vissza a főoldalra

 

 

 2012.11.30. 

Minőségi zenét minőségi hozzáállással

A Zeneakadémián hagyományápoló és az újra is nyitott zenészgenerációt akarunk kinevelni

Balogh Kálmán cimbalomművész 1959-ben Miskolcon született. Annak ellenére, hogy híres cigányzenész család sarja, szülei mérnöknek szánták. Tizenegy éves korában azonban szüleivel látogatást tett híres nagybátyánál, Balogh Elemérnél, aki akkoriban a világot járta és ritkán tartózkodott otthon. Megmutatott egy bonyolult román dallamot unokaöccsének, aki 15 perc alatt megtanulta azt, anélkül, hogy bármiféle zenei előtanulmánnyal rendelkezett volna. Ez az eset megváltoztatta Balogh Kálmán jövőre vonatkozó terveit. Balogh Kálmán sokat tett a cimbalom népszerűsítéséért. A világ számos pontján fellépett, nemcsak népzenészekkel, hanem szimfonikus és dzsessz-zenekarokkal, valamint kortárs zenei együttesekkel is. 11 éves korában kezdett cimbalmozni, első tanára nagybátyja, Balogh Elemér volt. Noha nagybátyja később nem taníthatta, Balogh Kálmán ennek ellenére is elkezdett cimbalmot tanulni, s ekkortól minden héten feljárt Pestre szülővárosából, Miskolcról. Hamarosan a népzenével is igen jó barátságot kötött. Később Szöllős Beatrix, majd a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Gerencsér Ferenc növendékeként folytatta tanulmányait. Diplomáját 1980-ban szerezte meg cimbalom-szolfézs-énektanári szakon.

1985-ben megkapta a Népművészet Ifjú Mestere kitüntetést is, majd két évvel később második helyet szerzett a rangos Rácz Aladár - cimbalomversenyen. Azóta is számos kitüntetés díjazottja. Pályafutásának kezdetén főleg népzenével foglalkozott. Szinte valamennyi magyar autentikus zenét játszó együttessel muzsikált már. Németországban több hónapig turnézott Kuti Sándorral és Budai Sándorral az André Heller által rendezett Magneten Cigány Showval, aminek ő volt a zenei igazgatója is. A kortárs zene is hatással volt rá, fellépett különböző jazz formációkkal is, mint például BDS Collection (Szakcsi Lakatos Béla, Babos Gyula, Dés László), Improvocation (Arnie Somogyi, Tony Lakatos), Quartett B (Borbély Mihály), Dresch Quartett, Archie Shepp, Vukán György, Lakatos Ágnes, Budapest Ragtime Band. Kodály Háry János szvitjét olyan neves zenekarokkal adta elő, mint a brooklyni, a philadelphiai, a miami, a tallinni, és a madridi szimfonikusok. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékén 2007 óta tanít. Rendszeresen turnézik Európában és Amerikában.

Lemezei: Balogh Kálmán & the Gipsy Cimbalom Band: Roma vándor (1995); Gypsy Music From Hungarian Villages (1996); Balogh Kálmán & the Gipsy Cimbalom Band: Gipsy Colours (1997); The Art of The Gipsy Cimbalom, ARC Music Productions Int. Ltd. (1998); Balogh Kálmán és a Romano Kokalo: Gipsy Colours, FolkEurópa(1999); Balogh Kálmán - Gipsy Jazz, Rounder Records Corp (1999); Balogh Kálmán & the Gipsy Cimbalom Band: AromA, FolkEurópa (2003); David Murray, Kovács Ferenc és Balogh Kálmán & a Gipsy Cimbalom Band, Fonó (2005); Balogh Kálmán: Karácsonyi Örömzene, Gryllus (2005); Balogh Kálmán - Korpás Éva: Ó, szép fényes hajnalcsillag - Magyar népi karácsonyi énekek, FolkEurópa (2005); Balogh Kálmán & the Gipsy Cimbalom Band: Aven Shavale, FolkEurópa (2007); Balogh Kálmán & the Gipsy Cimbalom Band: Live in Germany (2007); Balogh Kálmán & the Gipsy Cimbalom Band: Délibáb, FolkEurópa (2010)

Díjai, elismerései: Népművészet Ifjú Mestere cím (1985), eMeRTon díj (1999), Artisjus-díj (2005), Bezerédj -díj (2009), Kodály -díj (2009.).

