|
 2012.11.16.
20 éves a brassói Reménység Háza
A diktatúra ideje alatt lebontásra ítélték a brassói református
templomot
Fennállásának
huszadik évfordulóját ünnepelte a brassói Reménység Háza,
amely a dél-erdélyi városban református templom és magyar ház
szerepét egyszerre tölti be.
Mennyi magyar, és mennyi református magyar él jelenleg
Brassóban? – kérdezem Ménessy Miklós református lelkésztől,
a központ megálmodójától.
–A legutolsó népszámlálási adatok szerint a 298 ezres
Brassó városának kb. 7-7,7 százaléka teszi ki a magyar lakosságot.
Gondolom, hogy 22 ezer körüli a magyarok létszáma. Ez megosztás
szempontjából: a magyar római katolikusok és reformátusok létszáma
nagyjából megegyezik, s őket követik az ágostai hitvallású
evangélikusok, az unitáriusok, és elenyésző számban az új
protestáns egyházaknak a tagjait is szaporítják a magyarjaink.
Húsz évvel ezelőtt épült a Reménység
Háza, ami egyben templom is ahol istentiszteleteket is tartanak..
Brassóban mi lett a sorsa a régebbi, Alpár Ignác által
tervezett református templomnak?
–1963-ban a kommunista diktatúra ideje alatt egyik
napról a másikra lebontásra ítélték a város központjában
létező, Alpár Ignác által tervezett református templomot. A
templom lebontása a
brassói reformátusságban több évtizedes traumát okozott. Hibáztatták
a lelkészeiket, önmagukat, a város vezetését is. Nagyváradon,
amikor a Szent László Római Katolikus Templomot lebontásra ítélték,
körbeülték a város lakói a templomot, és megakadályozták a
rombolást. Ezt hiányolták nálunk. Talán jogosan. A kommunista
vezetés, kommunista diktatúra azután egy tornatermet adott át
református templomnak, amit Kós Károly átépített, tornyot
emelt rá, és egy kicsit templomformát kölcsönzött neki.
Brassónak végül is nem volt egyetlen egy templomnak tervezett
épülete sem. Egészen 1992-ig, amikor felépült az új Reménység
Háza.
Milyen anyagi forrásból építették ezt fel? Sokan
mondják Erdélyben, Vajdaságban szolgáló lelkészek, hogy nem
is a felépítés a nagy tett, hanem a fenntartása, mert az, ami
igazán forrást igényel.
–A Reménység Háza építkezéséhez különböző külföldi
testvérkapcsolataink alapján tudtunk anyagi hozzájárulást
szerezni. A gyülekezet, a brassói reformátusok - pláne 1992-re
gondolva - még inkább szegényebbek, kiszolgáltatottabbak
voltak. Nem várhattunk el tőlük rendkivüli hozzájárulásokat.
A nemzetközi szolidaritás, ami az egyházon belül és a
reformátusságon belül működik teremtette meg azt az anyagi hátteret,
amellyel fel tudtuk építeni a Reménység Házát. A templom
tulajdonképpen egy epület-komplexumot jelent, ami magába
foglalja a templomtermet, ahol az istentiszteleteket tartjuk, s
azon túl léteznek a konferencia termek – nem is egy, hanem különböző
méretűek -, tartozik hozzá vendégház, ahol 40 embert tudunk
elszállásolni; étkező, ahol nemcsak a különböző konferenciáknak
a résztvevői jelennek meg, hanem ha kell esküvőt, ha kell
keresztelőt, ha kell tort tudunk rendezni…Tulajdonképpen innen
indul el az az attitűd, hogy az egyház, a gyülekezet abból él,
amit megteremt magának. Természetesen a fenntartás mindig nehéz;
tevékenységeinket egyrészt pályázati pénzekből próbáljuk
megvalósítani, másrészt a külföldi testvéregyházak segítségével,
és lényeges a magyar állam segítsége is. De anyagi forráshoz
jutunk azzal is, hogy bérlik a termeinket, szobáinkat,
konferenciák, rendezvények vagy üdülés céljából.
Ebben a házban más erdélyi magyar felekezet is tarthat
rendezvényt?
–Természetesen. 1992-ig Brassónak nem volt olyan
nagyobb létesítménye, ahol a kultúrát, a magyarságtudatot ápolhattuk
volna. Ahogy többször említettem, mi nem kizárólagosságot
akarunk magunknak, a magyar háznak a megnevezésére, de mindenképpen
1992-ben egy olyan folyamatot indítottunk el, ami a magyar háznak
a struktúráját hordozta magában – úgy az egyházak felé ökumenikus
vonalon mint a világi szféra felé. Meg kell említenem, hogy az
elmúlt tizenvalahány évben nagyon szorosan működünk együtt
az Apáczai Csere János Közművelődési Egyesülettel, amelyik
90%-ban szervezi a brassói kultúrát, a brassói magyarságot.
Ez az egyesület a legtöbb rendezvényét a mi épületünkben
tartja. Ma már oda jutottak a brassói felekezetek, hogy szinte
mindegyik templomhoz „csatlakozik” egy konferenciaterem, vagy
egy nagyobb tanácsterem, ahol kisebb-nagyobb rendezvényeket
lebonyolítanak. A Reménység Háza pedig az elmúlt 20 évben
– bizonyára infrastuktúrájának köszönhetően – vezető
szerepet hordoz a város szervezésében, a város magyarságának
a szervezésében. Merem hinni, hogy a Reménység Háza –
20 esztendeinek eredménye, az a számtalan díj, amivel
munkánkat értékelték és minősitették egyszer a legnagyobb díjat
is ki fogja érdemelni, a Máté evangélium
igérete szerint: „Jól vagyon jó és hű szolgám,
kevesen voltál hű, többre bízlak ezután."
Medveczky Attila
|
