vissza a főoldalra

 2012.11.09. 

A határmenti régió fejlesztéséért

Az elmúlt 20 évben a helyi, háztáji, családi gazdálkodások szinte teljesen tönkrementek

A magyar gazdaság Kárpát-medencei léptékű növekedési stratégiáját jelentő, a kis- és középvállalkozások fejlesztését támogató Wekerle-terv állt a fókuszában a II. Kárpát-medencei Gazdasági Fórumnak, melyet Móron tartottak október 19-én. A konferencián részt vett és felszólalt Farkas Iván, a Magyar Közösség Pártjának gazdasági és régiófejlesztési alelnöke.

 Mi az üzenete a Wekerle-tervnek a felvidéki magyar vállalkozók felé?

 –A hagyományos belgazdasági, magyarországi gazdasági és a külgazdasági vagy világgazdasági tér mellett a Nemzetgazdasági Minisztériumban megjelent a kárpát-medencei gazdasági térben való gondolkodás. Ez mindenképpen örvendetes, mert ha végignézünk például a Magyarország és Szlovákia közötti határvidéken, akkor azt látjuk, hogy Szlovákiában Komáromtól végig a Duna mentén, az Ipoly mentén és egészen a Bodrogközig leszakadó, hátrányos helyzetű térséget látunk. És hasonló a helyzet Magyarországon is, Nógrád megyétől egészen Záhonyig drasztikusan hátrányos helyzetű a térség. Éppen ezért nincs igazából lehetőség, akarat a – főleg a szlovák oldalról beszélek – határmenti térségnek a fejlesztésére, akár a közlekedési infrastruktúra, akár a vállalkozások, akár a gazdaság fejlesztésére. Innentől kezdve el kell kezdenünk gondolkodni más relációkban, akár a kelet-nyugati, tehát Szlovákia déli egyharmada térségében a kelet-nyugati fejlesztési pályázat helyett észak-déli fejlesztési pályázatban, és innentől kezdve nagyon jó alapot ad ennek a kárpát-medencei gazdasági tér és ebben való gondolkodás, mert hiszen ebben a térségben a vállalkozások egy részét magyar vállalkozók, magyar cégek, magyar ajkú polgárok, kis- és középvállalkozók, vagy akár iparosok végzik. Éppen ezért mi úgy gondoljuk, hogy akkor bővíteni kell a kapcsolatrendszert, bővíteni kell a kereskedelmi kapcsolatoknak a hálózatát, és a határon átívelő gazdaságfejlesztés kézenfekvő lenne ebben az esetben. A kárpát-medencei gazdasági tér és konkrétan a Wekerle-terv alapvetően a magyarországi vállalkozások, vállalkozók, vállalatok számára nyújt lehetőséget a kapcsolatrendszerük, a kereskedelmi kapcsolat, üzlethálózat, üzletkapcsolatoknak a bővítésére határmenti országokban.

 Nagyobb piaca lehet a terv megvalósulásával a felvidéki vállalkozók termékeinek?

 –Így van. 1989-ben a rendszerváltozás évében Szlovákia 100%-osan önellátó volt élelmiszerekből. Mára ez a szám lecsökkent 45%-ra. Tehát a Szlovákiában elfogyasztott élelmiszerek 55%-át behozzák. Ez számunkra intő jel, mert Csehszlovákia éléskamrája a Csallóköz volt, és végig az egész dél-szlovákiai térség. Ilyenformán itt most már lényegesen lecsökkent a gazdaság ereje, teljesítőképessége, hiszen nagyon jelentős volt a mezőgazdaság mellett az arra ráépülő élelmiszeripar. Mindez sajnos majdnem teljesen tönkrement.

 Kik, vagy milyen intézkedésekkel tették tönkre a délen az agráriumot?

 –A gond az üzletláncok megjelenése volt. Mert ha az üzletlánc megtelepszik, akkor természetesen saját maga beszállítói körét fenntartja, és ha francia, akkor francia gazdának ad munkát, ha német az üzletlánc, akkor német gazdának kedvez – igaz nem teljes mértékben. Arra kéne kötelezni ezeket az üzletláncokat, hogy helyi beszállítóktól vásároljon. A másik megoldás pedig a helyi gazdaságfejlesztés lehetne, ahol mindenféleképpen a nagy üzletláncok konkurenciáját hoznánk létre. Az elmúlt 20 évben a helyi, háztáji kisléptékű, akár családi gazdálkodások is szinte teljesen tönkrementek. Bizonyos termékcsoportokra kéne ráállítani a településen élő gazdákat, embereket, családokat, ott ahol megvolt a hagyománya a háztáji termelésnek. Ilyenformán akár láncolatokat lehetne létrehozni.

