vissza a főoldalra

 2012.10.19. 

„Viktor” fedőnevű célszemély (II. rész)

Vaszy Viktor felveszi Klein Izidor operaházi kürtöst, aki aktív nyilas volt

A már említett, és Kolb József titkár által készített SZOT-dokumentumban is van két szegedi vonatkozású részlet. Az egyik szerint „Both Béla17 elvtárs (...) elmondta: Másfél évig dolgoztam együtt Vaszy Viktorral. Engem a minisztérium azért küldött Szegedre, hogy rendet teremtsek. A szegedi színházban súlyos kifogások voltak Vaszy működése ellen. (...) A színház igazgatói a prózai színész Lehotay Árpád18, majd Abonyi Géza19 voltak. Vaszy akkor főzeneigazgató volt. (...) Vaszynak zenei nagyhatalmi ábrándjai voltak. (...) Vaszyt tehetséges, képzett dirigensnek tartom, energikus, szuggesztív ember. Politikailag viszont tartózkodó, nem szembehelyezkedő, de lényegében a tervszerű fejlődést gáncsoló magatartást tanúsított. (...) Vaszy nagyhatalom volt a színházban, a kolozsvári színházból átmentett nyilasokat, reakciósokat istápolta.” Ezzel egy időben Várady László20 „elvtárs, a Fővárosi Operettszínház karnagya (...) elmondta, hogy négy évig dolgozott együtt Vaszyval a háború után. Erőszakos, cezaromániás ember. (...) Szegeden az internáló táborból emelte ki a zenekarba a nyilasokat, volksbundista tagokat, akik az ő engedelmes kiszolgálói voltak. (...) Pártmunkát soha nem végzett, taggyűlésekre nem járt. (...) A szegedi operatársulatnál maga köré tömörítette a volt kolozsvári nyilasokat, reakciósokat.”

 Végül egy érdekes, 1950. augusztus 9-i államvédelmis dokumentum érdemel még figyelmet szegedi vonatkozásban. Az ebben leírtak szerint „Vaszy Viktor 1947 januárjában levelet kapott Lehotay Árpád színésztől. Ebben Lehotay kommunistaellenes hangnemben írt, és a szociáldemokraták Peyer-Valentiny féle akcióját magasztalta.” Ebből a dokumentumból nagy valószínűséggel az következik, hogy 1947 januárjában, tehát jóval a „Viktor” fedőnevű ügy megindítása előtt, vagy Lehotay Árpád, vagy Vaszy Viktor, de az is előfordulhatott, hogy mind a ketten az ÁVH postai küldeményeket ellenőrző szolgálatának ellenőrzése alatt álltak.

Egy 1950. május 24-i államvédelmi jelentésben arról esik szó, hogy „Vaszy Viktor a szegedi opera megszűnése óta állás nélkül van”. A fővárosban lakó Vaszy Viktor ekkor szeretett volna bekerülni a Magyar Állami Operaházba karmesternek. Az ÁVH-nak egy valamivel korábbi – 1950. február 27-i – jelentése szerint „Vaszy Viktor karmester Operába való bekerülését 1949 nyarán Losonczy Géza21 szorgalmazta. Losonczy, Zöld Sándorra a letartóztatott Aczél György22 barátjára hivatkozott, mint aki igen ajánlja Vaszyt. (...) A Népművelési Minisztériumban Vaszy operaházi felvételét Losonczy Géza, Csillag Miklós, Sárai Tibor23 és Czövek Erna24 egyhangúlag támogatta. (...) Sárai szerint Vaszy önkritikát gyakorolt szegedi magatartása miatt abban a kérdésben, hogy állandóan jobboldali személyekkel vette magát körül. (...) Tóth Aladár25, az Operaház igazgatója a legutóbbi időkig ellenezte Vaszynak a Magyar Állami Operaházba való helyezését, most megváltoztatta véleményét. Ezzel kapcsolatban az ÁVH álláspontja az volt, hogy „Vaszy Viktor bekerülése a Magyar Állami Operaházba csak megerősítené a jobboldalt”. Egy 1950. július 1-jei ügynöki jelentés szerint „Vaszy Viktor véleménye az, hogy az Operaház vezetése Tóth Aladár és klikkje kezében van. Ebbe tartozik Székely Mihály26, Palló Imre27 operaénekesek, Koródi András28 és Mura Péter29 karnagyok, valamint Garai Imréné főtitkár. Tóthék a fiatal tehetségeket nem engedik érvényesülni, csak Székely Mihály, Palló Imre és Gyurkovics Mária30 jutnak nagyobb szerepekhez.”

