Függetlenség

2012.11.30.

Vajdaságot 70 milliárd dínárral károsította meg a mindenkori szerbiai kormány

Amennyiben Szerbia valóban EU-s tagország akar lenni, akkor üdvös lenne betartani az alaptörvényt

„Folytatódik Vajdaság kirablása” – jelentette ki a Pannon TV Közügyek című műsorában Pásztor Bálint. A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) köztársasági frakcióvezetője úgy fogalmazott: „hülyének nézik a tartomány lakosait. Azt akarják elhitetni velük, hogy 50 egységnek a 7 százaléka több, mint 100-nak a 7 százaléka. ”

Tisztelt frakcióvezető úr! A jogszabályok hogyan rendelkeznek a tartomány költségvetéséről?

–A szerbiai alkotmány értelmében Vajdaságot a mindenkori országos költségvetés legalább 7%-a illeti meg, mely összegnek a 3/7-ét, tehát kb. 42%-át nagyberuházási projektumokra kellene fordítani. Ez a 2007. évi költségvetéstől működik, működne ilyen rendszerben, mert az elmúlt öt évben Vajdaságot mintegy 70 milliárd dínárral károsította meg a mindenkori szerbiai kormány. Ez az összeg több, mint egy egész éves tartományi költségvetés. Az új kormány még tovább ment, mikor módosította a parlament a költségvetési rendszerről szóló törvényt, és az elszámolási módot is megváltoztatta; leszűkítették azt az alapot, amiből a 7%-ot ki kell számítani. Gyakorlatilag 100 egység helyett 50 egységnek veszik majd a 7%-át. Ezért is folytatódik Vajdaság kifinomult módszerekkel történő kirablása, és ez nem áll meg a közeljövőben sem. Ez is azt bizonyítja, hogy az autonómia tiszteletben tartása némi kívánni valót hagy maga után.

Ez ellen milyen törvényes eszközzel élhet a VMSZ?

–Két dolgot tudunk tenni, és ezeket a lépéseket megléptük. Az első, hogy a tartományi kormány az alkotmánybírósághoz fordult, kérve a törvény alkotmányossági felülvizsgálatát. A VMSZ tartományi képviselőcsoportjának javaslatára a tartományi parlament megfogalmazta a nemrég elfogadott költségvetési rendszerről szóló törvény módosítására vonatkozó törvényavaslatot, s ezt a köztársasági parlament elé utalta, és november 20-án a parlament napirendjére kerül a tartományi képviselőház által beterjesztett törvényjavaslat.

Nem csupán a vajdasági magyarok problémájáról van szó. A szerb pártok helyi vezetői miként vélekednek a kérdésben?

–A Demokrata Párt (DS) Belgrádhoz való viszonyulása gyökeresen megváltozott, mióta képviselői ellenzékbe kerültek. Előtte a DS tartományi vezetése azt akarta bizonyítani, minden rendben van, s nem kell megkongatni a vészharangot. Most viszont ez ügyben a demokraták aktivizálták magukat, ami pozitív előrelépés. Ha visszagondolunk az elmúlt évekre, azt látjuk, egyik párt sem állt ki a költségvetési ügyben a VMSZ mellett.

Nem vagyok gazdasági szakember, de ha Vajdaság pénzhez jut, azt fejlesztésbe invesztálja, ami újabb munkahelyeket jelent, és az jó az országnak is. Vagy tévedek?

–Nem téved, viszont a vajdaságiak figyelmét állandóan a szolidaritásra hívják föl. Azt mondják, miért van az, hogy csak Vajdaságot illetné meg a költségvetés bizonyos százaléka, és a déli országrészt nem. Erre nagyon egyszerű a válasz, egyrészt azért, mert a vajdasági autonómiának történelmi hagyományai vannak, és a tartománynak különböző sajátosságai vannak, de ami ennél is lényegesebb, az alkotmány idevágó rendelkezése. Nekünk semmi kifogásunk az ellen, hogy a dél-szerbiaiak is kapják vissza az adódínárjaik bizonyos százalékát, de be kell tartani az alkotmány rendelkezéseit. Amennyiben Szerbia valóban EU-s tagország akar lenni, akkor üdvös lenne betartani az alaptörvényt. Abba az EU biztos nem szól bele, hogy milyen szintű Vajdaság autonómiája, mert az az ország belügye, de az alkotmányosság tiszteletben tartása az uniós kritériumrendszer egyik alappillére. Tudni kell, hogy Vajdaság gazdasági lezüllesztése több évtizede zajló folyamat, csupán a ’70-es, ’80-as években volt egy rövid időszak, mikor a vajdasági ipar fejlesztése azt eredményezte, hogy Szlovéniával voltunk egy szinten, azóta a helyzet nagyot változott. Ma sok mutató szerint már az országos átlag alatt áll Vajdaság, ami 10-20 évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt.

