vissza a főoldalra

 2012.11.30. 

„Mennyezetünk az a magyar égbolt, amely mindazokat betakarja, akiknek szívét-lelkét melegíti a magyar érzés”

Csapó Endrét az ausztráliai Magyar Élet hetilap főszerkesztőjét, az Ausztráliai Magyar Szent Korona Társaság egyik alapítóját és vezetőjét, az Egy a nemzet szellemi mozgalom elindítóját, tisztelhetjük heti vendégünkben. Őszinte, mértéktartó, humánus gondolkodású és szerény közéleti emberként jellemezte Bakos István a Bethlen Gábor díjátadóján. Csurka István azt mondta: Csapó Endre intézmény. Sydneyben él, nála többet senki nem tud az Ausztráliában élő magyarokról

 Főszerkesztő Úr, mekkora is az ausztráliai magyarság lélekszáma?

 – Az Ausztráliában élő magyarok létszámát csak becsülni tudjuk. A bevándorlásunk csekély korábbitól eltekintve 1949 közepétől indult meg, az un. állami bevándoroltatási programmal, a szovjet megszállás elől menekülők, lehettek úgy  22–25 ezren, majd az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően, mintegy 18–20 ezer fő érkezett. A harmadik hullám is kitesz mintegy 15 ezer főt,  az elszakított területekről, főleg a Délvidékről, az 1960-70-es években vándoroltak be, kibővülve a Dél-Amerikából áttelepülőkkel. A 1980-as évek óta érkezettek száma már nem követhető. A 2006. évi népszámlálási adatok szerint otthonában magyar nyelvet beszélőnek vallotta magát 67 616 személy. Jelenleg lehetünk  75 ezren.

Igen jó aránynak tekinthető ez a szám a nyelvmegőrzés szempontjából!

Összevetve az amerikaiakkal, ebben a fiatal diaszpórában ez nem rossz helyzet. Mindamellett nagyon szorgalmazzuk, hogy Magyarország a magyarul már nem kellően értő leszármazottakkal külön is foglalkozzon  nemzetegyesítési programjai keretében.

 A magyarság milyen mértékben járult és járul hozzá Ausztrália fejlődéséhez, van erre valamilyen adatunk?

 – Lakiteleken, az Európa Szabadegyetem felkért előadójaként, majd  Budapesten a Kossuth Klubban alkalmam volt előadásomban éppen ezzel a kérdéssel foglalkozni, így alaposan beleástam magam a témába.  2001-ben  ünnepelte Ausztrália önálló államiságának százéves évfordulóját. Erre az alkalomra az Új Dél-Wales-i Magyar Szövetség, a canberrai magyar nagykövetség és a sydneyi magyar főkonzulátus összefogásával egésznapos előadásokkal és egyhetes kiállítással színre került az Új Dél-Wales-i Parlament előadótermében a Hungarian Presentation Day, amelynek éppen az volt a témája, mit adott az Ausztráliában letelepedett magyarság az elmúlt ötven évben Ausztrália százéves fejlődéséhez. Ausztrália az elmúlt fél évszázadban a világ legdinamikusabban fejlődő országa volt. Lakossága 7 millióról 19 millióra emelkedett, és az életszínvonal is háromszorosára nőtt. A fejlődés indexe tehát kilenc. Statisztikusok azt is megállapították, hogy az átlaghoz képest a bevándorolt magyarság, számarányához viszonyítva mintegy tízszeresével járult hozzá ehhez a fejlődéshez Az ilyen teljesítmény egyszerűen példa nélküli. Ausztráliába a kommunista agyrém következményeként nagy arányban érkeztek magasan képzett szakemberek, és mellettük a tizenéves korban érkezett, és magas százalékban ausztrál egyetemet végzettek sokasága vette ki részét ebből a rendkívül sikeres műszaki és társadalmi fejlődésből. Szinte beleszülettek egy fejlesztési lendületbe, amely személyes alkotóképességüket is magasba lendítette, amihez fogható élmény a magyarországi műszaki és humán értelmiségnek sajnos nem adatott meg.

 A magyar kolóniák lélekszáma tekintetében  mi a sorrend?

