|
 2012.03.30.
Szabadságharc
Magyarország 1990
utáni történetében még nem fordult elő, hogy hivatalban lévő
kormány mellett ennyien kiálltak volna. Még nem fordult elő,
hogy a március 15-i ünnepségen a hivatalban lévő miniszterelnök
megtöltse a Kossuth teret és a környező utcákat. És még az
sem fordult elő, hogy a hivatalban lévő miniszterelnök valódi,
élettel telt, mozgósító és bizakodásra okot adó ünnepi
beszédet mondjon.
Nem fordult elő 2012. március 15-ig.
A 48¨C49-es
szabadságharcra és az összes szabadságharcra ünnepi beszédben
emlékezni egy elnyomott, kisemmizett, megalázott országban csak
úgy lehet, hogy a szónok egyben egy új szabadságharcot, egy
programot, a felemelkedés lehetőségét kínálja. A szónok
szavai csak akkor hitelesek, csak akkor hatolnak a szívig, csak
akkor töltik el a testet tettre kész energiákkal, ha az ünneplők
nem csak szavakat, nem csak egy jól kidolgozott beszédet, de
mintát, viselkedési mintát kapnak. Beszélni a bátorságról
és bátran cselekedni nem ugyanaz. Az ünneplő tömegből akkor
lesz a szabadságát kivívni képes nemzet motorja, az ünneplők
hazatérve akkor tesznek meg mindent nemzetük felemelkedéséért,
ha a látott viselkedési mintát, a nemzetért való kiállást,
a bátorságot a szónokot hitelesítő tettek előzték meg.
2012. március 15-én
a Kossuth térről és a környező utcákból hazatérőkben ott
lobogott a szabadságharc tüze.
Csorja Gergely
|