 Igen nehezen tudtuk összeegyeztetni az interjú időpontját, mert – hála Istennek – sok turnéja, elfoglaltsága van. Hol lépett föl a közelmúltban, és hol hallhatják játékát a napokban?

 –November 13-án a kolozsvári törökvágási református templomban léptem fel, Lukács Miklós kollégámmal cimbalomduóban, és még aznap este az a megtiszteltetés ért, hogy együtt muzsikálhattam Sebestyén Mártával. Rá egy nappal Csíkszeredán koncerteztem Herczku Ágnes Tüzet viszek műsorában. November 16-án pedig Lakatos Róberttel és Novák Csabával volt egy közös koncertem Dunaszerdahelyen. Mindkét rendezvény a Héttorony Fesztivál keretein belül történt. Húsz évvel ezelőtt épült fel Makovecz Imre világraszóló Magyar Pavilonja Sevillában, húsz éve jött létre az Etnofon Népzenei Kiadót, és tíz éve rendezték meg az első Héttorony Fesztivált. A szervezők számára a Kárpát-medence népi műveltsége, kollektív emlékezete és kreativitása jelenti azt a kincset, amit a Héttorony magában rejt Bécs, Kassa, Munkács, Brassó, Újvidék, Zágráb és Maribor tornyai között, beleértve Makovecz Imre épületeit és szellemi hagyatékát is. Idén ősszel tehát a Fonó Budai Zeneház szervezésében újból elindították a fesztiválsorozatot. Örülök, hogy részese lehettem ennek a rendezvénynek.

 A Héttorony fesztivál előtt pedig Moldovában lépett föl. Kinek a meghívására?

 – Egyik akadémiai tanítványommal, Fekete Krisztiánnal mentem ki – ő jelenleg a master 1-en tanul a cimbalomszakon – , hogy megismerkedjünk az ottani zenepedagógia módszertanával. Ennek az az előzménye, hogy volt szerencsém megismerni egy remek moldovai pedagógust, Valerij Luca-t. Húsz évvel ezelőtt Herencsár Viktória cimbalomművész létrehozta a Cimbalom Világszövetséget, aminek jómagam is tagja vagyok. A világszövetség kétévente szervez kongresszusokat különböző országokban, melynek helyszínét a tagság dönti el. Volt már Pekingben, Kisinyovban, Svájcban, Németországban, Budapesten, s legközelebb talán Hollandiában lesz. Luca-t is egy ilyen rendezvényen ismertem meg, róla tudni kell, hogy a tanítványai hatalmas sikerrel lépnek föl szerte a világban. Nagyon kíváncsi voltam rájuk. Fekete Krisztián tanítványom, akire nagyon büszke vagyok, erdélyi születésű, és beszél románul, s mikor idén Budapesten volt a cimbalmos találkozó, akkor letárgyalták a moldovai utazást.

 Mennyien vesznek részt egy cimbalmos világtalálkozón?

 –Erről nem tudok pontos adattal szolgálni, de jöttek Angliából, az Amerikai Egyesült Államokból, Ausztriából, Csehországból, Hollandiából, Iránból, Japánból, Kínából, Magyarország, Moldovából, Németországból, Svájcból, Szlovákiából, Szingapúrból is. Azért is ilyen sok helyről, mert maga a hangszercsalád szinte mindenütt megtalálható.

 És erre a találkozóra mindenünnét a népi cimbalmosok jönnek?

 –Ezt azért nem lehet kijelenteni, mert például Iránban a klasszikus cimbalom terjedt el. Amerikában és Görögországban viszont nincs klasszikus, csak folklór –cimbalom van. Főleg a környékbeli országokban van klasszikus és népi is.