Az ügyszerű államvédelmi operatív munka során felderítették Vaszy Viktor rokonságát is. Megállapították, hogy a felesége, Pócza Ella31 operaénekesnő révén akkoriban nemkívánatos emberekkel állt kapcsolatban. Pócza Ella nagyon gazdag családból származott. Keszthely környékén panziókkal, éttermekkel rendelkeztek, amelyeket az államosításokig az egyik fivére Pócza Sándor vezetett. Vaszy Viktor másik sógora Pócza Lajos pedig Barankovics párti országgyűlési képviselő volt egészen addig, amíg ki nem szökött az országból. Az ÁVH-nak azonban mégsem a volt képviselő Pócza Lajossal voltak gondjai, hanem inkább az itthon maradt Pócza Sándorral, aki a rendelkezésre álló adatok szerint belekeveredett valamiféle ellenséges csoportosulásba, amely később kapcsolódott a Keszthely környékén is működő Fehér Gárda Mozgalomhoz. A Fehér Gárdáról, amely az ország több térségében egy időben, de egymástól függetlenül és elszigetelten működött, ma már tudjuk, hogy kifejezetten az ÁVH által kiprovokált és egy ideig fenntartott, működtetett, majd kegyetlenül felszámolt államellenes szervezkedés volt.

A rokoni kapcsolatok mellett az ÁVH alaposan felderítette és vizsgálta a célszemély, Vaszy Viktor baráti környezetét is. Megállapításaik szerint ebbe beletartozott akkoriban többek közt Angyal Nagy Gyula32 operaénekes, Kenessey Ferenc operarendező, Zentai Anna operaénekesnő, Abonyi Tivadar33 operarendező, Sikolya István34 magánénekes, Lőrincz Zsuzsanna operaénekes, Vitéz Tibor operaénekes, Kodály Zoltán35 zeneszerző stb.

1950 szeptemberében Vaszy Viktorral kapcsolatban fölmerült a gyanúja annak, hogy másokkal együtt ki akar szökni az országból. A „K- 5” fedőnevű államvédelmi ügynök ebben az időben arról jelentett, hogy Vaszy Viktor, Pócza Sándor, egy Komáromi Lajos nevű volt horthysta rendőrtábornok és Fehérpataki Ervin elmentek személygépkocsival a nyugati országhatár közelébe terepszemlét tartani. Megállapították, hogy Csorna térségében át tudnának jutni illegálisan Ausztriába. Ezt az információt az ÁVH nagyon komolyan vette, mert a „K- 5” fedőnevű ügynököt megbízhatónak tartották, hiszen „felderítő munkája eredményeként már nagyszámú őrizetbe vétel történt”. Lehetett is valami alapja, mert 1951 tavaszán Fehérpataki Ervin megpróbált egyedül, a többiek tudta nélkül átszökni az országhatáron. Ekkor azonban az ÁVH határőrsége elfogta, őrizetbe került és büntetőeljárást kezdeményeztek ellene.

Egy dokumentum szerint, amikor „a szegedi opera megszűnt, a minisztérium fölajánlotta Vaszy Viktornak a győri zeneiskola igazgatói állását, de ő pesti operába akart bekerülni”. Közben volt egy elképzelése arról is, hogy megszerzi a Városi Színházat – a későbbi Erkelt – és ott a volt kolozsvári operatársulat tagjaiból létrehoz egy második operaházat. Ez nem sikerült, végül 1951-ben a SZOT Művészegyüttes vezetését kapta meg.

Ezzel kapcsolatban „Plátó” fedőnevű ügynök 1951. június 5-én a következőket is jelentette: „Vaszy elmondta, hogy megkapta a kinevezését. (...) A SZOT Művészegyüttesnek van egy politikai vezetője, egy minden lébe kanál zsidó nő, s ez nem tetszik neki. Már szerződtette Csuka Béla36 csellistát, aki azért veszítette el az állását Szegeden, mert megtagadta egy Mindszenty-ellenes tiltakozó nyilatkozat aláírását. (...) A zenekarban nagy részben a régi kolozsvári és szegedi gárdája van foglalkoztatva.” Az ÁVH „Czeglédi” fedőnevű ügynökének 1951. május 15-i jelentésében az is olvasható, hogy „Pavlánszky Edina37 énekesnő szerint a SZOT zenekarban Vaszy beszervezi az összes jobboldali, vagy klerikális magatartás miatt kirúgott zenekari tagot. Így Gaál Endrét38, a Magyar Nemzet jobboldali, fasiszta kritikusát, Berg Ottót39, az Operaház 1945-ben antiszemitizmusa miatt nem igazolt karmesterét (aki jelenleg a Belvárosi templom karmestere), Rubányi Vilmos40 karmestert, Dósa Máriát41, az Operaházból jobboldali beállítottsága miatt elbocsátott énekest, Klein Izidor volt operaházi kürtöst, aki aktív nyilas volt, Keil Ernő42 volksbundista zenekari tagot”.

