|
 2012.11.16.
Választások a választások után
Kiderült, hogy mire a választási eredmények a kerületi választási
bizottságoktól a Központi Választási Bizottsághoz (CVK) érnek,
több esetben „megváltoznak”
Az igazi választási
küzdelem csak a szavazás napja után kezdődött el Ukrajnában.
Szakértők szerint a Régiók Pártja (PR) a nemzetközi
megfigyelők és a választók szemében is maga alatt vágja a fát,
amikor megpróbál bármi áron minél több parlamenti mandátumot
szerezni. A hivatalos megszólalók már a szavazás napján azzal
kábítottak bennünket, hogy a választások példamutató
rendben, gyakorlatilag csalások és szabálytalanságok nélkül
zajlottak. A nemzetközi megfigyelők, akik október 28-án vasárnap
a maguk tétova módján bolyongtak az országban, szintén
siettek kijelenteni, hogy semmi kirívó törvényelleneset nem
tapasztaltak. Kijevben ezt természetesen úgy értékelték, hogy
a nemzetközi közvélemény is elégedett az ukrajnai választások
demokratikus lebonyolításával. Másnap már egyre több szabálysértésről
érkezett jelentés, alapvetően azonban még mindig derűs volt a
sugallt közhangulat, hiszen folyt a szavazatszámlálás, a választási
bizottságokba egymás után érkeztek a jelentések a szavazókörzetekből.
Október 30-ára viszont minden elromlott. Kiderült például,
hogy mire a választási eredmények a kerületi választási
bizottságoktól a Központi Választási Bizottsághoz (CVK) érnek,
több esetben „megváltoznak”, jellemzően az ellenzék kárára,
azaz érdemes nagyon figyelni minden egyes számadatra. Több választókerületben
pedig, ahol az első jelentések szerint az ellenzék győzött
kis különbséggel, hirtelen elakadt a szavazatszámlálás, és
gyanúsabbnál gyanúsabb események követték egymást.
Sajtóinformációk
szerint a PR-nél eredetileg arra számítottak, hogy mintegy 80 pártlistás,
s megközelítőleg 150 egyéni képviselői helyet sikerül
megszerezniük. Ez az eredmény kényelmes többséget biztosított
volna számukra a törvényhozásban, s koalíciós kényszer nélküli
kormányzást az elkövetkező években. Nem sokkal a szavazóhelyiségek
zárását követően azonban kiderült, hogy a régiósok egyik
kitűzött célt sem teljesítették. Hamar nyilvánvalóvá vált,
hogy még a töredékszavazatok beszámításával is legfeljebb
72 listás mandátumra számíthatnak, az egyéni választókerületekben
pedig csupán 114-en győztek azok közül, akik hivatalosan is a
Régiók Pártja színeiben indultak. Ez összesen 186 parlamenti
helyet jelent, s bár számíthatnak még legalább 10-15
szavazatra az úgymond függetlenként a parlamentbe jutott képviselők
„meggyőzése” révén, úgysem volnának elegen a kormányalakításhoz
a 450 fős törvényhozásban. A fenti számadatok egyébként azt
is valószínűsítik, hogy Gajdos István, az UMDSZ elnöke, aki
a PR listáján a 74. helyen szerepel, első körben bizonyosan
nem jut be a törvényhozásba.
Bár
hivatalosan győzelemről beszélnek, a választások eredményét
mindenképpen kudarcként élik meg a hatalompártban. Szakírók
szerint a régiósok az utolsó pillanatban nem bírták tovább
idegekkel. A mohóságuk, a vágy, hogy mindenáron többségre
tegyenek szert a parlamentben, felülkerekedett a nemzetközi
megfigyelőktől való félelmükön – írja például a
pravda.com.ua. Így aztán utólag nekiláttak, hogy minden elképzelhető
és elképzelhetetlen eszközzel megpróbálják megszerezni a még
begyűjthető szavazatokat. Jelöltjeiket, s a helyi pártkatonákat
legalább ennyire motiválhatta, hogy veszni látszott a kampányba
fektetett pénz és energia. A CVK november 5-én már ott
tartott, hogy lehetetlennek mondta ki a hiteles választási eredmények
megállapítását öt választókerületben, s a szavazás megismétlését
javasolta. A testület felkérte a parlamentet, hogy döntsön a választások
megismétléséről, a törvényhozás viszont gyakorlatilag
visszadobta a labdát a CVK-nak, mondván, írja ki maga az új választásokat,
ha akarja. Az ellenzék ugyanakkor követeli, hogy a „problémás”
körzetekben mondják ki jelöltjeik győzelmét, s elutasítják
az újraválasztás gondolatát.
(Forrás:
karpataljalap.net)
|
