|
 2012.11.09.
Bizonyítanunk
kell, hogy Márton Áron valóban szentéletű volt
Fontos a püspök
szellemi és tárgyi hagyatékának ápolása
A reméltnél is többen
gyűltek össze október 11-én 18 órára a Román Akadémia római
székhelyének dísztermében, hogy Isten Szolgája Márton Áron
emlékét felidézzék. Az olasz nyelvű emlékestet – Kovács
Gergelynek, Márton Áron boldoggá avatása posztulátorának
kezdeményezésére és Jakubinyi György érsek támogatásával
– közösen szervezte Románia Szentszéki Nagykövetsége és a
Kultúra Pápai Tanácsa (a Vatikán kultuszminisztériuma). A
boldoggá avatási eljárásról msgr. dr. Kovács Gergely pápai
káplánt, Márton Áron boldoggá avatási ügye posztulátorát
kérdezem.
Engedje meg, hogy személyes kérdéssel indítsak: ki
jelölte ki főtisztelendő atyát a boldoggá avatás posztulátorává?
–Legelső lépés, hogy
egy adott egyházmegyének, szerzetesrendnek, vagy akár a hívők
közösségének kérnie kell a boldoggá avatást. Márton Áron
püspök esetében a Gyulafehérvári Egyházmegye a kezdeményező,
s az egyházmegyét az érsek képviseli. Az ő feladata a posztulátor
kinevezése, így engem Jakubinyi György nevezett ki erre a
tisztségre, miután az előző posztulátor, P. Szőke János
szalézi atya januárban elhunyt. Érsek úr választása bizonyára
azért is esett rám, mert gyulafehérvári egyházmegyés pap
vagyok, egyházjogból doktoráltam és Rómában tartózkodom,
mint a Kultúra Pápai Tanácsa irodavezetője. Az egyházjog
ugyanis előírja, hogy amikor a boldoggá-, vagy a szentté avatási
ügy már a Szentszékhez kerül, akkor kötelező, hogy a posztulátornak
Rómában legyen a lakhelye.
A szentek, a boldogok példát mutatnak nekünk. Milyen változást
is hozhat Márton Áron boldoggá avatása a mi életünkben?
–Az egyházmegyének, a híveknek meggyőződése,
hogy Márton Áron szentként élt, s mi azt kérjük a Vatikántól,
hogy ezt tegye hivatalossá. Ennek természetesen megvan a szigorú
eljárási rendje. Az első lépés a boldoggá avatás, ami esetünkben
azt jelenti, hogy a Szentszék hivatalosan engedélyezi Márton Áron
tiszteletét az egyházmegye – vagy a magyar nyelvterület –
számára. A szentté avatás már nem „csupán” engedélyezés,
hanem a Szentatya előírja a szent kötelező tiszteletét az egész
egyház számára. Ha valóban azt szeretnénk, hogy mielőbb a
szentek között tisztelhessük, akkor épp ennyire akarnunk kell
azt is, hogy tanítása és élete számunkra ne csak követendő,
hanem ténylegesen követett példa legyen.
Mindig is ez a szabály élt? Nem tudok róla, hogy Szent
István királyunk „beatus, boldog” is lett volna…
–Jogos a kérdés: a történelem folyamán számos változáson
ment keresztül a szentté avatás rendje. Eleinte egy helyi püspök
„emelte oltárra”, avatta közvetlenül szentté az arra méltó
személyt, a XII.-XIII. században a pápa kizárólagos jogkörébe
kerül a szentté avatás. Ekkorra már nemcsak különbséget
tesznek az egyetemesen elismert szentek és a helyi tiszteletnek
örvendő boldogok között, hanem az eljárás felvette a per
formáját: szükségessé vált a hiteles életrajz elkészítése
és a személyhez fűződő csodák összegyűjtése. A hatályos
jog szerint mindig előbb a boldoggá avatás történik.
Milyen és mennyi csodának, vagy imameghallgatásnak kell
megtörténnie ahhoz, hogy Márton Áront boldoggá avassák?