 – Sydney és Melbourne a két legfontosabb „magyar” város és még Brisbane a hozzá közeli Surfers Paradise-zal, ahová számos nyugdíjas magyar felköltözik a hidegebb déli országrészekből. Brisbane és környéke  harmadik a magyar létszám tekintetében. Itt műkedvelő színtársulata is működik. Ezek mellett Perth, Adalaide és Canberra magyar közössége is említést érdemel.  Az intézmények terén Melbourne viszi a pálmát, vallási és társadalmi egyesületei népesek, itt van a világ legszebb, legtágasabb, parkban épített Magyar Központja, néhány éve épült ökumenikus temploma.

 Az ausztráliai magyar közösségek együttműködnek?

 – A közösségeket összefogó Ausztráliai Magyar Szövetséget már 1954-ben létrehoztuk. Minden olyan kérdéshez, megmozduláshoz, ami a nagy országban szétszórtan élő magyarokat egészében érinti, avagy az összesség nevében juthatott jelentőségre, ez a szervezet adta nevét és a keretet. Az utóbbi évtizedben ilyen feladatokat az Új Dél-Wales-i Magyar Szövetség lát el.  Melbourne egyházi élete számít kiemelkedőnek és példásnak, bár minden egyházi közösségnek megvan a helyi, közösségi újságja. Számos társadalmi-politikai lap indult az első évtizedben. Az 1960-as és 70-es években Sydneyben és Melbourne-ben jelent meg állandó jelleggel az Ausztráliai Magyarság című havilap, az egyesületi élet helyi kiszolgálására. 1957-től megjelent Melbourne-ben egy hetilap, Magyar Élet címmel. Amikor ez a hetilap 1976-ban eladó lett, ezzel nyílott alkalom egységes, országos hetilap megalapítására, amely már készséges és alkalmas volt az egész ausztráliai magyar közösségi élet lapjává válni. Ez világviszonylatban is sikertörténet, mai napig is fennáll, és teljesíti hivatását, megérdemelten Magyar Örökség Díjat kapott.

 Más földrészeken élő, illetve az anyaországi nemzettestvérekkel van-e kapcsolatuk?

 – Sydney kiváló egyéni sikerekkel dicsekedhet, innét indult ki a szervezetek összefogása, tartják kezdetektől a kapcsolatot a világ magyarságának szervezeteivel. A társemigrációkkal együtt nagy szerepe volt az Új Dél-Wales-i Magyar Szövetségnek a kommunizmus elleni politikai harcban. Tanulmányok, memorandumok, tájékoztatók útján hozzájárultak az ausztráliai konzervatív, nemzeti érzésű politikai pártok és egyesületek, lapok határozott kommunistaellenes álláspontjának kialakításához. Ez a szerep ma már történelem, de a főként nemzeti érzésű egykori emigránsok készséges partnerek kívánnak lenni a kialakulás reményében a meghirdetett nemzeti összefogásnak, az innét szorgalmazott „Egy a nemzet” mozgalom szellemében. Kezdetben, tehát az 1950-es 60-as években nagyon intenzív kapcsolatban voltunk az európai és amerikai emigrációs szervezetettel, járattuk, olvastuk lapjaikat, aki tehette, személyes látogatással erősítette az egysorsúság szellemét. Neves emigráns írók, költők, színészek, művészek, politikusok, egyházi személyiségek látogattak el hozzánk, tőlünk is mentek hasonló céllal. Az anyaországgal elsősorban a rokoni kapcsolat élt sokáig, és amióta lehet és érdemes számunkra hazalátogatni, azóta egyéb – szakmai, üzleti, baráti – kapcsolatnak is helye van. Ilyenek létrejötte nemzeti érdek, érdemes intézményesen elősegíteni. Az Új Dél-Wales-i Magyar Szövetség ma is ápolja a kapcsolatokat a külföldi, tengeren túli mértékadó szervezetekkel és természetesen ugyanígy a magyarországi hivatalos kulturális intézményekkel is.

 Úgy tudom, személyes, baráti viszonyban volt lapunk szellemi vezetőjével, Csurka Istvánnal. Írói munkásságát, közéleti tevékenységét már a rendszerváltozás előtt is ismerte?