 Bizonyára a Háry Jánosból sokan ismerik a cimbalomjátékot. Azt népi, vagy klasszikus?

 –Nos, az pont a kettő között van. A klasszikus cimbalomtanítás annak köszönhető, hogy 1874-ben Schunda Vencel József – aki a tárogatót is tökélyesítette, és akinek Liszt és Erkel voltak a mentorai– létrehozta a nagy, pedálos, négylábú, basszus húrokkal kiegészített cimbalmot. Ez az a híres magyar találmány, amitől kezdve a cimbalommuzsika  fejlődése elindult. Nem azt mondom, hogy előtte nem volt ilyen a történelemben, de nem terjedt el. Már barokk korban írtak cimbalomra, de az egy kisebb méretű hangszer volt. Schunda cimbalma elterjedt szerte a Kárpát-medencében , és a klasszikus zene tanítását is elkezdték rajta művelni az 1890-as években . Majd a XIX. század végére a cseheknél, szlovákoknál, ukránoknál, románoknál, moldávoknál elterjedt a magyar nagyméretű cimbalom és a magyar hangolás. Hiszen előtte ebben sem volt egység. És a szomszédos népeknél is kezdetét vette a klasszikus cimbalomtanítás. Amikor Kodály megírta a Háry Jánost, ami a klasszikus zeneirodalomba tartozik, bár erősen népi indíttatású. Ez egy olyan cimbalomszólam, amit a népi cimbalmosnak is le kell tudnia játszani.

 A cimbalmosok világtalálkozóján tanulnak is egymástól a művészek?

 –Ellesünk egymástól bizonyos fogásokat. Ezekre a találkozókra egyrészt az adott ország legjelentősebb cimbalomművészei, másrészt amatőrök is eljönnek. Az angliai, és német nyelvterületekről egyformán jönnek profik és amatőrök, míg a keleti országokból főleg a hangszer mesterei. Minél keletebbre megyünk, annál professzionálisabb a képzés. A találkozók hivatalos rendje szerint bemutatkoznak a résztvevők, de igény szerint kisebb közösségnek is. S ilyenkor alakul ki a személyes kapcsolat. A zenében pedig működik a mások játékának a lekoppintása. Meglátok egy zenészt, és lemásolom, miként játszik. Régen a zenészek így tanultak egymástól. Bizony én nem szégyelltem; megkértem egy angliai cimbalom művésznőt, hogy adjon nekem órát, és én is adtam neki. Felvettük egymás játékát, és lejegyeztem néhány instrukciót.

 Moldovában sokkal erősebb a nemzeti öntudat, nagyobb az összetartás

 Milyen Moldovában a kulturális élet? Az az előítélet él sokakban, hogy egy fejletlen ország.

 – Ahogy kelet felé megyünk, szegényebbek az emberek, de erősebb a hagyományok tisztelete. Moldovában sokkal erősebb a nemzeti öntudat, mint nálunk, nagyobb az összetartás, és sokkal megbízhatóbbak az emberek. A tanításhoz és a tanuláshoz való hozzáállás is más, mint idehaza, vagy a környékbeli országokban. A felvételi rendszerük is eltér; ott nem vesznek föl bárkit a zeneiskolába. A gyereket megvizsgálja egy orvos, pszichológus, majd a jelentkező több tanár előtt felvételi vizsgát tesz, akik pontoznak, majd eldöntik, mire is alkalmas az illető. Az a gyerek, akit így vesznek fel, már terhelhető és heti három órában felügyeli a tanár a növendék gyakorlását. Ennek köszönhető, hogy a tanítvány 10-11 éves korára magas színvonalon képes játszani. Az egésznek a gyökere, hogy sokkal erősebb, összetartóbb az a közösség, ahol ápolják a hagyományokat. Az ilyen területeken a művészeti képzés is színvonalasabb. A moldovai kulturális élet annyira jelentős, hogy a zenészek nem ténferegnek munka nélkül. Hétvégenként pedig kétnapos lakodalmak vannak, melyekre nagyon szépen felöltöznek a zenészek is. Kérdeztem az egyik tanártól, miért tanul ilyen sok gyerek hangszereken? Nem sok ez egy kissé? Azt felelték, hogy szükség van rájuk, mert egy népi zenekarban 5-6 hegedűs játszik, és az utóbbi években sokan elmentek külföldre.