 A jelenlegi szlovák kormány mennyire vállalkozóbarát? Gondolok itt a vállalkozókat sújtó terhekre, adókra.

 –Semennyire, vagy nagyon kis mértékben. Tudni kell azt, hogy a kormány által elfogadott intézkedések, a jövő évi költségvetésnek a kerete azt fogja eredményezni, hogy lényegesen leromlik a vállalkozások környezete Szlovákiában. Ennek két következménye lesz. Egyrészt az, hogy a vállalkozó nem kap érvényesülési lehetőséget, hihetetlenül be fog szűkülni, a másik az, hogy Szlovákiának, mint országnak a konkurencia képessége itt Közép-Európában és az egész Európai Unióban hihetetlenül legyengül. Ennek a következményeit még belátni is nagyon rossz, mert nagyon szkeptikus vagyok, hogy mindezek után, mondjuk úgy két év múlva Szlovákia gazdasága milyen szinten képes létezni, érvényesülni, termelni, és tovább élni.

 Közvetlen nem kapcsolódik ehhez a témához, de közvetve bizonyára igen. Felvetődött, hogy egy új párt szerveződik, vagy talán meg is szervezték felvidéki magyarok körében. Mennyire árt a magyar érdekvédelem ügyének az, hogy most egy új pártot grundolnak kereszténydemokrata néven?

 –Kórósan negatív fejlemény ez, mert az utóbbi két év bebizonyította, hogy a szlovákiai magyarság, számára káros fenntartani több pártot. Tehát igazából nem tud megélni két párt a politikai palettán országos szinten. Ebben a helyzetben egy harmadik párt zászlóbontása mindenképpen romboló, és még inkább osztódni fognak a szavazatok. Azt mondom, hogy nagyon szép a pluralizmus, nagyon szép a többpártrendszer, ezt egy többségi nemzet meg is engedheti magának természetesen, viszont egy 10% alatti kisebbség számára ez egy hihetetlen nagy negatív következményekkel járó tény.

 Bugár Béla, a Most-Híd elnöke pedig nemrég pártja, és az MKP szükséges közeledéséről cikkezett.

 – Bugár Béla szerint az együttműködés első körben az önkormányzati választásokon valósulhatna meg.  Nem derült ki, hogy melyiken. Ha a helyi önkormányzati választásra gondolt, akkor felesleges a sietség, hiszen az 2014 végén lesz.  Ha azonban a megyei választásokra gondolt, akkor bizony sietniük kell, mert azok egy év múlva esedékesek. Addig is sokat tehetnek a parlamentben, a kormánypárttal köztudottan jó kapcsolataikat felhasználhatnák arra, hogy a készülő közigazgatási reform folyamán megakadályozzák a megyék határainak és ezzel a megyei választási körzeteknek teljes átalakítását. Olyan körzetekre, ahol a mi esetleges együttműködésünktől függetlenül a negyedik választási időszakban még hírmondónak sem maradhat magyar ajkú megyei képviselő.Az együttműködési javaslat azért szelektív, egysíkú, mert csupán az egyik lehetséges érintkezési felületet említi meg. Vajon miért nem szorgalmazzák az MKP társulását a kirajzolódó Népi Platformba, amelynek nem rejtett célkitűzése, hogy a következő parlamenti választáson komoly alternatívát mutasson fel, a Smer legyőzésének valós lehetőségét. Mindebben az igyekezetben miért nem igénylik az MKP öt százalékos választási potenciálját? Tudják ki tapsikol leginkább a felvidéki magyar politikai képviselet megosztottságán? A szlovák politikai képviselet, nekik ez a helyzet hihetetlenül megfelel. Felosztottak bennünket jó magyarokra és rossz magyarokra. Miért hagyjuk ezt?

Medveczky Attila