Arról hallani, hogy betelepítettek a Vajdaságba olyan embereket az egykori háborús övezetekből, akiknek a munkakultúrájuk nem éppen erős…

–Ez is bizonyára árt a tartomány gazdaságának, betelepítésekkel sokszor a munkanélküliek számát növelik. A betelepítések komoly gondot jelentettek már az 1920-as években, ahogy a koszovói háborút követve is. A fő baj az, hogy Vajdaság sokkal többet fizet be az ország költségvetésébe, mint amennyit visszakap, és még azt sem kapja vissza, ami az alkotmány értelmében járna. Kivitelben Vajdaság az átlagon felül teljesít, míg behozatalba a belgrádi régió jár az élen.

Mennyire vállalkozóbarát a tartományi, és az országos kormányzat?

–A régióbeli összehasonlítást tekintve nem állunk rosszul, az elmúlt 10-12 évben rengeteg olyan gazdasági fórumon vettünk részt, ahol közöltük, nem kell tartani a szerbiai befektetésektől a magyarországiaknak sem, sőt gazdasági gyarmatosítást látnánk célszerűnek, és kívánatosnak. Sajnos a szerbiai privatizáció folyamatában szinte teljesen kimaradtak a magyarországi cégek. Figyelembe vesszük a gazdasági válság hatásait is, ahogy azt is, hogy Szerbia megítélése nem a legkedvezőbb. Ki kell jelenteni, hogy ez nem egy háborús övezet, a jogbiztonság nincs alacsonyabb szinten, mint a tőlünk keletre, vagy délre fekvő országokban, mert a magyarországi tőke jobban szeret Románia, Bulgária, vagy Montenegró felé integrálódni. Ez a vajdasági magyarság szempontjából rendkívül negatív tendencia.

Beszélgettem néhány VMSZ-es fiatallal, s ők nincsenek elragadtatva az EU jogalkalmazásától, gondolván pl. a Sólyom-afférra. Frakcióvezető úr miként látja az EU-integráció esélyeit?

–A VMSZ megalakulása óta síkra száll az EU-s csatlakozás mellett, ugyanakkor tudjuk, hogy az uniót nem szabad, és nem is kell idealizálni. A vajdasági magyarság szempontjából nem látunk más elérhető folyamatot, mint az uniós csatlakozásét, amelynek köszönhetően az ország rákényszerül arra, hogy a kisebbségvédelem területén is meghonosítsa azokat az európai szabványokat, melyek által nagyobb mértékben érezhetjük otthon magunkat szülőföldünkön.

Ha már a vállalkozókról esett szó, mi a véleménye a Wekerle-tervről, ami összefogná a kárpát-medencei vállalkozásokat?

–Nagyon fontos, hogy elkészüljön egy olyan átfogó gazdaságfejlesztési terv, aminek a felnőttképzés és a szakképzés egységesítésére is vannak javaslatai. Pozitív kezdeményezés az, hogy végre a határon túli régiók, a külhoni magyarok képviselői nem csak identitást megőrző, hanem gazdasági kérdésekben is együttműködnek az anyaországiakkal. Az a vád éri az etnikai pártokat,hogy nem foglalkoznak gazdasági kérdésekkel; ez nem így van, s ennek bizonyítéka a Wekerle-terv, aminek alapján elkészülnek a határon túli régiós tervek. Mi ennek a folyamatnak az elején vagyunk, s 2013 őszére bizonyára elkészül a vajdasági fejlesztési terv.

Hogyan ítélik meg a szerb kormány első száz napját?

–Jól határoztunk, mikor az ellenzéki szerepvállalás mellett döntöttünk, mert még nem tudni, hogy az új kormány milyen politikát folytat a jövőben. Úgy tűnik, hogy ellenzéki pozícióból is meg tudunk valósítani a magyarság számára fontos célkitűzéseket; elsősorban a mezőgazdasági és az igazságügyi minisztériummal kialakított jó kapcsolat alapján. A bírósági hálózat átalakítása a kisebbségi nyelveken folyó eljárások miatt jelentős. A jelenlegi állás szerint: Zentán, Óbecsén, Topolyán visszaállítják a négy évvel ezelőtt megszüntetett önálló bíróságokat. Emellett az ún. kisértékű lopások tekintetében várható előrelépés. Az egyik legnagyobb gond az volt, hogy Szerbiában 15 ezer dínárig „szabadon” lehet lopni. Mi pedig a zéró tolerancia elvét szeretnénk törvénybe foglaltatni, ami azt jelenti, hogy 5 ezer dínár alatt szabálysértési eljárás indulna hivatalból. Jelenleg 15 ezer dínáros lopásig csak magánvádas eljárást lehet kezdeményezni, ami teljesen abszurdum. A negatívumok közt említhető „Vajdaság kirablása”, illetve a nemzeti bankra vonatkozó törvény módosulása, és a nemzeti populizmus.

Medveczky Attila