 Egy kis összehasonlítás: mennyien tanulnak a Zeneakadémián népi cimbalom szakon?

 –A klasszikus cimbalom-szakon évente 1-2 fő végez, de ez reális is, mert úgysem tudnának többen elhelyezkedni.

 Más műsorszámokat adnak elő idehaza, és mást Erdélyben? Tehát a helyszín mennyire befolyásolja a műsor összeállítását?

 Berecz Andrással a télen Gyergyóban voltunk, ahol olyan régi gyergyói zenét adtunk elő, amit a helyi az öregek sem ismertek

 –Mi mindenhová ugyanolyan színvonalas műsort viszünk. Ezelőtt 20 évvel is jártunk ki Erdélybe, például Széken, a táncházmozgalom forrásánál, játszottunk a Méta Zenekarral, Salamon Beáékkal. Akkor nagyon megilletődött voltam, hogy erdélyi zenét muzsikálhatok erdélyieknek. Sokszor előfordul, hogy olyan zenét viszünk ki Erdélyben, ami már onnan kihalt, s mi azt visszavisszük. Berecz Andrással a télen Gyergyóban voltunk, ahol olyan régi gyergyói zenét adtunk elő, – 1905-ös gyűjtésekből játszottunk – amit az öregek sem ismertek. Nagyon nagy sikere volt ezeknek a muzsikáknak, és az ottaniak hálásak voltak, hogy bemutattuk nekik őseik melódiáit.

 Ön a Gipsy Cimbalom Band alapítója, vezetője. Ezzel az együttessel megannyi hanghordozót készítettek. Ez az együttes tehát él és virágzik?

 –Él, de nem virágzik. Sajnos a mostani merkantilista világban mi öregek már egyre kevésbé érvényesülünk. Ennek több oka van. Az egyik, hogy nem vagyunk jelen olyan súllyal , intenzivitással az interneten, mint a fiatalok. Szervezni sem tudunk annyira, mint ők. Ezen nincs mit csodálkozni, mert amikor mi tanultunk zenélni, akkor fel sem vetődött, hogy menedzselni is kell magunkat. Ma egy zenész saját maga szervezi a közönségét is, amíg el nem ér egy olyan szintet, hogy saját menedzsere lesz. Mögöttünk sincs igazi menedzsment, igaz egy kedves hölgy segít nekünk, és szervez számunkra néhány koncertet, de ez önmagában kevés. Egy menedzsernek viszont nem csak koncerteket kell szervezni, hanem a reklámot, a sajtómegjelenést is. Tehát átfogó munkáról van szó. Ha viszont fellépünk, akkor nagyon hálás a közönség. Azt érezzük, nyugodtan játszhatnánk a legnívósabb helyen is, de hiányzik a menedzsment hozzá.

 Régebben milyen jelentős fellépései voltak a Gipsy Cimbalom Band-nek?

 –Nagyon sok hazai és külföldi rangos zenei eseményre hívtak, legnívósabb fesztiválokra, de arra is volt példa, hogy külön esteken, bulikon, lakodalmakon zenéltünk. Budapesten is voltak különleges koncertjeink, így pl. Lajkó Félixel és Marko és Boban Markoviccsal. Számtalan fellépésünk volt addig, míg váltás nem történt a rendezvényszerzés területén, amikor kiszorultak az idősebbek, több szervező iroda megszűnt, és új arcok tűntek föl, akik másoknak szerveztek koncerteket.

 Elképzelhető, hogy az is a kevés meghívás oka: egy, vagy két cimbalmost még meg tudnak fizetni, de már egy 6-8 fős zenekarra nincs elég forrás?