Eközben, 1952-ben, „Plátó” fedőnevű ügynök 1952. május 16-i jelentése szerint Vaszy Viktor elkezdett szervezni „egy operatársulatot, hogy amennyiben kapna rá lehetőséget, pl. Miskolcon, akkor napok alatt föl tudja állítani a társulatot”. A szervező munka során ennek a tervnek sikerült megnyernie Lukács Miklós43 karnagyot az Operaházból, Tóth Lajos44 karnagyot a SZOT Művészegyüttesből,, Szatmári Géza karigazgatót a Szegedi Zenekonzervatóriumból, Szerdahelyi László koncertmestert szintén a Szegedi Zenekonzervatóriumból, Abonyi Tivadar főrendezőt az Operaházból, Kenessey Ferenc rendezőt az Operaházból, Maleczky Oszkár45 játékmestert az Operaházból, Fenyves Béla korrepetitort a SZOT Művészegyüttesből, Bozó Gyula46 díszlet és jelmeztervezőt a Honvéd Művészegyüttesből.

„Plátó” fedőnevű ügynök 1954. november 13-i jelentése arról szólt, hogy Vaszy Viktor környezetéhez tartozott Tóth Miklós operaénekes, aki egy szegedi katonatiszti családból származott, apja ezredes volt a Horthy-hadseregben. Tóth Miklós is Ludovika Akadémiát végzett, és egykor a „Turul Bajtársi Szövetségben vezérkedett, felesége a szegedi opera balett-táncosa volt”. Ennek a jelentésnek a végére egy olvashatatlan aláírású államvédelmi vezető kézzel a következőt írta: „Feltétlenül foglalkozni kell Vaszyval és környezetével.”

A „Viktor” fedőnevű ügy iratanyagában fennmaradt dokumentumok szerint azonban ez a „foglalkozás” elmaradt. A nagy felülvizsgálatok idején, egy 1956. augusztus 26-i jelentésben még az olvasható, hogy „javasoljuk személyi dossziéjának további fenntartását”, tehát, a további megfigyelést-ellenőrzést. Radványi Kálmán államvédelmi őrnagy azonban kézzel ráírta, hogy „Megszüntetni, leadni a dossziét!” A „megszüntetés” alatt az operatív feldolgozó munka befejezése, a „leadás” alatt a dosszié irattárba helyezése értendő.

Az ügyben a legutolsó dokumentum dátuma 1956. szeptember 4. Megközelítően másfél hónappal a forradalom kitörése előtt az államvédelmi szolgálat úgy döntött, hogy „Vaszy Viktor konkrét ellenséges tevékenységgel nem gyanúsítható. 1954-ben keletkezett rá legutóbb hálózati jelentés”. A több éven át végzett operatív ellenőrző tevékenység során „leginkább múltbeli magatartásával foglalkoznak, újabb konkrét terhelő, vagy kompromittáló adatok nem keletkeztek. Vaszy Viktor jelenleg ellenséges tevékenységet nem folytat.” Ezért ekkor a vezetői utasításnak megfelelően a „Viktor” fedőnevű dossziét lezárták és az államvédelmi szolgálat irattárába helyezték.

A rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy Vaszy Viktort már az 1940-es évek második felében ellenséges beállítottságú személyként, a kommunisták rendszerének ellenségeként tartotta nyílván a diktatúra államvédelmi szolgálata. 1950 augusztusától 1956 szeptemberéig konkrét célszemélyként „Viktor” fedőnéven operatív feldolgozás alatt tartották. Ezek azok a körülmények, amelyekről nem olvashatunk az életrajzi lexikonban sem, de a saját önéletrajzában sem.

Vaszy Viktor operatív feldolgozásában a következő államvédelmi vezetők és beosztottak játszottak szerepet: Czvetkovics László államvédelmi százados, Csató Éva államvédelmi alhadnagy, Gárdos György államvédelmi őrnagy alosztályvezető-helyettes, Harangozó Szilveszter államvédelmi százados, Horváth Árpádné államvédelmi hadnagy, Molnár György államvédelmi főhadnagy, Orosz István államvédelmi százados, Radványi Kálmán államvédelmi őrnagy osztályvezető, Sirály Ferenc államvédelmi hadnagy, M. Szabó István államvédelmi főhadnagy, Szöllősi György államvédelmi alezredes osztályvezető és Vásárhelyi Tibor államvédelmi hadnagy.

