vissza a főoldalra

 2012.10.05. 

Erdélyiek, tehetségesek, operaénekesek

III. Szilágyi János

 Mindig erősebb a taps, ha jelen vannak a református kollégium diákjai

Szilágyi János operaénekes 1975-ben Tasnádon született. Tanulmányok: Kolozsvári Református Kollégium; Gheorghe Dima Zeneakadémia, Kolozsvár (Tanárai: Angela Nemeş és Dan Serbac). Főbb szerepei: G. Puccini: Bohémélet – Colline; ; G. Puccini: Pillangókisasszony – Bonzo, G. Puccini: Tosca – Angelotti; G. Puccini: Gianni Schicchi – Betto; W. A. Mozart: A varázsfuvola – Sarastro, Öreg pap, L. v. Beethoven: Fidelio – Rocco, G. Rossini: A sevillai borbély – Don Basilio; G. Donizetti: Lammermoori Lucia – Raimondo; G. Verdi: Rigoletto – Sparafucile; G. Verdi: Traviata – Grenvil doktor; G. Verdi: Falstaff – Pistola; G. Verdi: Attila – Attila, G. Verdi: Nabucco – Baál főpapja, G.Verdi: Simon Boccanegra – Fiesco; G. Puccini: Gianni Schicchi – Simone; Bartók B.: A kékszakállú herceg vára – Kékszakállú herceg; Erkel F.: Hunyadi László – Cillei Ulrik, Erkel F.: Bánk bán – Biberach; Erkel F.: Dózsa György – Király, Erkel F.: István király – Péter, Erkel F.: Bátori Mária - Könyves Kálmán király. Kriza Ágnes-díjjal ismerték el művészetét.

 Hangfaji adottságai miatt főként negatív figurákat alakít. A mostani Thurzó nádor is ebbe a sorba tartozik.

 –Teljes mértékben. Mint basszus, legtöbbször a negatív karaktert kell játszanom, ez sem kivétel. De szeretem a negatív szerepeket, és ezt is. A színpadon sok mindent meg lehet csinálni, amit a civil életben nem. Olyan dolgokat is kipróbálhatok, amit normális esetben, büntetlenül nem tehetnék meg.

 A szerepre való felkészülés közben utána olvasott annak, hogy milyen történelmi alakot személyesít meg?

 –Szerintem mindenki utána olvasott a történetnek, vannak akik alaposabban, s vannak, akik felületesen. Én a tudományos szintű értekezések elolvasásáig azért nem jutok el, de annyit tudok, amennyi az alakításhoz elegendő. Viszont más a színpad, és más történelem; a színpadi művekbe sokszor bekerül a fikció is. Tehát szükséges a történelmi háttér ismerete, a szövegkönyvhöz és a rendező instrukcióihoz való alkalmazkodás a szerep megformálásához.

 Egy ősbemutatón esetében nem jelent nehézséget az, hogy nem tud a cd-lejátszóhoz fordulni segítségül? Hiszen ön előtt ezt a szerepet más nem énekelte?

 –Kifejezetten szeretem a kihívásokat. Amikor szerepet tanulok, igyekszem távol tartani magam a cd-lejátszótól, nem hallgatok meg másokat, azért, hogy minél egyedibb, hiteles előadást nyújtsak. Hogy ne másoljak valakit, hanem egyéniségem érvényesüljön. Amikor a Kékszakállúra készültem, akkor se hallgattam meg az elődöket, sőt filozófiai értekezéseket sem olvastam a darabról, mert attól féltem, az egyik annyira hatással lesz rám, hogy befolyásolja az alakításomat. Jobban szeretem magamtól megfejteni a rejtvényt. Még a rendezőtől is azt kértem, hogy engedje, hogy saját elgondolásaim szerint játsszak. Ezt az ősbemutatót is azért szerettem, mert annyira személyre szabottan meg lehet csinálni a figurákat, hogy attól válnak hitelessé az alakítások.

 Mióta tagja a Kolozsvári Magyar Operának?

 –1995. januárja óta, mert akkor vettek fel, 19 évesen az énekkarba. Tehát énekeltem a kórusban, voltak kisebb szerepeim, s közben a kolozsvári zeneakadémián tanultam. Amikor harmadéves voltam, akkor emeltek ki szólistának. A színpadi mesterséget is itt a színházban tanultam meg. Nagy szerencsém, hogy egyből színpadra kerültem, mert ezt a szakmát csak ilyen módon lehet elsajátítani.

 Barátai, iskolatársai nem nézték valamilyen csodabogárnak, azért , mert a klasszikus zenét műveli, szereti?

 –Egy barátság sem szűnt meg azért, mert az Operában énekeltem. Ennek fő oka, hogy nem is kértem barátaimtól azt, hogy nézzék meg az előadásaimat. Nem is kellett megkérnem őket erre, mert jöttek maguktól, és nagyon örültek, hogy a színpadon láthatnak.

 18 éve van a színháznál. Vannak , akik azért járnak színházba, mert Szilágyi János játékára kíváncsiak?

 –Erről nem tudok. Az viszont nagyon jól esik, amikor ismeretlenek megállítanak az utcán, s elmondják, mennyire szeretik az alakításaimat. Ez számomra mindenképpen megtiszteltetés.

 Fiatalok nem állítják így meg? Hiszen az előítélet szerint az opera csak az idősebbeket érdekli.  

–Valószínűleg , általánosságban egyre kevesebb fiatalt érdekel az opera. Hajdan a Kolozsvári Református Kollégiumban végeztem, ott ahol, Székely Árpád az igazgató. Róla tudni kell, hogy zenetanár és karvezető. Székely Árpád volt az, aki tulajdonképpen felfedezett engem; ő mondta, hogy érdemes ezzel foglalkoznom. Tehát ő fedezett fel. Az iskola tanulói rendszeresen eljárnak operába, büszkék rám, s tudom, hogy sok kollégista diák tudja, hogy náluk végeztem. Mindig erősebb a taps, ha jelen vannak a református kollégium diákjai.

 Meghívják önt különböző ünnepségekre?

 –Természetesen, de nem csak engem, hanem a többi öregdiákot is. Sőt arra is volt példa, hogy a kollégiumi énekkarral együtt lépjünk fel vagy orgona, vagy zongora kíséret mellett.  

Miben látja ennek a színháznak a lényegét?

 –Hogy a szépet, az értéket közvetítsük, és kikapcsolódást is nyújtsunk a nézőknek. És az már megint más kérdés, hogy az opera, az operett, vagy a musical áll közel a nézőhöz. Mi minden szinten megpróbálunk örömet szerezni a nézőnek. Elsősorban az erdélyi magyar közönséget kell kiszolgálnunk, de nagyon szívesen látunk más nemzetiségű vendégeket is a nézőtéren. Ezért is feliratozzuk a magyar nyelvű előadásokat.

 Sosem akart innen elszerződni?

 –Nagyon szeretem ezt a színházat, kollégáimat és remélem, sosem leszek arra késztetve, hogy eltávozzak innét. S az is sokat jelent, hogy remek a társulat, és ez nagyban előmozdítja a produkció sikerét, hiszen alkotni csak jó közegben lehetséges.

Medveczky Attila