vissza a főoldalra

 2012.11.23. 

Hatvan éves a Buenos Aires-i Zrínyi Ifjúsági Kör

„Ne hagyjátok a templomot; a templomot s az iskolát!”

Az argentínai magyar közösség egyik legfontosabb szervezete a Zrínyi Ifjúsági Kör (ZIK), a magyar nyelv tanításában felbecsülhetetlen értékű munkát végez. A hatvanadik születésnapját ünneplő szervezetről és az argentínai magyarság vallási életéről Zaha Alexandra a ZIK elnökségi tagja, korábbi cserkészparancsnok mutatja be olvasóinknak a Zrínyi Ifjúsági Kört. 1952-ben alakult, éppen 60 éve működik Buenos Airesben. Jelenleg 2 óvodás, 4 elemi iskolás, 2 középiskolai és 2 felnőtt csoportban 60 növendékünk van összesen, de eddig több mint 500 tanuló járt hozzánk, és 150 növendék tett magyarságismereti érettségi vizsgát egy vagy több tantárgyból. A 16 személyből álló tanári kar többsége Magyarországon kívül született, volt ZIK-diák. A kör hajtóereje a magyarság és a gyermekek szeretete. Az általános tanterv útmutató a tanároknak, akik a különböző csoportok szükségeihez illeszkedve alkalmazzák. A középiskolás fiatalok tanterve pedig a Külföldi Magyar Cserkészszövetség (KMCSSZ) magyarságismereti vizsgáinak anyagára épül.

 A magyarul tanulók  eljutnak az anyaországba?

 – 1990-ben megszerveztünk egy ösztöndíj programot azok számára, akik sikeresen fejezték be a ZIK tanfolyamait és a megszabott feladatoknak eleget tettek. A programba bekerülő diákok számára a ZIK fedezi a repülőjegy árát és megszervezi, hogy részt vehessenek egy magyarországi továbbképző tanfolyamon, illetve mint tanulók, magyarországi középiskolába járhassanak. 2001 óta, a KMCSSZ programjában, az Oktatási Minisztérium Határon Túli Magyarok főosztályának ösztöndíjával, diákjaink két szemeszteren át magyar nyelvi és hungarológiai tanulmányokat tartalmazó képzésen vesznek részt a Balassi Bálint Intézetben. Ennek keretén belül magyar felsőfokú nyelvvizsgát tesznek le. 2004 óta újabb ösztöndíj lehetőséget ajánlunk, 14-15 éves diákok számára. Különböző városokban, családoknál kapnak szállást és szintén magyar középiskolába járnak. A Magyarországról jövő cserediákok pedig argentin középiskolába járnak, hogy a spanyol nyelvet gyakorolhassák, és közreműködnek a ZIK-ben. A program talán legfontosabb célja, hogy a fiatalok személyesen is megismerjék azt az országot, amelynek kultúráját hosszú évek során, nagy kitartással sajátítottak el a ZIK-ben. Ezen kívül persze az is fontos, hogy maradandó élményt nyújtson a kultúra szélesebb terén, elsősorban nyelvgyakorlati szinten és személyes, rokoni és baráti kapcsolatok kialakításával. Másrészt ösztönzés az öntudatos magyarság megtartására, az ösztöndíj előtti és utáni években is, aktív kapcsolatban az argentínai magyar közösséggel, elsősorban magával a ZIK munkájával.

 Szót ejtett a cserkészetről, mit érdemes tudni az  argentínai működéséről?

 –A cserkész-tevékenység Argentínában, több mint 50 éves múltra tekint vissza. Pár évvel a magyarországi betiltás, és a németországi újraindulás után születtek itt az első csapatok. A legelső, Dél-Amerikában feljegyzett cserkészesemény a kivándorolt magyar férficserkészek összejövetele volt 1948 novemberében. Buenos Airesben a legelső csapatot 1950 áprilisában igazolta, az akkor már Észak-Amerikában működő Külföldi Magyar Cserkészszövetség. A cserkészlányok még a kezdés nehéz éveiben, egy régi villamosból alakított otthonban működtek. 1976-ban, a Buenos Aires-i magyarság összefogásával elkészült a II. Rákóczi Ferencről elnevezett cserkészház, a Hungária Egyesület egyik 50 évre átengedett telkén. Jelenleg két cserkészcsapat működik, a Magyarok Nagyasszonya leány- és a Bartók Béla fiú cserkészcsapat. Létszámuk 72 aktív cserkész: 32 lány és 40 fiú. Ez a szám gyakorlatilag megegyezik a 15 évvel ezelőtti létszámmal. Vannak bőven őrsvezetők, segédtisztek és cserkésztisztek és eddig sose volt gond találni néhány lelkes fiatal vezetőt, az Emese pedig továbbra is maximálisan támogatja a működésüket. A magyar cserkészek zöme ma már harmadik generációs, akiknek már a szülei is az emigrációban születtek vagy nőttek fel. Nekik lényegesen nehezebb a magyar nyelv megtartása, de mert szüleik többsége cserkész volt, értik és magukévá teszik a cserkészet célkitűzéseit.

 Kérem mutassa be az olvasóinknak az  argentínai   Emesét!

 – Az Emese egy magyar egyesület, fő célja szellemileg és anyagilag támogatni az argentínai magyar ifjúsági intézményeket és kezdeményezéseket. Támogatást nyújt a 39. sz. Magyarok Nagyasszonya leány cserkészcsapatnak, a 18. sz. Bartók Béla fiú cserkészcsapatnak, a Regös néptánc együttesnek és persze a Zrínyi Ifjúsági Körnek is. Az Emese eredetileg csak a lánycsapat fenntartótestülete volt, ezt a szép ősi magyar nevet az argentinoknak is könnyű kimondani.

