vissza a főoldalra

 2012.10.19. 

Sok képzés rossz hatásfokkal, nem a piaci igényeknek megfelelően történik

Arra bíztatjuk a kormányt, hogy radikálisan nyúljon hozzá a felnőttképzés rendszeréhez

A hírekben hallani, hogy egyre több nyugati cég bővíti magyarországi kapacitását. Viszont arról is panaszkodnak lapunknak a nyugati megyék településeinek polgármesterei, hogy sokszor nincs olyan szakképzett munkaerő, amelyre szükségük van a nagyobb cégeknek. Közben Czomba Sándor, a Nemzetgazdasági Minisztérium foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkára jelezte: a kormány átalakítja a szakképzés rendszerét, és azt tervezi, hogy fokozatosan bevezeti a 9. évfolyamtól kezdődő hároméves szakiskolai képzési rendszert. Parragh Lászlót, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökét arra kérem, hogy ossza meg olvasóinkkal azt, miért szükséges a szakképzési modell átalakítása, s milyen volt a rendszerváltás után időszak szakképzés-politikája.

 –A kereslet-kínálati oldalt vizsgálva az derült ki, hogy nem áll rendelkezésre az a szakmunkás-tudás és szakmunkás-szerkezet, amire a piac igényt tart. Ezt számtalan visszajelzés erősíti meg, és ön is tett erre utalást. Másrészt a statisztika alátámasztja, hogy a szakképzés jelenlegi rendszere nagyon rossz hatásfokkal működik. Annyira, hogy a beiratkozóknak mindössze 1/3-a helyezkedik el a szakmájában, 1/3-a lemorzsolódik az első két évben ,és jelentős része soha nem helyezkedik el az adott szakmában. Ebből következik, hogy az oktatás szerkezetét is át kell alakítani, s erre nagyon bevált az a német képzési modell, ami Németországban, Ausztriában és Franciaországban működik. Mi ennek a modellnek az alapján próbáljuk meg újjászervezni a magyar szakképzést. A lényeg, hogy a szakiskolában, a szakmunkásképzőben elsődlegesen a szakmára koncentrálnak, a szakmai tudást sajátítják el. Mindez csak részben történik az iskolában, mert a gyakorlati oktatás főleg valódi munkahelyen történik. Tehát kivisszük a tanulót az iskolapadból a gyakorlati helyre. Ez az, amit nagyon régen várnak tőlünk a cégek, s most megvalósulni látszik.

 Igaz, hogy túlságosan elméletorientált volt a szakmatanulás?

 –A jelenlegi rendszerben négy éves volt a szakiskola. Ebből az első kettő, az életkor miatt, döntően elméleti tudásról szólt. Azt mondták, hogy nem szabad kizsákmányolni a gyermekeket.. Pontosan a két év „pedagógiai elfekvője” miatt ment el sok gyereka szakiskolából, mert nem volt gyakorlati képzés. Az új rendszer szerint három év a szakiskola, és már az első évben van gyakorlat. A szakmai tudás elsajátítása pedig 2/3 –át teszi ki az egész tananyagnak.

 Ma sokan lenézik, elutasítják a fizikai munkát. Egy sztereotípia szerint, szakiskolába csak a gyenge szellemi képességűek mennek. Mennyire szükséges a szakiskola presztízsének helyreállítása?

 –Egy nagyon rossz felfogásra mutatott rá, és sajnos a magyar társadalomban erősen jelen van az a szemlélet, miszerint ne koszoljuk össze a kezünket, s ne kelljen kétkezi munkát végezni. Ez egy szemellenzős magatartásforma, mert egy társadalom nem tud csak fehérgallérosokra épülni, mert akkor összeroppan. Ezért az a helyes, ha a szakiskolákba és a szakmunkásképzőkbe járók számát megnöveljük, és ennek a két intézménynek a presztízsét is helyreállítsuk. A szakiskolák megbecsültsége folyamatosan nő, már csak azért is, mert több szakmában biztosabb a jövedelem, s ha valaki jó szakmát jól tanult meg, nagy eséllyel elhelyezkedik, és komoly középrétegbeli egzisztenciát képes felépíteni. Ez oly annyira igaz, hogy egyre nagyobb azoknak a száma, akik érettségit, vagy felsőfokú végezettséget szereznek, de miután rájönnek, hogy ezzel nem tudnak hasznosulni, sikeresek lenni, kitanulnak egy szakmát. Különösen igaz ez Nyugat-Magyarországon, ahol többen Ausztriába mennek ki dolgozni, ahol a szakmunkást még jobban megfizetik mint nálunk.

