|
 2012.11.23.
A világszínvonalú magyar számokat
szeretnénk idehaza is bemutatni
Arra törekszem, hogy lehetőségeinkhez képest világsztárok
szerepeljenek műsorainkban
November 4-én,
17.00 órakor véget ért a Magyar Nemzeti Cirkusz 2012-es
szezonja, s ekkor Richter József, a Magyar Nemzeti Cirkusz Jászai
Mari-díjas igazgatója, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével
kitüntetett művésze, a Monte-Carlói Cirkuszfesztivál Nagydíjas
artistája 18 év után búcsúzott a Nemzeti Cirkusz dolgozóitól
és a kedves közönségtől. Ennek az oka, hogy dr. Kriza
Zsigmond, a MACIVA Magyar Cirkusz és Varieté Nonprofit Kft. ügyvezető
igazgatója Richter Józsefet, a társaság eddigi cirkuszművészeti
főtanácsadóját bízta meg a Fővárosi Nagycirkusz igazgatói
feladatainak ellátásával.
Tisztelettel gratulálunk a kinevezéséhez! Mekkora
felelősséget jelent egy ilyen patinás, jelentős hagyományokkal
bíró intézményt vezetése?
–Ezelőtt 18 évig Magyarország legnagyobb utazócirkuszát,
a Magyar Nemzeti Cirkuszt vezettem a legszínvonalasabb műsorpolitikával,
így elég nagy a tapasztalatra tettem szert a műsorszervezés és
a szerződtetések területén. Mindez igen nagy felelősséggel jár,
és biztosan eddigi munkáim miatt esett rám ügyvezető igazgató
úrválasztása, és azért vállaltam el a felkérést, mert úgy
érzem, meg tudok birkózni a nehézségekkel. Artistaként bejártam
a világot, majd szinte két évtizedig menedzseltem a minden évben
új műsorral jelentkező Magyar Nemzeti Cirkuszt, ami mára egész
Európában elismert lett. Ugyanezt a munkát szeretném folytatni
a Fővárosi Nagycirkuszban is.
Azzal, hogy a közelmúltban nemzeti intézménnyé minősítették
a nagycirkuszt, milyen új feladatok elé állították a vezetést?
– Nagyon örülünk annak, hogy Balog Zoltán
miniszter úr a Fővárosi Nagycirkuszt fenntartó MACIVA Magyar
Cirkusz és Varieté Nonprofit Kft-t nemzeti előadó-művészeti
szervezetté minősítette. A cirkusztörténeti elismerés eredményeképpen
intézményünket a jövő évtől hazánk kulturális csúcsintézményei
között tartják számon. Ez az elismerés, minősítés kötelez
bennünket. Ki merem jelenteni, hogy a Fővárosi Nagycirkusz és
a magyar cirkuszművészet régóta európai színvonalú. Európában
összesen három ún. kőcirkusz működik: Münchenben,
Bukarestben és Budapesten – a szófiai leégett. Szeretnénk,
ha a Fővárosi Nagycirkusz még több elismerést vívna ki magának,
és hogy a színvonal megmaradjon.
A nemzetivé minősítés a hagyományok ápolását
is megköveteli?
–Oly’ annyira, hogy január 12-én magyar gálaműsorral
kezdjük az évet, és – többek közt – felelevenítjük a
huszárok és a puszta hagyományát. A legmagasabb színvonalon játszó
magyar artisták is fellépnek ebben a produkcióban. Biztos
vagyok benne, hogy az elmúlt 30 évben olyan világszínvonalú műsor,
mint amilyen a gála lesz, nem volt a nagycirkuszban. Ez is
mutatja, hogy lesznek változások a műsorpolitikában, hiszen a
magyar világszámokat is be szeretnénk mutatni. Amikor megnyílt
a Fővárosi Nagycirkusz épülete, akkor tartottak utoljára nagy
magyar gálaműsort.
Elképzelhető, hogy külföldön jobban ismerték a
magyar cirkuszművészeket, és világszámokat mint idehaza?
–Sajnos igen. Akik magas színvonalon gyakorolták hivatásukat
hamar kimentek Nyugatra, mert ott többszörös gázsit kapnak.
Gondoljunk csak arra, hogy a jó focistákat is a híres külföldi
klubok veszik meg. Ezeket a világszínvonalú magyar számokat
szeretnénk most itthon is bemutatni.
Az elektronikus médiában, tévében, rádióban egyre
kevesebbet szerepel a cirkusz. Van arra remény, hogy egy olyan
kapcsolatot alakítanak ki a közmédiával, hogy az beharangozza
például ezt az említett magyar gálaműsort?
–Azzal, hogy nemzeti intézmény lettünk, bizonyára
megnőtt az esély erre. Nagyon szeretnénk, ha többet foglalkoznának
a cirkuszművészettel, legalább annyira, mint egy új színdarabbal,
musicallel. A magyar cirkuszművészet nagyon sok dicsőséget
szerzett az ország számára, így megérdemelnénk idehaza a
sokkal kedvezőbb hozzáállást.
Mikor új igazgatót neveznek ki, mindig felvetődik,
hogy lesz-e tisztogatás a társulatban? Tehát hoz-e újakat, és
elbúcsúzik-e néhány régi tagtól?
–Jövőre jóval kevesebb költségvetési pénzből
kell gazdálkodunk, mint tavaly, s emiatt néhány régi tagtól
meg kell válnunk. S itt nem csupán az artistákra, hanem a műszaki
gárdára és az irodai dolgozókra is gondolok. Viszont a szűkösebb
anyagi keret ellenére nem engedünk a színvonalból.
Tudtommal Németországtól, Franciaországtól kezdve
minden cirkuszigazgató jó ismerőse. Ez bizonyára megkönnyíti
a vendégprodukciók megszervezését.
–A világ nagy
cirkuszainak igazgatói személyesen ismerik egymást, és évente
többször találkoznak a híres cirkuszokban, Monte-Carlóban,
vagy Párizsban. Harminc éven keresztül artistaként a világ élvonalbeli
produkcióiban vettem részt, mindemellett a Richter
–akrobatacsoport lovas-akrobata száma és elefántakrobatikája
is világhírű volt a ’70-es, ’80-as években – az igazgatók
versenyeztek a produkcióinkért. Ezáltal a világ vezető
cirkuszművészeivel nagyon jó a kapcsolatunk. Jelenleg a nemzetközileg
elismert Fővárosi Nagycirkusz igazgatójaként arra törekszem,
hogy lehetőségeinkhez képest világsztárok szerepeljenek műsorainkban.
Nehéz volt megválni a Magyar Nemzeti Cirkusztól?
Tudtommal, a családban marad a vezetése…
–Nem volt különösebben nehéz, mert már két éve
nem szereplek aktív artistaként, hanem fiam, ifj. Richter József
a műsor fellépője, s ő veszi át a vezetést. Idősebb fiam,
Richter Flórián a Horse Evolution Show megálmodója, a
monte-carlói Arany Bohóc Díj tulajdonosa, akinek látványos
produkciójában 36 idomított ló vesz részt. Ő is nagy
sikerrel lépett fel idehaza. Én immár 61 éves vagyok, a
porondtól visszavonultam, de remélem attól még lehetek jó
igazgató.
–A válság hatása főleg
abban érződik, hogy kevesebbet költenek a büfében. Viszont két
órás műsoraink után sokkal vidámabban mennek haza. Ez a
kikapcsolódás pedig szükséges, hogy rövid időre elfeledjük
a hétköznapi problémákat.
Medveczky Attila
|
