|
 2012.09.07.
Lovagkereszt Kligl Sándornak
A figuralizmust jó ideje nem díjazzák
A Magyar Érdemrend
Lovagkeresztje kitüntetésben részesült Kligl Sándor szegedi
szobrászművész, a Csurka István Emlékbizottság tagja.
Az elismerést a köztársasági elnök adományozta – kiemelkedő
művészi tevékenységéért, elkötelezett nemzeti szemléletű
köztéri alkotásaiért, portréiért – és Navracsics Tibor
miniszterelnök-helyettes adta át augusztus 17-én a nemzeti ünnep
alkalmából.
Szerkesztőségünk nevében gratulálok a kitüntetéshez!
–Köszönöm szépen!
Nagyon meglepett ez a díj, mert nem vagyok kitüntetésekkel
elhalmozva.
Művészeti elismeréssel sem?
–Az sincs. Fogalmam sincs arról, kik jogosultak a művészeti
díjak felterjesztéseire. Gondolom, szakmabeliek is vannak közöttük.
Ettől függetlenül nagyon sokan kimaradtak az elmúlt idők
elismeréseiből, olyanok, akik rendesen végezték a munkájukat.
Róluk valahogy elfeledkeztek. Talán azért, mert nem a baloldali
„értékeket” gyarapították, hanem az emberi faj mély és
örök értékeit. Navracsics miniszterelnök-helyettes úr beszédében
is utalt arra, hogy régi adósságot törlesztettek a díjazásokkal.
2010-ben Magyar Örökség Díjat kaptál.
–Aminek nagyon örültem, de az sem művészeti díj.
Jellemző, hogy természettudósok „fedeztek föl” maguknak a
szobraim kapcsán. Természetesen nem csak szobrászkodásból áll
az életem, sőt tán legjobban vadászni, kovászos uborkát készíteni
és főzni tudok…
Az sem rossz. Te figurális művész vagy, ha nonfiguratív
dolgok kerülnének ki a kezeid közül, akkor több díjad lenne?
–Valószínűleg, mert a figuralitást már jó ideje
nem jutalmazzák. Nehéz a helyzete a figurális szobrászoknak,
mert szavakkal nehéz azt bizonyítani, hogy nem azért vagyok
figurális művész, mert ez a könnyebb megoldás, vagy mert a
figuralitás az ultrakonzervativizmus jele, hanem mert : fontosnak
tartom az emberi érzések ábrázolását. Én ezzel akarok
foglalkozni a műfajom által nyújtott lehetőségek segítségével.
A figuralitás tragédiája az, hogy a hozzá nem értők képtelenek
különbséget tenni a dilettánsok és a valódi művészek figurális
alkotásai között. Sajnos nagyon sokan meggyalázzák a
figuralitást, pedig ez a kifejezési mód nem csak azt jelenti,
hogy a szobornak van szeme, orra és füle. Ebben a tekintetben
sokkal nehezebb a dolgunk, mint a zenei életben, mikor szinte
mindenki észreveszi a hamis hangokat. Természetesen én is tudnék
non-figuratívot alkotni, de minek? Mégis kit szólít meg pl. a
vaskefének csúfolt 1956-os emlékmű? Ezzel szemben én nem
valami giccses dologra gondolok, hanem olyanra, ami rólunk, az
emberekről szól, hiszen egy-egy civilizáció nem él örökké.
Az egyiptomiakról is a képekről, az Amarna - kori portrékról
tudjuk, hogyan néztek ki, mit viseltek. A nem figuralitás pedig
korunkban úgy tör előre, hogy nem igazolja saját voltát,
hanem a másikat degradálja. Réges – régen, a XX. század
elején kitalált dolgokat adnak el modernként, ami szintén vérlázító.
Augusztus 26-án szentelték fel legújabb szobrodat…
–Ami Árpád-házi Szent Erzsébetet ábrázolja. Az újszegedi Szent Erzsébet templom közösségi
házánál szentelték fel a körülbelül egyméteres bronz
szobrot, amely az épület homlokzatán látható. Történt, hogy
Novák István barátom – aki a templomhoz hozzáépített épületszárnyat
( a plébániát és a közösségi házat )tervezte – és felesége,
Ildikó asszony megkértek a szobor elkészítésére, én pedig
szívesen tettem eleget kérésüknek. Nemrég mintáztam meg
Kovrig Béla portréját a Budapest Fiumei úti nyugdíjfolyósító
intézet épületéhez. Kovrig dolgozta ki az öregségi és
rokkantsági biztosításról szóló törvényt a Bethlen-kormány
idején.
M.A.
|