 Az érettségi és a diploma utáni szakma elsajátítás már a felnőttképzéshez tartozik. Sokan ilyenkor a különböző OKJ-tanfolyamokra iratkoznak be. Ezeknek a rendszerét is át kéne alakítani?

 –Azt gondoljuk, hogy a felnőttképzés rendszerét gyökeresen át kell alakítani, de ami a szakképzést illeti, ott már elindult egy változás a szabályok megváltoztatásával. Most azok bevezetése zajlik, és 2013 . szeptember 1-jével minden területen érvényessé válik az a szakképzést érintő szabályozás, amit most megteremtettünk. A felnőttképzés rendszerében nagyon sok képzés rossz hatásfokkal, nem a piaci igényeknek megfelelően történik. Ennek eredménye, hogy kifolyik a pénz a rendszerből, holott a költségvetésből 100 milliárdos nagyságrendeket áldozunk az ilyen munkaerőpiaci eszközök támogatására. Arra bíztatjuk a kormányt, hogy radikálisan nyúljon hozzá a felnőttképzés rendszeréhez is, és úgy gondolom, mindez be is következik. Természetesen, mint mindenben, itt is nagyon sok érdek sérül, hiszen korábban ezek kiépült rendszerek voltak, kiépült részletmechanizmusokkal.

 Amikor bejelentették a szakképzés átalakítását egyik internetes portálnak ezt mondta egy borsodi szakképző iskola igazgatója: „jelenleg az általános iskolákból érkező diákok négyötöde funkcionális analfabéta, gyakorlatilag nem lehet őket tanítani. Másfelől pedig nincsenek cégek, amelyeknél később elhelyezkednének.” Mi erről a véleménye?

 –Nem állítom, hogy nincs olyan, hogy funkcionális analfabétizmus, de esetünkben a közoktatásban, az általános iskolai oktatásban kell olyan reformokat hozni, ami ezt a problémát feloldja. Az nem megoldás, hogy a szakiskolát teszik felelőssé az írás-olvasásra való tanításért. Nem tolhatjuk a problémát eggyel feljebb. A magyar iskolarendszert sajnos ez a metódus is jellemzi, gondoljunk a nyelvtudásra – az egyetemet végzők egyharmada nem kapj meg a diplomáját megfelelő nyelvvizsga papír hiányában. Szerintünk a nyelvtanulást már az általános iskolában el kell kezdeni…A felvetés másik részére a válaszom, hogy a cégek körében egyre nő az igény arra, hogy tanulót foglalkoztassanak, és a szabályozó rendszert azirányban próbáljuk mozdítani, hogy a cégeknek is érdeke legyen a tanulók alkalmazása. Bizonyára ehhez „hozzánő” a kapacitás. Mindez a kamara számára komoly feladatot jelent, de megbírózunk vele.

 A kamara miként vállalt szerepet a duális rendszer kialakításában?

 –A szakképzés felügyelete került a kamarákhoz, ami sok mindent foglal magában. Egyrészt az OKJ-remdszer átalakítását, ami megtörtént, mert gyakorlatilag felére csökkentettük az OKJ-ban lévő kimenetek számát. Emellett a tananyag tartalom szabályozásában is közreműködünk, mi mondjuk meg, milyen szakmai tartalom legyen a szakiskolákban. A kamara tagjai vizsgáztatnak is, míg a megyei képzési bizottságokba – melyek a szakképzés irányait határozzák meg –a kamarák delegálják az elnököket. A legfontosabb, hogy a duális képzés rendszerén belül mi működtetjük a tanuló-szerződéshálózatot, és felügyeljük is azt. Tehát mi tartjuk a kapcsolatot az iskola, a család, a gyermek és a gyakorlati képzőhely között. Mindez nagyon fejlett rendszernek ígérkezik, és reméljük, hogy az eredmények egy-két éven belül minket igazolnak.

Medveczky Attila