Jegyzetek:

17 Both Béla (Szerencs 1910–2002) színész, rendező, színházigazgató. 1934– 1941 között rendező a Budapesti Nemzeti Színházban, majd főrendező a Szegedi Nemzeti Színházban. A háború után különböző fővárosi és vidéki színházakban rendező és igazgató. 1947–1949 között a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója.

18 Lehotay Árpád (Lőcse 1896–Budapest 1953) színész, rendező, színházigazgató. 1926–1944 között a Budapesti Nemzeti Színház színésze, majd különböző fővárosi színházak után a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója.

19 Abonyi Géza 1947-től kormánybiztos a Szegedi Nemzeti Színházban.

20 Várady László (Budapest 1906 – Bécs 1989) karmester. Budapesten 1924-ben a Zeneművészeti Főiskolán végzett. Sokáig külföldi zenekarokat vezényelt. 1945 után a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatánál és a Szegedi Filharmonikus Zenekarnál működött. 1949-től a Fővárosi Operettszínház, majd a Magyar Állami Operaház karmestere. 1957 elejétől Bécsben él.

21 Losonczy Géza (Érsekcsanád 1917– Budapest 1957) újságíró. Már az 1930-as években egyetemistaként bekapcsolódott az illegális kommunista mozgalomba. 1940-ben a Népszava munkatársa. 1941-ben letartóztatták. A háború után a Szabad Nép rovatvezetője. 1949–1951 között államtitkár a Révai József által vezetett Népművelésügyi Minisztériumban. 1951-ben koncepciós perben elítélték és börtönbe zárták. 1954-ben szabadult, újból újságíró lett és csatlakozott Nagy Imre köréhez. A Petőfi Kör egyik szervezője. 1956. október végén Nagy Imre kormányában államminiszter. A megtorlás során büntetőeljárás indult ellene, a vizsgálati eljárás során életét vesztette.

22 Aczél György (Budapest 1917 – Bécs 1991) kommunista politikus. 1936-ban Színművészeti Akadémiát végzett. Az 1930-as években előbb a cionista ifjúsági mozgalom tagja, majd 1935-ben belépett az MKP-ba. 1942-ben mint illegális kommunista börtönbe került, majd munkaszolgálatos lett. A háború után kommunista funkcionárius. 1949-ben letartóztatták, és a Rajk-per egyik mellékperében életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. 1954-ben szabadult, rehabilitálták. A Kádár-rendszerben a legfőbb kultúrpolitikussá vált.

23 Sárai Tibor (Budapest 1919 – Budapest 1995) zeneszerző. Zeneakadémiát végzett. 1948–1949-ben a Magyar Zeneművészek Szabad Szakszervezetének főtitkára. 1949-től 1950-ig a Népművelésügyi Minisztérium osztályvezetője.

24 Czövek Erna (Orsova 1899 – Budapest 1983) zongoratanár. 1947–1950 között a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium, majd a Népművelésügyi Minisztérium zenei főelőadója.

25 Tóth Aladár (Székesfehérvár 18998 – Budapest 1968) zenetörténész, zenekritikus, színházigazgató. 1940-ben felségével, Fischer Annievel Svédországba emigrált. A háború után 1946-ban tértek vissza és a Magyar Állami Operaház igazgatója lett 1956-ig. 1952-ben Kossuth-díjas.

26 Székely Mihály (Jászberény 1901 – Budapest 1963) operaénekes. Magán-úton tanult énekelni. Amikor a Magyar Állami Operaházba szerződött 22 éves volt. A már nemzetközileg ismert operaénekes 1955-ben Kossuth-díjas.

27 Palló Imre (Mátisfalva 1891–Budapest 1978) operaénekes. Kolozsváron érettségizett, majd a budapesti Zeneakadémián tanult 1911–1916 között. 1916-tól haláláig a Magyar Állami Operaház tagja. 1957–1959 között operaházi igazgató. 1949-ben Kossuth-díjas.

28 Koródi András (Budapest 1922–Treviso 1986) karmester. Budapesten Zeneakadémiát végzett. 1945-ben a Munkás Karmesterképzőn lett tanár. 1946-ban a Magyar Állami Operaház karmestere, 1963-tól első karmester. 1960-ban Kossuth-díjas.

29 Mura Péter (Budapest 1924–Budapest 2010) karmester. Zeneakadémiát végzett. 1942–1944 között az Országos Magyar Izraelita Képzőművészeti Egyesületben tevékenykedett. 1945–1953 között a Magyar Állami Operaház karmestere. 1953–1957 között a Miskolci Nemzeti Színház operatársulatának igazgatója.

