hatvani Irén
és báró Hatvani Ferenc, Falusi utca, Kaszárnya c. képei,
ahogy kocsmai életképeket ábrázoló karikatúrái is. A kiállítás
különleges és értékes darabja Rippl-Rónai Józsefnek Lechner
Ödönről, a „magyar szecesszió atyjáról” készült portréja,
de igazán egyedi az a Czóbel Béla-rajz is, melyen Szmrecsányi
(Pajtás) Ödön jelenik meg Hatvany bárónál. A Lechner –
Szmrecsányi – Boldi tárlat április 12-ig látogatható.
Medveczky Attila
|
