|
 2012.11.23.
Emlékezni kell! – Ökumenikus megemlékezés
Ipolybélen
Közös ökumenikus
megemlékezésre került sor november 11-én Ipolybélen, a falu
önkormányzata szervezésében a község központjában található
hősök emlékművénél.
Minden évben, a Mindenszentek és Halottak Napjához legközelebb
eső vasárnapon Szkladan Irén polgármester összehívja a falu
lakosságát, hogy közösen emlékezzenek a háborúkban
elhunytakra és az abban a naptári évben elhalálozottakra.
Az idén Rédli János, az Ipolysági Művészeti Iskola
hegedűtanára gyönyörű játéka, ünnepi beszéd, a római
katolikus és a református lelkészek szolgálata, koszorúzás követte
egymást. Röviden, szavakkal így lehetne összefoglalni azt az
egy órát, amit a falu lakossága ott tölt az emlékmű előtt.
Azonban, hogy mi minden van e mögött?! A hősökre való emlékezés,
mint tiszteletadás, az ünnepi szónok Bengyík Márta, az Ipolysági
Honti Múzeum munkatársa, beszédében elmondta: 32 férfi esett
áldozatul a világégésekben Ipolybélről. Sokról azt sem
tudni, hol haltak meg, hol a sírjuk, van-e, aki itt-ott egy-egy
szál virágot tesz sírjaikra. S ott van mindenkiben a sajátjai
fölötti gyász és emlékezés. Kell-e emlékezni? Föltépni a
sebeket, amelyek amúgy is lassan gyógyulnak? Igen, kell, nem
csak a tiszteletadás miatt, s hogy ne felejtsük el, milyen szörnyűségeken
kellett a hősöknek, s itt maradt, magukra maradt családjaiknak
keresztülmennie, hanem azért is, mert saját szeretteinket sem
feledhetjük, s a gyászt, az emlékezést lehet és kell is
tanulni. Mindenki másként éli meg a fájdalmakat, a veszteségeket,
de meg kell tanulnunk, hogy azok elviselésében nem maradtunk
magunkra: velünk van az Úr. Meg kell tanulnunk azzal a keresztyén
reménységgel emlékezni rájuk, melyet az Úr adott szíveinkbe,
hogy ne szomorkodjunk, mint akiknek nincs reménységük. Mindkét
lelkész, Krizsan Marian római katolikus és Ambrus Erika református
lelkipásztor is ezt emelte ki az ige fölötti rövid magyarázatában.
S hogy az ilyen közös emlékezésre szükség van-e, mi
sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az emberek eljönnek.
Ha esik, ha fúj a szél, ha hideg van, vagy ha ilyen enyhe idő,
mint az idén, eljönnek; imádkoznak és emlékeznek. S szívükben
magukkal viszik a hallottakat – számolt be az eseményről
Ambrus Erika.
(Forrás:
Reformata/Felvidék.ma)
|