30 Gyurkovics Mária (Budapest 1913– Budapest 1973) operaénekes. Zeneakadémiát végzett. 1937-től évtizedeken át a Magyar Állami Operaház énekesnője. 1951-ben Kossuth-díjas.

31 Pócza Ella (Hévízszentandrás 1911) operaénekesnő, Vaszy Viktor felesége.

32 Angyal Nagy Gyula (Budapest 1914 – München 1993) operaénekes, Vaszy Viktor felfedezettje. Az 1930-as években koncertkörúton vett részt Vaszy Viktorral, majd 1939–1943 között a Kolozsvári Nemzeti Színház operatársulatának tagja. A háború vége felé a kolozsvári operatársulat több tagjával együtt Budapestre települt, és a Magyar Állami Operaházban lépett föl 1956-ig, amikor a forradalom alatt Németországba távozott.

33 Abonyi Tivadar (Budapest 1887–Budapest 1968) színész, rendező. 1949–1951 között a Magyar Állami Operaháznak, 1957–1958-ban a Szegedi Nemzeti Színháznak a rendezője.

34 Sikolya István (Budapest 1914–Budapest 1986) operaénekes. 1945-ig a Kolozsvári Nemzeti Színház operatársulatának tagja. 1945–1949 között a Szegedi Nemzeti Színházban operaénekes. 1949–1977 között a Magyar Állami Operaház tagja.

35 Kodály Zoltán (Kecskemét 1882 – Budapest 1967) zeneszerző, zenetudós, néprajzkutató, az MTA tagja: Az egyetem mellett Zeneakadémiát is végzett. 1938-ban tiltakozott a zsidótörvények ellen. Hirdette a magyar kulturális és nemzeti függetlenség eszméjét. 1942-ben nyugállományba vonult. A háború után meghatározó szerepet vállalt az ország szellemi újjáépítésében. Nemzetgyűlési képviselő volt. Kossuth-díjas 1948-ban, 1951-ben és 1957-ben.

36 Csuka Béla (1893–Szeged 1957) csellista. 1945–19948 között, majd 1957-től a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatának zenésze.

37 Pavlánszky Edina (Budapest 1916–?) operaénekesnő. 1946-tól a Magyar Állami Operaház tagja.

38 Gaál Endre (Titel 1903–) zeneművész, zenekritikus, újságíró. Volt zeneakadémiai tanár, zenei rovatvezető a Magyar Nemzetnél. 1956-ban külföldre távozott. Egy ideig a Szabad Európa Rádió munkatársa is volt.

39 Berg Ottó (1895–Budapest 1974) zenei tanulmányait a budapesti Zeneakadémián végezte. 1919-től a Magyar Állami Operaház karmestere, közben évekig a Palestrina Kórus igazgatója volt. 1957 után ismét az Operaházban karmester.

40 Rubányi Vilmos (Budapest 1905 – Debrecen 1972) karmester. Zeneakadémiát végzett. 1924–1944 között a Magyar Állami Operaház karmestere. 1945-ben Győrben szervezett zenekart. 1949–1954 között a MÁV Szimfonikusok Zenekarának karmestere. 1954–1957 között a Szegedi Nemzeti Színházban karmester.

41 Dósa Máris (Marosvásárhely 1914– 1980) operaénekes. 1937–1971 között a Magyar Állami Operaház énekese.

42 Keil Ernő (Johannesberg 1897–?) karmester. Az 1920-as években végzett a budapesti Zeneakadémián. Utána a Magyar Állami Operaházban karmester. Hívő katolikusként 1926-tól a Regnum Marianum cserkészcsapat fúvószenekarának létrehozója és karnagya.

43 Lukács Miklós (Gyula 1905–Budapest 1896) karmester. Zenei tanulmányait külföldön végezte, majd 1930–1943 között külföldön vezényelt különféle zenekarokat. 1943–1978 között a Magyar Állami Operaház karmestere, közben a budapesti Zeneakadémia tanára.

44 Tóth Lajos karnagy a Szegedi Nemzeti Színházban.

45 Maleczky Oszkár (Budapest 1894–Budapest 1972) operaénekes. Zeneakadémiát végzett 1925–1927 között. A Magyar Állami Operaház énekese. 1957-ben Kossuth-díjas.

46 Bozó Gyula (Szeged 1913–) díszlet és jelmeztervező volt 1945 után a Szegedi Nemzeti Színháznál, 1949-től budapesti színházaknál.

(Vége)

Bálint László