 – Igen, ismertem, mert mi nagyon is számontartottuk a nemzeti írókat az emigrációban, és közöltük a hozzánk is elkerült bátor írásaikat. „Csurka István levele” cím alatt tettem közzé részleteket elemzéseiből, amikről neki is volt tudomása. De még korábbi időkből is – amint elmondta később – eljutott hozzá néhány írásom. Amikor 1991-ben szülőhazámba hazautaztam hosszú emigrációs évtizedek után, természetesen kerestem az alkalmat találkozni és személyesen is megismerkedni Csurka Istvánnal. Nem volt bőbeszédű, egy alkalommal csak éppen megemlítette, írásaim írányították rá a figyelmét a nyilvános politika hátterében lévő erővonalakra. Számos előadásán résztvettem, voltam házának, nyaralójának vendége, látogattam a szerkesztőséget, Sydneyben házamban láthattam vendégül – mint minden más alkalommal Gizellával együtt. Úgy érzem, barátok voltunk, mégis – az írói nagyságára illő tisztelet leszerelte a bátorságomat attól, hogy megemlítsem előtte féltő véleményemet: a politikusi pálya nem biztos, hogy az ő világa. Elemző írásaival, a rendszerváltás dinamikáját kiváltó színművekkel talán nagyobb mértékben lett volna a nemzeti újjáéledés szellemi vezére. Iránytű, és nem célpont. A pártpolitika ugyanis megkötözi a géniuszt, a kis- és középszerűség szavazó mechanizmusában általában a többség dönt az érték felett. Mindamellett az általa vezetett  MIÉP parlamenti szereplésében a döntő szempont az ország érdeke volt.

 Milyen jövő előtt áll az ausztráliai magyar kolónia?

 – A magyaroknak egymáshoz és a többségi társadalom tagjaihoz való kapcsolatai jók, de legalábbis kielégítőek. A magyar emigránsok 97% felvette az ausztrál állampolgárságot, és mind az állami, mind a civil szféra területén komoly poziciókba kerültek, nem is beszélve a gazdaság, a kultúra, a sport és a társadalmi működés területén elért eredményekről. Az eredeti, kreatív emigrációs korosztály mai maradékának kihaltával az ausztráliai magyar kolónia további fennmaradása mindinkább a hazai kormányzat gondoskodó készségétől függ. Attól, hogy mennyire tartják fontosnak a világ távoli országaiban gyökeret vert egykori elvándoroltaknak, utódaiknak, és a folyamatosan eltávozóknak gazdasági és kulturális, tudományos és társadalmi kötődését a Kárpát-medencei hazához, néphez. Ma még él Ausztráliában a nemzeti szellem, és élénk az érdeklődés Magyarország politikai és gazdasági fejlődése iránt. A nemzetellenes baloldalnak itt soha nem volt talaja, a korai időkben több kísérlet is volt baloldali újság létrehozására, ám ilyen szellemiségű lap itt sohasem tudott megmaradni.

 Fenyeget a beolvadás, teljes asszimiláció veszélye?

 – A diaszpóra sorsa mindig a beolvadás, de azt lehet késleltetni! A még magyar nyelvi környezetben felnőtt kivándorolt integrálódhat, de soha nem asszimilálódik, ám a következő nemzedékekben inkább csak a megtartott származástudat lesz az, amire építeni lehet a magyar kötődést. Ehhez kell hazai segítség. A turizmus népszerűsítése nagy segítség lehet a későbbi nemzedékek magyarságtudatának fejlesztésében.

 Az Orbán-kormány által mostanra lehetővé tett állampolgársággal élni fognak-e az ausztráliai magyarok? Milyen a fogadtatása Ausztráliában ennek az anyaországi rendelkezésnek?

– A fogadtatás természetesen egyértelműen kedvező. Különösen az elszakított területekről ide vándoroltak üdvözlik lelkesen, ők élnek is vele, hiszen az anyaországból valók részére eddig is fennállt az állampolgárság érvényesítése a magyar útlevél kiváltásával. De mindannyiunknak morális jelentőségű is egyben az Orbán-kormány döntése, mert jelzi azt, hogy végre olyan kormányzat került otthon hatalomra, amely komolyan veszi a nemzetegyesítés feladatát. Ugyanígy örömmel hallgattuk a Magyar Állandó Értekezleten elhangzott kormányzati gondolatokat, elképzeléseket is. Mindamellett fontos lenne létrehozni és intézményesíteni mindenféle kapcsolatot az anyaországgal, hogy a nemzet része maradjunk, ameddig csak lehet!