 –Természetesen az is egyértelmű, hogy egy három fős produkció jóval olcsóbb a hattagú zenekarnál. Ennek ellenére azt is látom, hogy van még pénz, de másként és másra költik el a helyi kulturális élet szervezői. Hiszen sokan hatalmas gázsit kapnak.

 Keleten összekapcsolják a néphagyományt az akusztikus hangszerekkel

 Lapunknak nagyon sokan panaszkodtak arról, hogy kiszorította a gépzene a vendéglőkből az élő zenét. Keleten, Moldovában , van erre példa?

 –Moldovában legtöbb étteremben élő zenét hallani, és a lakodalmakban öt-hat tagú zenekar játszik, vagy akkusztikus hangszereket szólaltatnak meg úgy, hogy megőrzik a hagyományokat. Nálunk elmaradt viszont az az újítás, ami a városi cigányzene és az új idők új hangszerelését kötötte volna össze. Így aztán a lakodalmas zenét átvették a nem cigányok. Vannak nagyon igényesek közülük, de nem folytatták a hagyományt. Addig, amíg a cigányzenészek több száz évre visszamenőleg együtt fejlődtek a társadalommal, remekül ment minden. A ’70-es évektől viszont stagnálás következett, majd egyre inkább vesztett az értékéből ez a műfaj. Ez nagyon sajnálatos, mert nem lehet eleget hangsúlyozni azt a tényt, hogy a magyar nóta, a verbunk és a csárdás a magyar társadalom utolsó nagy, közös művészi teljesítménye volt. Mindez nem túlzás, mert ebben a folyamatban részt vett szinte mindenki a maga inspiráló hatásával. Úgy születtek a zeneszámok, hogy a nótaszerző megírta a szöveget, majd valaki muzsikát szerzett rá. De a fordítottjára is volt példa. Akkor az egész magyarországi társadalom együtt lüktetett. Ez a lüktetés még valamennyire él a falusi öregekben, de a fiatalokban már nem igazán. Tehát nálunk megállt a fejlődés, míg keleten összekapcsolják a néphagyományt az akusztikus hangszerekkel. Magyarországon legerősebben a paraszti társadalom tartotta fenn a hagyományokat, míg a városi kultúra levált a hagyományoktól, és bár vannak próbálkozások, nem sikerült az újraegyesítés. Mi ezért a Zeneakadémián hagyományápoló és az újra is nyitott zenészgenerációt akarunk kinevelni.

 Előfordul, hogy egy-egy koncert után felkeresik önöket, hogy tanítsák meg gyermeküket cimbalmozni?

 –Azért nem gyakran, mert a cimbalmon tanulni nem olyan könnyű. Gondoljunk csak a cimbalom súlyára, beszerzésére, árára. S mindezen túl maga a tanulás sem egyszerű. Amikor Gyergyóban voltunk, odajött hozzám egy idős cimbalmos azzal, hogy szeretné, ha tanítanám. Amíg lent voltunk, foglalkoztam vele, aminek nagyon örült, és közölte: még soha senkitől nem tanult ennyire hasznos dolgokat. A cimbalomnál van régies és új játékmód. A régiesnél díszített dallamot játszik a cimbalmos, ami eléggé különbözik attól, amit ma a városokban hallunk. Máskor viszont szülők kérnek arra, hogy foglalkozzam a gyerekükkel. Így lett a tanítványom egy 16 éves lány, aki a konzervatóriumban énekelni tanul, de erdélyi nagyapjának van cimbalma, és ő is játszani szeretne ezen a hangszeren.

 Meg lehet-e tanulni teljes mértékben a cimbalmozást? Ha valaki nem lélekből csinálja, akkor mennyire lesz a játéka hiteles?