 Ön már kint született ,mégis szívügye a magyar nyelv, a kultúra ápolása. 

 –Rendkívül fontos számomra a magyarságom, magyar identitásom. Ebben nevelkedtem, ez az életem. Szüleim a második világháború után menekültek ki Argentínába, szüleikkel, testvéreikkel. Édesapám 17 éves volt, és a gödöllői piarista gimnázium diákja, mikor el kellett hagynia az országot. Édesanyám Eszéken született, egy magyar arisztokrata családban. Ők már itt esküdtek, 1956 novemberében. Édesapám erősen magyar érzésű ember volt, és ezt a magyarságszeretetet nevelte családjába, és adta át az argentínai magyar ifjúságnak több évtizeden keresztül. A Zrínyi Ifjúsági Körnek ő volt egyik alapítója és közel 40 évig lelkes vezetője. Mindezt csak azért mondtam el, hogy érzékelhető legyen: a családi nevelés nagy hatással volt életemre. Apám örökségeként vagyok a ZIK egyik vezetője, és az argentínai magyar közösség aktív tagja. Férjemmel, akit a cserkészkörben ismertem meg, 1982-ben házasodtunk, így 4 gyermekünket is a magyarság szeretetére neveltük. Itthon mindig magyarul beszélünk, ők is, többé-kevésbé aktív tagjai a magyar közösségnek. Cserkészvezetők, ZIK-diákok, volt ösztöndíjasok, néptáncosok... Évente látogatunk Magyarországra és  otthon érezzük magunkat. Legidősebb lányunk, Eszter érettségi után Budapesten tanult a Külkereskedelmi Főiskolán, és tavaly házasodott egy magyar fiúval Budapesten. Legkisebb lányunk, Paula és a fiunk Tamás szintén eltöltött egy esztendőt Magyarországon, miként Ilona lányunk is járt már szülei hazájában. A célom mindig az volt, hogy gyermekeimmel megismertessem és megszerettessem azt a kultúrát, amit szüleimtől kaptam, mindig szem előtt tartva, hogy ők argentínai magyarok, akiknek két hazájuk van. Ez sosem jelentett nekem gondot. Nem kellett a kettő között válasszak, hanem választhattam mind a kettőt.

 Önök azok a kivételek, akik erősítik a szabályt, mert a kinn született másod harmadgeneráció már nem őrzi így  magyar identitását, mi ennek az oka?

 – Ennek oka szerintem nem más, mint a kényelem. Nem egyszerű ám az ár ellen úszni, és a gyerekeknek a hétvégi szabadidejét magyar iskolára, magyar leckével, magyar programokra fordítani. Kitartás, szeretet és türelem kell hozzá. És ez néha a legjobb szándék ellenére sem sikerül, mert családi helyzetek, baráti körök, érdekeltségek befolyásolnak. Természetesen egy nem magyar házastárssal ez sokkal-sokkal nehezebb!

 Haynalné Kesserű Zsuzsótól, az Argentínai Magyar Hírlap szerkesztőjétől hallottam, hogy Csurka István személyesen is járt az önök családjánál argentínai látogatása alkalmával.

 - Igen, ez valóban így van. Csurka István író 1989 májusában látogatta meg az itteni magyar közösséget, és abban a megtiszteltetésben részesültünk, hogy családunkat személyesen is felkereste. Az este végén felkérésünkre beleírt családi emlékkönyvünkbe is, mégpedig a következőket: „Meglehet, hogy egy kicsit megfájdítottam a szíveteket a szomorúságaimmal, de később talán Ti is megtudjátok, hogy az öröm és a remény is a tragikus pesszimizmus elszántságából sarjad ki: abból a halálos tudásból, hogy bár változtatni a dolgokon semmit sem tudunk, mégis feláldozzuk magunkat ezekért a változásokért, mert jobbat, tisztességesebbet nem tehetünk!” Úgy gondolom, hogy az emlékkönyvi beírás óta eltelt huszonhárom esztendő igazolja Csurka István sorait. A saját életére vonatkoztatva ugyanúgy, mint a mi, itteni magyar közösségünk sorsára. Talán most, hogy jobban számon tart minket az anyaország, javulhatnak a mi megmaradásunk esélyei is.

 Megmaradni, ez a legfontosabb.

 – A fennmaradás érdekében több területen is tenni kell! Minden létező módon tartani kell a kapcsolatot az anyaországgal. Ma, az internet korában ez már könnyebb, mint korábban bármikor volt. Lehetőséget kell teremteni, hogy az itt született magyar gyermekek minél többször utazhassanak tanulás céljából Magyarországra. Meg kell ragadni az ilyen irányú anyaországi pályázatok lehetőségeit. Az itteni magyar programokat érdekessé, élvezetessé kell tenni, be kell fogadni a magyarul nem beszélő házastársakat, családtagokat és minél több gyermeket kell megtanítani magyarul. Meg kell hívni magyarországi értelmiségieket, zenei együtteseket, néptáncosokat, papokat, tanárokat, előadásokra, tanfolyamokra, tanításra. Támogatni, lelkesíteni, segíteni kell minden magyar tevékenységet. Ezek együtt hozzásegíthetnek ahhoz, hogy még sok-sok idő múltán is legyen magyar szó Dél-Amerikában.

Kovács Attila