–Ha vértanúról
van szó, akkor azt kell igazolni, hogy a hitéért halt meg,
vagyis a halálig kitartott Jézus Krisztus mellett. Ilyen esetben
a boldoggá avatáshoz nincs szükség csodára. Ha valaki nem vértanú
– mint Márton Áron, aki ugyan hosszú éveket töltött börtönben
és palotafogságban, de nem vértanú – a boldoggá avatáshoz
nem elegendő azt igazolni, hogy az erényeket hősies módon
gyakorolta, hanem szükség van egy igazolható csodára. Tehát
előbb bizonyítanunk kell, hogy Márton Áron valóban szentéletű
volt, viszont a boldoggá avatásához szükséges egy bizonyított
csoda. A szentté avatáshoz pedig még egy csodára van szükség,
még egy vértanú esetében is. Mégpedig olyan csodára, amely a
boldoggá avatás után történt.
Elegendő-e nekünk, Márton Áron tisztelőinek beszélni róla,
vagy sokkal tevőlegesebben kell hagyatékát ápolni? Tehát mi a
hívek feladata?
–Az élő tiszteletre mindenképpen szükség van,
hiszen épp ezért kérjük a boldoggá-, szentté avatást. Ha ez
hiányzik, akkor az egész folyamat értelmetlen. Nem csak a
tisztelet ébrentartása a feladat, hanem a püspök életét a hívek
számára példaként kell felmutatnunk. Olyan példa, ami ma is
aktuális, ma is élő, amit lehet és érdemes követni. Tegyük
föl a kérdést: mit jelent nekem Márton Áron? Nem elégséges
az a válasz, ha azt mondjuk hős volt, erényes, hanem valóban példát
adjon számomra tanításával, életével. Ezért is fontos mind
a tárgyi, mind szellemi hagyatékának ápolása.
A Román Akadémia adott helyt a megemlékezésnek. Ebből
arra is következtethetek, hogy az egész román katolikus egyháznak
fontos a boldoggá avatás?
–Amint említettem, a szentté avatáshoz már túl
kell lépni az adott egyházmegyén. Ezért is szükséges Márton
Áron életét, példamutatását a magyar nyelvterületen túl is
megismertetni. Nem mellékes kérdés, hogy miben példakép Márton
Áron egy latin-amerikai vagy egy afrikai hívő számára. Első
lépésben viszont ismerjék meg őt a román egyházmegyékben
(Bukarest, Jászvásár), idézzék fel emlékezetét az erdélyi
román anyanyelvű görög-katolikusok is, akikért mindig kiállt
Márton Áron. Azért is a Román Akadémia adott helyt ennek a
rendezvénynek, mert júniusban a román közszolgálati televízió
félórás dokumentumfilmet sugárzott Márton Áronról. Ebben
azt is bemutatták, hogy a püspök nem csak olyan személy volt,
akit a diktatúra alatt üldöztek s nem sikerült megtörni őt,
de aki szeretett minden
embert, egyik vagy másik nemzethez való tartozásától, vallási
hovatartozásától függetlenül. Ennek kapcsán volt
lehetőség arra, hogy Márton Áronról Rómában a Román Akadémia
épületében beszélhettünk. Ez pedig igazi mérföldkőnek számít.
Hogyan tudjuk összekapcsolni a püspök emlékét a Hit évével?
–Márton Áron utolsó, 1980. május 15-én kelt püspöki
körlevelében írja: „Szeretett Híveim, mint főpásztorotok
elsősorban a hitet akartam megerősíteni lelketekben, és a
hithez való ragaszkodást hagyom rátok örökségül.” Márton
Áron püspökségének jelentős részét a börtön, a szobafogság
tette ki, és mindvégig sokan jelentettek róla. Bizonyára
igaziból csak saját magára számíthatott. Ki tudja, kivel
tudott bensőségesen beszélgetni… De soha nem tévesztette el
az irányt, mert mindvégig a hit szilárd alapján állott. Szent
Jakab apostol szavai szerint: hite
működött tetteiben, cselekedetei igazolták hitét (v.ö.
Jak 2,14-26). Azt példázza
az élete, hogy ha erős a hitünk, akkor bármilyen körülmények
közt, bármilyen vihar közepette szilárdan állunk, ahogy az a
fenyőfa, amelyik Márton Áron püspöki címerében van.
Medveczky Attila
|