 –Akkor nem lesz hiteles. Nem csak a cimbalomra, de minden hangszerre vonatkozik az az állítás, hogy nagyon sok mindent meg lehet tanulni, és vannak velünk született adottságok is. A zenepszichológusok kimutatták, nem az a legfontosabb, hogy mennyire tehetséges a növendék, hanem, hogy mennyire kitartó. Ha valakinek közepesnél jobbak az alapképességei, de kitartó, és jó tanárnál gyakorol, akkor sokkal többet elérhet a lusta tehetségesnél. Nagyon sok mindent meg lehet tanítani, s ezeket ki-ki képességei alapján sajátítja el. Történt, hogy Hollandiában odajött hozzám egy koncert után egy idősebb hölgy, aki megkérdezte: érdemes-e megtanulnia cimbalmoznia? Azt feleltem, hogy attól függ: hobbiból, vagy ebből szeretne megélni. Ha hobbiból, akkor szinte mindegy, mikor kezdi el tanulni az illető.

 Úgy határoztam, hogy cimbalmozni fogok, és hogy végig akarok menni az összes iskolán, amin csak lehetséges

 Ön mikor döntötte el azt, hogy nem hobbi, hanem professzionális szinten szeretne cimbalmozni?

 –Mire elvégeztem az általános iskolát, már két éve tanultam Budapesten Szőllös Beatrix művésznőnél. Miskolcról jártam fel hozzá órákra, és két év alatt négy év anyagát végeztem el. Amikor dönteni kellet a továbbtanulásról, apám, aki igen jónevű vízvezeték szerelő mester volt, azt szeretette volna, ha őt követem a pályán. Én viszont úgy határoztam, hogy cimbalmozni fogok, és hogy végig akarok menni az összes iskolán, amin csak lehetséges. A Liszt Ferenc Zeneakadémia Tanárképző Főiskolája adta akkor a legmagasabb végzettséget, ezt tűztem ki célként, és el is végeztem. Tehát a konzervatóriumba jelentkeztem, de mivel Miskolcon addig nem volt cimbalomoktatás, lehívták a kedvünkért Gerencsér Ferenc tanár urat Budapestről. Akkor összesen három növendéke volt a cimbalomtanszaknak a borsodi megyeszékhelyen. Utána a főiskolára jelentkeztem, ami akkor három éves volt. 1980-ban 21 évesen diplomáztam, s ezután pedig kinyílt előttem az élet. Főiskolai tanulmányaimmal párhuzamosan népzenével foglalkoztam, táncházat csináltunk, mindemellett kortárs modern improvizációs zenét is játszottunk. Az Avas táncegyüttes zenekarában dolgoztam, s ebben az együttesben kezdett el népzenét játszani és tanítani Vavrinecz András, és én ekkor találkoztam először a gyűjtésekkel. A néptáncegyüttessel rengeteg külföldi fesztiválon jártunk, ahol nagyon sok nemzetközi produkcióval találkoztam. Később is sok külföldi fellépésünk volt a Mákvirág zenekarral.

 Ezeken egzotikumként fogadták önöket, vagy a tehetségüket figyelték?

 –A Mákvirág zenekar valóban egzotikumnak számított, hiszen a vasfüggöny mögül jöttünk. Viszont éreztük, hogy képesek vagyunk felvenni a versenyt a külföldi, már befutott zenekarokkal.

 Nagyon sok stílusban játszik, játszott.

 –Nyitott vagyok mindenféle irányba, mert azt akartam mindig kipróbálni, hogy a cimbalom mire képes. Ha valahol nem érzem jól magam, azt nem csinálom. A lényeg a minőség, de a cimbalom nem tud versenyre kelni a basszusgitárral, vagy az ütősökkel. Modernizálni kéne a cimbalmot, elektronikussá tenni. Arra gondoljon, hogy vannak az ún. fél-akusztikus gitárok, melyek be vannak „pick up”-özve, tehát fel tudják erősíteni a hangzást. Jó lenne, ha a cimbalom hangerejét úgy tudnák megnövelni, hogy ne legyen gerjedés. Ettől mi még minőségi zenét játszanánk, minőségi hozzáállással, és a hagyományt is ápolnánk.

 

Medveczky Attila